De mindezek előtt:
az alvás Dormeo nélkül mostmár - rettenet:-) Már hajnali 4-től ébren vagyok, görcsölt a lábam, kénytelen voltam bekapni egy MagneB6-ot és várni a fél5-öt, amikor is Milunak csörgött az óra, de féltem, h. ébreszteni kell, mert köztudott, hogy őt olykor még egy atombomba sem...
Nálam bezzeg... csak oldalt tudok és akarok aludni, bár sokszor igazán jólesne hason is, de már kényelmetlen és nem is merek. A háton való alvásnál pedig megfájdul a szívem, gondolom elég sokat kell így is dolgoznia, hiszen 2 embert lát el... oldalt fekvésnél a karomat és a lábamat sem tudom igazán hová tenni, minden útban van. Annak idején Heni barátnőm vett nekem szoptatós párnát, annak most is nagy hasznát veszem, mert kibélelem a légüres teret vagy éppen a túl nyomós részeket magam körül, így növelve komfortérzetemet. Na de ha most így állunk, mi lesz még később, hordóhassal???
A címről:
Miluságok: azaz hogy látom Őt? (lentebb fel van sorolva néhány jó és rossz, ami eszembe jutott Vele kapcsolatban:-))
Zsaniságok: azaz ki vagyok én? Erről bővebben most, itt. Na nem azért, mert akkora az egom, csak ez a várandósság-dolog most időt enged egy kis önvizsgálatra, önismeretre is.
Legnagyobb hibám, amit nem tudok elfogadni magamban, hogy nincs elég önbizalmam. Semmilyen téren. Nem tudom, hogy ez miből fakad, hiszen hatalmas kudarcok, nehézségek szinte soha nem értek, sőt, inkább ellenkezőleg, az életem tapasztalatait, a tanult dolgokat azonban nem tudom úgy hasznosítani, ahogyan kellene.
Azt mondják barátságos személyiség vagyok, mégis gátlásaim vannak, ha ismeretlen emberek közé kerülök, vagy akár csak rég nem látott barátokkal, ismerősökkel kell kommunikálnom. Mindig zavarban vagyok és nehezen oldódom fel, még ha nem is úgy tűnik. Persze ez kevesebb ideig tart, ha a másik fél (ismeretlen, barát, akárki) pozitívan áll hozzám.
Görcsölök, ha meg kell nyilvánulnom valahol, nem találom a szavakat, főleg, ha spontán módon, hirtelen kell elmondanom a gondolataimat agy kifejtenem a véleményemet. Mégis vágyom arra, hogy megmutassam magam, a bennem lévő jó, értékes dolgokat és mindezek által felfigyeljenek rám.
Nem szeretek magamról, velem kapcsolatos dolgokról beszélni. Csak írni. De azt nagyon. Nem szeretek társaságban én lenni a középpontban és persze nem is nagyon tudok. Szeretem a hallgatóság szerepét betölteni, aki igyekszik megérteni a másikat és próbál segíteni, sokszor csak azzal, hogy meghallgatja az illetőt.
Nem kedvelem, ha valaki okosabb nálam, és ezt fitogtatja. Azt sem kedvelem, ha valaki hülyébb nálam, de ő azt hiszi, hogy okosabb:-)
Sokszor vagyok szeszélyes hangulatban. Tudok nagyon cuki is lenni, máskor meg undok, kibírhatatlan, zsörtölődő, pesszimista. Ez a kettősség rányomja bélyegét a mindennapjaimra is. Van úgy, hogy úgy ébredek, enyém az egész világ, máskor meg azt érzem, teljesen elveszek benne.
Nem vagyok elég ambíciózus. Mondhatni lusta vagyok. Olykor elégedetlenkedek azzal, amim van, mégsem teszek azért, hogy több legyen vagy más legyen. De általában csak azért nem, mert úgy gondolom: nem vagyok rá képes. Sokszor érzem úgy, hogy ha bátrabb volnék, sokkal többre vittem volna az életben. Van, mikor hálálkodom a sorsnak, h. mennyi minden megadatott, máskor pedig azt gondolom, hogy nincs semmim, amit felmutathatnék...
Egyik pillanatban nagyon erősnek és magabiztosnak érzem magam, a másikban pedig mimózának. Egyszer töretlenül hiszek, máskor pedig rettegek még a saját árnyékomtól is. Hamar bepánikolok, bár próbálom tudatosan csillapítani kétségbeesésemet. Merthogy csak így megy, ösztönösen nem. Félek mindentől, ami rossz és fenyeget vagy fenyegeti a szeretteimet.
