alterego: 17 hét:-)

Még mielőtt a szokásos képeket feltölteném a 17. hétről, a tegnap estéről szólnék.

Milu elment éjszakára, én még kicsit barátnőztem Szilvikémmel a face-en, majd 11 óra tájban kikapcsoltam a gépet és ráhangolódtam Prüntyőkére. A szokásos kézrátétel és kezdtem hangosan beszélni hozzá. Csak mi ketten voltunk és a csend... csak úgy ömlöttek belőlem a gondolatok, elmondtam neki, h. mennyire imádjuk már most és nagyon ügyes legyen, maradjon bent a kuckójában minél tovább, annak ellenére, hogy idekint rengetegen várják már. Meséltem neki a családunkról, arról, hogy mi minden szép fog vele történni az életben, meg h. majd igyekszünk jó szülei lenni és a lehető legjobb módon felnevelni.

A kis Drágám nem maradt hálátlan, minden rezdülésemet visszajelzés követte, az apró kis testével hol simogatott kifelé, hol erőteljesebben mepöckölte a hasamon nyugvó kezeimet.

Hiszem, hogy már a méhen belüli kommunikáció is nagyon fontos és jó hatással van mind a babára, mind a mamára és egyszerűen örömmel tölt el, ha végre vele foglalkozhatok és kimutathatom neki, hogy mennyire fontos Ő nekem/nekünk. És az a jó, hogy ezek tényleg nem csak üres szavak, hanem szeretettel átitatottak, igaz minden kimondott hang és az ember belül a testében is érez valami melegséget, belső tüzet, ami kiolthatatlan és táplálja mindkét felet energiával, békével, szeretettel. Végül, miután mindent elmondtam neki, amit szerettem volna, jóéjt kivántam, megsimogattam és nagy nyugalommal álomra hajtottam én is a fejemet.

Istenem, add, hogy január végén a karomban tarthassam egészséges, gyönyörű kisbabámat!

Az elmaradhatatlan képek:

És egy kis meglepi, mert a kispapa mindig kimarad:-) Nehezen, de rávettem, hogy közszemlére tehessem e szuper képet. Remélem mindenki tisztában van vele, hogy a zoknis papucs, a kidomborított (sör)has és az idétlen pofavágás mind része a magunk és a Ti szórakoztatásotoknak. Szóval az életben - aki nem ismerné a páromat - sokkal emberibb alakot szokott ölteni mindenféle tekintetben:-))))