Óriási a megfelelési vágy bennem. Az a baj, hogy másoknak sokkal jobban meg szeretnék felelni, mint saját magamnak. Fontos, hogy mit gondolnak rólam az emberek és olyanok véleményére is adok, akikére nem biztos, hogy kellene.
Iszonyatosan vágyom a dicséretre, elismerésre, de elfogadom a feddést, kritikát is, ha azt emberi hangnemben közlik velem.
Egyik jó tulajdonságom szerintem, hogy viszonylag jól és hamar tudok alkalmazkodni megváltozott körülményekhez. Ez azonban sokszor oda vezet, hogy minden mindegy, hiszen majd idomulok, megszokom. Így már nem is annyira irigylésre méltó ez a jellemvonás.
Gyűlölöm a konfliktusokat, legfőképpen azért, mert nem tudom kezelni azokat. Nem szeretek ellenségeskedni másokkal és nem is vagyok haragtartó típus sem.
Imádom a humort és a hülyéskedést. Még majd' 32 évesen is úgy érzem, gyerek vagyok.
Talán ebből is kifolyólag hadilábon állok a felelősséggel. Félek a vállalásától. Illetve inkább attól, hogy elrontok, rosszul csinálok valamit (tudatlanságból, naivság miatt) és azért vállalnom kell a következményeket.
Nem szeretek sodródni, valahogy mégis ilyen jellegűnek élem meg az életem. Bár igyekszem tudatosan cselekedni, sokszor csak úgy megtörténnek velem a dolgok. Ösztönlénynek sem tartom azonban magam.
Jóhiszemű vagyok. Bár igyekszem úgy láttatni, hogy óvatos és megfontolt, de úgy gondolom nem vagyok túl jó emberismerő. Bár az pozitívum, hogy mindenkiben a jót látom meg és esélyt adok neki. Talán többször is.
Ha valamit eltervezek, nem biztos, hogy a végsőkig kitartok mellette. Feladom. Idő előtt. Vagy ha végig is viszem, de a folyamat közben csalódok, sokszor nem akkora intenzitással vetem a cél elérésébe magam, mint ahogyan elkezdtem. Álmaimról inkább lemondok, mert elérhetetlennek tűnnek számomra.
Talán jó tulajdonságom, hogy igyekszem kifejezni a (legfőképpen) pozitív érzéseimet és imádok adni. Bármit. Gondolatokat, apró ajándékokat, kedves szót, érintést, akármit. Csak jó legyen és a másik fél örüljön. Ez akkor engem is boldoggá tesz.
Maximalista vagyok. Mindig bizonyítani akarok. Magamnak is, de megint itt jön képbe, hogy leginkább másoknak, legfőképpen pedig a hozzám közel állóknak. Sokszor azért, hogy elfogadtassam, megkedveltessem magam. Na meg persze hogy büszkék legyenek rám.
Nem mindig tudok nemet mondani. Nehogy megbántsam az illetőt.
Tapintatos vagyok. (Egy darabig, aztán ha kijövök a sodromból, nem igazán tudom megválogatni a szavaimat, sajnos.)
Érzékeny. Sokat agyalok. Szívemre veszek dolgokat és belülről őrölnek a gondolatok, tettek.
Imádom az esztétikus, giccsmentes, egyszerű embereket, tárgyakat, szeretem a művészeteket.
Többször kreatívnak gondolom magam, munkám során erre szükségem is van, de ugyanakkor vannak momentumok, amikor annyira kiüresedettnek, ötlettelennek érzem a személyemet.
Nagyjából ki vagyok békülve a munkámmal. Úgy érzem, azt csinálom, amit szeretek, szívvel-lélekkel. Máskor pedig a pokolba kívánom az egészet. Talán mert sok esetben nincs különösebb látszatja az erőfeszítéseimnek. A közöny, motiválatlanság elveszik az én kedvemet is.
Néha úgy érzem, burokban éltem/élek és fogalmam sincs a világ dolgairól. Máskor meg bölcs, érett nőnek titulálom önmagam.
Ilyen kettős, talán kissé skizofrén személyiség vagyok én. De mentségemre szóljon, hogy ilyen az aszcendensem:-).
Próbálom elfogadni magam olyannak, amilyen vagyok, bár ez sokszor nehezebb, mint mások akceptálása.
Nem tudom, hogy mások szemében milyen ember vagyok, de remélem, hogy nem ennyire kettős.
Ennyit rólam. Majd ha még eszembe jut valami, úgyis kiegészítem.
Tulajdonságainkkal kapcsolatos a folytatás is.
Mikor Esztergomban nyaraltunk, megpróbáltam Milánnal "játszani" egyet. Nevezetesen azt, hogy milyen jó és rossz tulajdonságainkat örökölheti majd a Gyermekünk, pontosabban mit szeretnénk látni és mit kevésbé a másikból kicsi lánykánkban vagy srácunkban. Természetesen Milunak engem kellett jellemeznie, nekem pedig őt.
Mondanom sem kell, hogy nem volt könnyű a feladat és valahol jogosan - Milán azt rótta fel nekem, hogy én már bizonyára agyaltam ezen, vagyis ő időhátrányba került velem szemben. Persze ez a "kifogás" már azután következett, hogy 1-2 próbálkozása után csalódottan kérdeztem tőle: csak ennyi jó tulajdonsággal rendelkezem??? Merthogy természetesen a negatívumok sorolása jobban ment neki, mint a "vállalható", "átörökíthető és átörökítendő" jellemvonások.:-) Milu inkább konkrétumokat emelt ki, én többnyire általános jellemzőket soroltam fel.
Amit Milu szeretne Gyerkőcünkben is viszontlátni belőlem:
- fogékonyság nyelvek iránt
- igényesség külsővel kapcsolatban (bár most pl. elég szőrös a lábam:-))
- vigyoriság
Amit Milu nem szeretne Gyerkőcünkben viszontlátni belőlem:
-"caccogás" (idegeskedésből fakadóan, vagy ha v.mi nem sikerül, ilyenkor tendálok a pszichopata kategória felé, azaz nyelvemmel és számmal csattogós, ideges hangot adok ki, közben káromkodok is, olykor caccogva csapkodok és felforr az agyvizem, még télen is, a nagy hidegben:-))
- időhiányban szenvedés
- hamyagság, felületesség (pl. cuccok szekrénybe való begyűrése, pókháló sarkokban hagyása)
- főzéshez és egyáltalán a konyhatündérkedéshez való negatív hozzáállás
- pici oktondiság:-)
Amúgy ezek többé-kevésbé igazak, na de akkor is!:-)
Amit én szeretnék a Gyermekben viszontlátni Belőle:
- humor, mások valósághű utánzása (imádom!)
- kézügyesség, ötletesség, kreativitás, ezermesterség, a jég hátán is megélés
- kitartás (bár ez csak azokban az esetekben van meg, ami érdekli, amihez kedve van)
- nagyszerű kereskedelmi/üzleti vénával való rendelkezés
- szakmai hozzáértés
- a bajban 100% -ban családtagok mellett állás
- cuki pofika
- jó testfelépítés (bár ez most kissé takarják bizonyos párnák Milunál:-))
- türelem, nyugodtság
- összeszedettség a kommunikációban,cselekedetekben
- a másoktól elhangzottakra való hirtelen reagálni tudás, csavaros észjárás (rátromfolás, visszavágás)
- nem megalkuvás, saját nézetei mellett való kiállás
- jelentéktelen emberek jelentéktelen véleményére való fütyülés
- bocsánatot kérni-tudás, hibák beismerése (ez nem mindig van azért így)
- önirónia
Amit én nem szeretnék a Gyermekben viszontlátni Belőle:
- a rendetlenségben érzem jól magam-szindróma (és még Zsani a hanyag!?)
- apró csokispapírok, csavarok nadrágzsebekben való elhelyezése és nem-eltávolítása --> kuka létezésének figyelmen kívül hagyása
- egyszerre sok dologba belefogás--> sok dolog be nem fejezése (ez ugyan a kitartásnak ellentmondó megállapítás, de igaz), vagy: Pató Pál uraskodás (ej, ráérünk arra még)
- az "elvárás", h. a másik kiszolgálja
- alkalmi antiszocializmus (nincs kedvem senkihez-szindróma)
- közömbösség bizonyos problémák, érzések, gondolatok iránt (de ez azt hiszem, h. csak a látszat)--> valódi érzelmek elrejtése, ki nem fejezése
- lustaság
- bizonyos esetekben való kihasználhatóság, nemet mondani nem tudás
- makacsság
- gonoszkodás:-)
- egyetlen külsőség: viszonylag nagy orr (bár én szeretem, de ha kislány jön, inkább pisze legyen)
Bárhogy is nézem, a statisztika így alakul:
Zsani +: 3
Zsani -: 5
Milu +: 15
Milu-: 11
Zsaninál kevés tulajdonság került említésre, abból is a negatív a több.
Milunál sok tulajdonság került említésre, abból is a pozitív a több.
Hát milyen világot élünk, kérem szépen?????:-)
Mindenesetre egy újabb adandó alkalommal még egyszer felhozom majd a témát, bizonyára volt elég ideje a nyaralás óta gondolkodni azon, h. miért is akart tőlem gyermeket?:-)))))
De itt van még valami. Bár nem vagyok a horoszkópok rabja, kiváncsiságból megnéztem a Bak jegyű férfi jellemvonásait és szinte minden az én kritizálós Milukámra illik, ami le van jegyezve az oldalon:
http://www.jellemrajzok.com/horoszkop/bak-ferfi.php
http://bak.horoszkóp.info/bak-ferfi-jellemzese
Szóval, ha kisfiunk lesz, nagy az esély, hogy Apjához hasonló férfi váljék belőle, amit én abszolút nem fogok bánni, sőt, nagyon büszke leszek rá!
Ha kislányunk lesz és szintén Bakként fogja élni mindennapjait, akkor ez vár ránk:
http://www.jellemrajzok.com/horoszkop/bak.php
http://bak.horoszkóp.info/bak-no-jellemzese
Hát... nem tudom. Van 1-2 kétségbeejtő momentum a jellemzésben.:-)
Mindegy, Mérleg (mint én) biztos, h. nem lesz:
http://mérleg.horoszkóp.info/merleg-no-jellemzese
http://www.jellemrajzok.com/horoszkop/merleg-ferfi.php
Összefoglalásképpen, általában a Bak és Mérleg jegyűekről (ajánlom a ..., mint gyermek, ... mint szülő pontokat):
http://www.webujsag.kibernet.hu/ezoterika/horoszkop/nyugati/bak.htm
http://www.webujsag.kibernet.hu/ezoterika/horoszkop/nyugati/merleg.htm
Kettőnk párkapcsolata:
http://josda.zsozirisz.hu/horoszkop/europai/merleg.html#10bak
Ja, és ha netalántán teljesen időre, azaz jan. 23-án születne meg pici Kincsünk, akkor már a Vízöntő jegyben járna:
http://www.jellemrajzok.com/csillagjegyek/vizonto.php
http://www.webujsag.kibernet.hu/ezoterika/horoszkop/nyugati/vizonto.htm
Na, jól belementem az ezoterikába itt a végére, de mindegy, ettől is okosabb lettem. És akárki akármit mond, csak van ebben a horoszkóp-dologban valami. Én legalábbis nagyon sok ránk illő dolgot fedeztem fel az írásokban.
Mi már olyanok vagyunk, amilyenek. És bármilyen tulajdonságokkal is fog rendelkezni a mi Kicsikénk, nagyon fogjuk szeretni és igyekszünk majd formálni, de nem átformálni Őt valamilyen idealizált gyermekké.
Most is itt mozgolódik nekem az én Drágám, hiszen tudja, hogy róla van szó:-))))
Imádjuk Őt!
És ha már ezotéria, akkor legyen egy kis számmisztika is. Nem tudom miért, de annyira szeretnék egy ilyen dátumot Picurkánk születésének: 2013. 01. 13. (akkor 10 nappal jönne hamarabb világra a számítottnál, ami nem gond. Ja, és akkor tuti Bak lenne!:-)). A 13-as szám számomra nem balszerencse, hanem sokkal inkább valami misztikus, nem mindennapi... azért megnéztem a 2013-as naptárat. Nem péntek lenne az a 13-a:-) Mindegy, nekem nincsen triszkaidekafóbiám (ez is egy új szó, amit ma tanultam)!
az alvás Dormeo nélkül mostmár - rettenet:-) Már hajnali 4-től ébren vagyok, görcsölt a lábam, kénytelen voltam bekapni egy MagneB6-ot és várni a fél5-öt, amikor is Milunak csörgött az óra, de féltem, h. ébreszteni kell, mert köztudott, hogy őt olykor még egy atombomba sem...
Nálam bezzeg... csak oldalt tudok és akarok aludni, bár sokszor igazán jólesne hason is, de már kényelmetlen és nem is merek. A háton való alvásnál pedig megfájdul a szívem, gondolom elég sokat kell így is dolgoznia, hiszen 2 embert lát el... oldalt fekvésnél a karomat és a lábamat sem tudom igazán hová tenni, minden útban van. Annak idején Heni barátnőm vett nekem szoptatós párnát, annak most is nagy hasznát veszem, mert kibélelem a légüres teret vagy éppen a túl nyomós részeket magam körül, így növelve komfortérzetemet. Na de ha most így állunk, mi lesz még később, hordóhassal???
A címről:
Miluságok: azaz hogy látom Őt? (lentebb fel van sorolva néhány jó és rossz, ami eszembe jutott Vele kapcsolatban:-))
Zsaniságok: azaz ki vagyok én? Erről bővebben most, itt. Na nem azért, mert akkora az egom, csak ez a várandósság-dolog most időt enged egy kis önvizsgálatra, önismeretre is.
Legnagyobb hibám, amit nem tudok elfogadni magamban, hogy nincs elég önbizalmam. Semmilyen téren. Nem tudom, hogy ez miből fakad, hiszen hatalmas kudarcok, nehézségek szinte soha nem értek, sőt, inkább ellenkezőleg, az életem tapasztalatait, a tanult dolgokat azonban nem tudom úgy hasznosítani, ahogyan kellene.
Azt mondják barátságos személyiség vagyok, mégis gátlásaim vannak, ha ismeretlen emberek közé kerülök, vagy akár csak rég nem látott barátokkal, ismerősökkel kell kommunikálnom. Mindig zavarban vagyok és nehezen oldódom fel, még ha nem is úgy tűnik. Persze ez kevesebb ideig tart, ha a másik fél (ismeretlen, barát, akárki) pozitívan áll hozzám.
Görcsölök, ha meg kell nyilvánulnom valahol, nem találom a szavakat, főleg, ha spontán módon, hirtelen kell elmondanom a gondolataimat agy kifejtenem a véleményemet. Mégis vágyom arra, hogy megmutassam magam, a bennem lévő jó, értékes dolgokat és mindezek által felfigyeljenek rám.
Nem szeretek magamról, velem kapcsolatos dolgokról beszélni. Csak írni. De azt nagyon. Nem szeretek társaságban én lenni a középpontban és persze nem is nagyon tudok. Szeretem a hallgatóság szerepét betölteni, aki igyekszik megérteni a másikat és próbál segíteni, sokszor csak azzal, hogy meghallgatja az illetőt.
Nem kedvelem, ha valaki okosabb nálam, és ezt fitogtatja. Azt sem kedvelem, ha valaki hülyébb nálam, de ő azt hiszi, hogy okosabb:-)
Sokszor vagyok szeszélyes hangulatban. Tudok nagyon cuki is lenni, máskor meg undok, kibírhatatlan, zsörtölődő, pesszimista. Ez a kettősség rányomja bélyegét a mindennapjaimra is. Van úgy, hogy úgy ébredek, enyém az egész világ, máskor meg azt érzem, teljesen elveszek benne.
Nem vagyok elég ambíciózus. Mondhatni lusta vagyok. Olykor elégedetlenkedek azzal, amim van, mégsem teszek azért, hogy több legyen vagy más legyen. De általában csak azért nem, mert úgy gondolom: nem vagyok rá képes. Sokszor érzem úgy, hogy ha bátrabb volnék, sokkal többre vittem volna az életben. Van, mikor hálálkodom a sorsnak, h. mennyi minden megadatott, máskor pedig azt gondolom, hogy nincs semmim, amit felmutathatnék...
Egyik pillanatban nagyon erősnek és magabiztosnak érzem magam, a másikban pedig mimózának. Egyszer töretlenül hiszek, máskor pedig rettegek még a saját árnyékomtól is. Hamar bepánikolok, bár próbálom tudatosan csillapítani kétségbeesésemet. Merthogy csak így megy, ösztönösen nem. Félek mindentől, ami rossz és fenyeget vagy fenyegeti a szeretteimet.
Óriási a megfelelési vágy bennem. Az a baj, hogy másoknak sokkal jobban meg szeretnék felelni, mint saját magamnak. Fontos, hogy mit gondolnak rólam az emberek és olyanok véleményére is adok, akikére nem biztos, hogy kellene.
Iszonyatosan vágyom a dicséretre, elismerésre, de elfogadom a feddést, kritikát is, ha azt emberi hangnemben közlik velem.
Egyik jó tulajdonságom szerintem, hogy viszonylag jól és hamar tudok alkalmazkodni megváltozott körülményekhez. Ez azonban sokszor oda vezet, hogy minden mindegy, hiszen majd idomulok, megszokom. Így már nem is annyira irigylésre méltó ez a jellemvonás.
Gyűlölöm a konfliktusokat, legfőképpen azért, mert nem tudom kezelni azokat. Nem szeretek ellenségeskedni másokkal és nem is vagyok haragtartó típus sem.
Imádom a humort és a hülyéskedést. Még majd' 32 évesen is úgy érzem, gyerek vagyok.
Talán ebből is kifolyólag hadilábon állok a felelősséggel. Félek a vállalásától. Illetve inkább attól, hogy elrontok, rosszul csinálok valamit (tudatlanságból, naivság miatt) és azért vállalnom kell a következményeket.
Nem szeretek sodródni, valahogy mégis ilyen jellegűnek élem meg az életem. Bár igyekszem tudatosan cselekedni, sokszor csak úgy megtörténnek velem a dolgok. Ösztönlénynek sem tartom azonban magam.
Jóhiszemű vagyok. Bár igyekszem úgy láttatni, hogy óvatos és megfontolt, de úgy gondolom nem vagyok túl jó emberismerő. Bár az pozitívum, hogy mindenkiben a jót látom meg és esélyt adok neki. Talán többször is.
Ha valamit eltervezek, nem biztos, hogy a végsőkig kitartok mellette. Feladom. Idő előtt. Vagy ha végig is viszem, de a folyamat közben csalódok, sokszor nem akkora intenzitással vetem a cél elérésébe magam, mint ahogyan elkezdtem. Álmaimról inkább lemondok, mert elérhetetlennek tűnnek számomra.
Talán jó tulajdonságom, hogy igyekszem kifejezni a (legfőképpen) pozitív érzéseimet és imádok adni. Bármit. Gondolatokat, apró ajándékokat, kedves szót, érintést, akármit. Csak jó legyen és a másik fél örüljön. Ez akkor engem is boldoggá tesz.
Maximalista vagyok. Mindig bizonyítani akarok. Magamnak is, de megint itt jön képbe, hogy leginkább másoknak, legfőképpen pedig a hozzám közel állóknak. Sokszor azért, hogy elfogadtassam, megkedveltessem magam. Na meg persze hogy büszkék legyenek rám.
Nem mindig tudok nemet mondani. Nehogy megbántsam az illetőt.
Tapintatos vagyok. (Egy darabig, aztán ha kijövök a sodromból, nem igazán tudom megválogatni a szavaimat, sajnos.)
Érzékeny. Sokat agyalok. Szívemre veszek dolgokat és belülről őrölnek a gondolatok, tettek.
Imádom az esztétikus, giccsmentes, egyszerű embereket, tárgyakat, szeretem a művészeteket.
Többször kreatívnak gondolom magam, munkám során erre szükségem is van, de ugyanakkor vannak momentumok, amikor annyira kiüresedettnek, ötlettelennek érzem a személyemet.
Nagyjából ki vagyok békülve a munkámmal. Úgy érzem, azt csinálom, amit szeretek, szívvel-lélekkel. Máskor pedig a pokolba kívánom az egészet. Talán mert sok esetben nincs különösebb látszatja az erőfeszítéseimnek. A közöny, motiválatlanság elveszik az én kedvemet is.
Néha úgy érzem, burokban éltem/élek és fogalmam sincs a világ dolgairól. Máskor meg bölcs, érett nőnek titulálom önmagam.
Ilyen kettős, talán kissé skizofrén személyiség vagyok én. De mentségemre szóljon, hogy ilyen az aszcendensem:-).
Próbálom elfogadni magam olyannak, amilyen vagyok, bár ez sokszor nehezebb, mint mások akceptálása.
Nem tudom, hogy mások szemében milyen ember vagyok, de remélem, hogy nem ennyire kettős.
Ennyit rólam. Majd ha még eszembe jut valami, úgyis kiegészítem.
Tulajdonságainkkal kapcsolatos a folytatás is.
Mikor Esztergomban nyaraltunk, megpróbáltam Milánnal "játszani" egyet. Nevezetesen azt, hogy milyen jó és rossz tulajdonságainkat örökölheti majd a Gyermekünk, pontosabban mit szeretnénk látni és mit kevésbé a másikból kicsi lánykánkban vagy srácunkban. Természetesen Milunak engem kellett jellemeznie, nekem pedig őt.
Mondanom sem kell, hogy nem volt könnyű a feladat és valahol jogosan - Milán azt rótta fel nekem, hogy én már bizonyára agyaltam ezen, vagyis ő időhátrányba került velem szemben. Persze ez a "kifogás" már azután következett, hogy 1-2 próbálkozása után csalódottan kérdeztem tőle: csak ennyi jó tulajdonsággal rendelkezem??? Merthogy természetesen a negatívumok sorolása jobban ment neki, mint a "vállalható", "átörökíthető és átörökítendő" jellemvonások.:-) Milu inkább konkrétumokat emelt ki, én többnyire általános jellemzőket soroltam fel.
Amit Milu szeretne Gyerkőcünkben is viszontlátni belőlem:
- fogékonyság nyelvek iránt
- igényesség külsővel kapcsolatban (bár most pl. elég szőrös a lábam:-))
- vigyoriság
Amit Milu nem szeretne Gyerkőcünkben viszontlátni belőlem:
-"caccogás" (idegeskedésből fakadóan, vagy ha v.mi nem sikerül, ilyenkor tendálok a pszichopata kategória felé, azaz nyelvemmel és számmal csattogós, ideges hangot adok ki, közben káromkodok is, olykor caccogva csapkodok és felforr az agyvizem, még télen is, a nagy hidegben:-))
- időhiányban szenvedés
- hamyagság, felületesség (pl. cuccok szekrénybe való begyűrése, pókháló sarkokban hagyása)
- főzéshez és egyáltalán a konyhatündérkedéshez való negatív hozzáállás
- pici oktondiság:-)
Amúgy ezek többé-kevésbé igazak, na de akkor is!:-)
Amit én szeretnék a Gyermekben viszontlátni Belőle:
- humor, mások valósághű utánzása (imádom!)
- kézügyesség, ötletesség, kreativitás, ezermesterség, a jég hátán is megélés
- kitartás (bár ez csak azokban az esetekben van meg, ami érdekli, amihez kedve van)
- nagyszerű kereskedelmi/üzleti vénával való rendelkezés
- szakmai hozzáértés
- a bajban 100% -ban családtagok mellett állás
- cuki pofika
- jó testfelépítés (bár ez most kissé takarják bizonyos párnák Milunál:-))
- türelem, nyugodtság
- összeszedettség a kommunikációban,cselekedetekben
- a másoktól elhangzottakra való hirtelen reagálni tudás, csavaros észjárás (rátromfolás, visszavágás)
- nem megalkuvás, saját nézetei mellett való kiállás
- jelentéktelen emberek jelentéktelen véleményére való fütyülés
- bocsánatot kérni-tudás, hibák beismerése (ez nem mindig van azért így)
- önirónia
Amit én nem szeretnék a Gyermekben viszontlátni Belőle:
- a rendetlenségben érzem jól magam-szindróma (és még Zsani a hanyag!?)
- apró csokispapírok, csavarok nadrágzsebekben való elhelyezése és nem-eltávolítása --> kuka létezésének figyelmen kívül hagyása
- egyszerre sok dologba belefogás--> sok dolog be nem fejezése (ez ugyan a kitartásnak ellentmondó megállapítás, de igaz), vagy: Pató Pál uraskodás (ej, ráérünk arra még)
- az "elvárás", h. a másik kiszolgálja
- alkalmi antiszocializmus (nincs kedvem senkihez-szindróma)
- közömbösség bizonyos problémák, érzések, gondolatok iránt (de ez azt hiszem, h. csak a látszat)--> valódi érzelmek elrejtése, ki nem fejezése
- lustaság
- bizonyos esetekben való kihasználhatóság, nemet mondani nem tudás
- makacsság
- gonoszkodás:-)
- egyetlen külsőség: viszonylag nagy orr (bár én szeretem, de ha kislány jön, inkább pisze legyen)
Bárhogy is nézem, a statisztika így alakul:
Zsani +: 3
Zsani -: 5
Milu +: 15
Milu-: 11
Zsaninál kevés tulajdonság került említésre, abból is a negatív a több.
Milunál sok tulajdonság került említésre, abból is a pozitív a több.
Hát milyen világot élünk, kérem szépen?????:-)
Mindenesetre egy újabb adandó alkalommal még egyszer felhozom majd a témát, bizonyára volt elég ideje a nyaralás óta gondolkodni azon, h. miért is akart tőlem gyermeket?:-)))))
De itt van még valami. Bár nem vagyok a horoszkópok rabja, kiváncsiságból megnéztem a Bak jegyű férfi jellemvonásait és szinte minden az én kritizálós Milukámra illik, ami le van jegyezve az oldalon:
http://www.jellemrajzok.com/horoszkop/bak-ferfi.php
http://bak.horoszkóp.info/bak-ferfi-jellemzese
Szóval, ha kisfiunk lesz, nagy az esély, hogy Apjához hasonló férfi váljék belőle, amit én abszolút nem fogok bánni, sőt, nagyon büszke leszek rá!
Ha kislányunk lesz és szintén Bakként fogja élni mindennapjait, akkor ez vár ránk:
http://www.jellemrajzok.com/horoszkop/bak.php
http://bak.horoszkóp.info/bak-no-jellemzese
Hát... nem tudom. Van 1-2 kétségbeejtő momentum a jellemzésben.:-)
Mindegy, Mérleg (mint én) biztos, h. nem lesz:
http://mérleg.horoszkóp.info/merleg-no-jellemzese
http://www.jellemrajzok.com/horoszkop/merleg-ferfi.php
Összefoglalásképpen, általában a Bak és Mérleg jegyűekről (ajánlom a ..., mint gyermek, ... mint szülő pontokat):
http://www.webujsag.kibernet.hu/ezoterika/horoszkop/nyugati/bak.htm
http://www.webujsag.kibernet.hu/ezoterika/horoszkop/nyugati/merleg.htm
Kettőnk párkapcsolata:
http://josda.zsozirisz.hu/horoszkop/europai/merleg.html#10bak
Ja, és ha netalántán teljesen időre, azaz jan. 23-án születne meg pici Kincsünk, akkor már a Vízöntő jegyben járna:
http://www.jellemrajzok.com/csillagjegyek/vizonto.php
http://www.webujsag.kibernet.hu/ezoterika/horoszkop/nyugati/vizonto.htm
Na, jól belementem az ezoterikába itt a végére, de mindegy, ettől is okosabb lettem. És akárki akármit mond, csak van ebben a horoszkóp-dologban valami. Én legalábbis nagyon sok ránk illő dolgot fedeztem fel az írásokban.
Mi már olyanok vagyunk, amilyenek. És bármilyen tulajdonságokkal is fog rendelkezni a mi Kicsikénk, nagyon fogjuk szeretni és igyekszünk majd formálni, de nem átformálni Őt valamilyen idealizált gyermekké.
Most is itt mozgolódik nekem az én Drágám, hiszen tudja, hogy róla van szó:-))))
Imádjuk Őt!
És ha már ezotéria, akkor legyen egy kis számmisztika is. Nem tudom miért, de annyira szeretnék egy ilyen dátumot Picurkánk születésének: 2013. 01. 13. (akkor 10 nappal jönne hamarabb világra a számítottnál, ami nem gond. Ja, és akkor tuti Bak lenne!:-)). A 13-as szám számomra nem balszerencse, hanem sokkal inkább valami misztikus, nem mindennapi... azért megnéztem a 2013-as naptárat. Nem péntek lenne az a 13-a:-) Mindegy, nekem nincsen triszkaidekafóbiám (ez is egy új szó, amit ma tanultam)!
Zsanikám, annyi negatívumot írsz magadról! A fele sem igaz! Hidd el nekem :) Bár én elfogult vagyok ugye,több okból is.
VálaszTörlésSzurkolok a 13-ra, tudod, nekünk is szerencsét hozott :)
Igen:-) Tudom, h. a 13 az egy jó kis szám!!!
VálaszTörlésNe légy elfogult, nem érdemlem meg!:-)))
puszikállak