Kér(d)és

Mivel többen érdeklődtek Olvasóim közül, hogy hogyan lehet kommentet írni a bejegyzésekhez, megpróbálok erre válaszolni. De a biztonság kedvéért - mivel én elég ügyetlen vagyok a számítógép kezelését tekintve (még egy CD-íráshoz is segítség kell), - szeretném megkérni Heni és Magdi barátnőmet (a 2 netgurut:-)), hogy legyenek szívesek kommentben megerősíteni vagy megcáfolni, esetleg további hasznos információkkal kiegészíteni az én utasításaimat, hogy mások is hozzászólhassanak a témákhoz. Előre is nagyon szépen köszönöm!

Szóval:

1. Menj a kommentelni kívánt bejegyzés végére!

2. Ott találsz egy rubrikát: "Megjegyzés küldése".

3. Írd be a megjegyzésed!

4. A rubrika alatt találsz egy ilyet, hogy: "Megjegyzés írása mint", ha ott legördíted az ablakot, választhatsz, h. honnan írod a megjegyzésed (pl. Google fiók-ha pl. van gmail címed). Ha nincs számodra megfelelő lehetőség, vagy fogalmad sincs, mik ezek, szerintem válaszd a "Névtelen" opciót és esetleg magában a megjegyzésben tüntesd fel, hogy ki vagy (úgy gondolom ez a legegyszerűbb)!

5. Kattints a "Közzététel" gombra! (Amennyiben ellenőrizni akarod, hogy hogyan is fog kinézni a bejegyzésed, kattints az "Előnézet" gombra, majd ha megfelelnek a látottak, klikk a "Közzététel"-re! )

Remélem mindenkinek sikerül  a megjegyzés írása, nagyon várom a kommenteket! Köszi-pá-puszi!

Egy hét híján 20

Ma meglátogatott 2 barátnőm, bár már elég későn jöttek, mert mindketten dolgoztak. Nagyon jó volt, hogy tudtunk kicsit találkozni. Akartam képeket csinálni, de sajnos épphogy elég volt az elemek kapacitása a betöltött 19. heti fotózásra:-) Így le kellett mondanom a barátnős képekről. Milu barátaim itt-tartózkodásának másfél órájában végig boldogított minket, szóval nem nagyon beszélhettünk csajos témákról:-))) De örültem, hogy ha az ő pasijaik nem is, az enyém legalább ott volt köztünk:-) Csak a lányok nem biztos, hogy így képzelték a látogatást. Bár végülis a kispapának is jár egy kis csajos buli:-) 

Mivel az újratölthető elemek töltője nem található meg a házban, kb. 20 csere után tudtuk Milukámmal összekaparni e  pár fotót rólam. 

Kicsit unalmas már a fenti felső, úgyhogy 1 képet csináltunk az egyik kedvenc ruhadarabommal is: 

És még 1 közeli fotót is mellékelek, amit valamelyik nap csináltam magamról, csak azért, hogy lássam, a várandósság, a rengeteg pihenés és "munkanélküliség"  hagy-e nyomot az arcomon:-)

19. hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/19#your-baby

Miluságok, Zsaniságok - avagy genetikai térkép

De mindezek előtt:
az alvás Dormeo nélkül mostmár - rettenet:-) Már hajnali 4-től ébren vagyok, görcsölt a lábam, kénytelen voltam bekapni egy MagneB6-ot és várni a fél5-öt, amikor is Milunak csörgött az óra, de féltem, h. ébreszteni kell, mert köztudott, hogy őt olykor még egy atombomba sem...
Nálam bezzeg... csak oldalt tudok és akarok aludni, bár sokszor igazán jólesne hason is, de már kényelmetlen és nem is merek. A háton való alvásnál pedig megfájdul a szívem, gondolom elég sokat kell így is dolgoznia, hiszen 2 embert lát el... oldalt fekvésnél a karomat és a lábamat sem tudom igazán hová tenni, minden útban van. Annak idején Heni barátnőm vett nekem szoptatós párnát, annak most is nagy hasznát veszem, mert kibélelem a légüres teret vagy éppen a túl nyomós részeket magam körül, így növelve komfortérzetemet. Na de ha most így állunk, mi lesz még később, hordóhassal???
A címről:
Miluságok: azaz hogy látom Őt? (lentebb fel van sorolva néhány jó és rossz, ami eszembe jutott Vele kapcsolatban:-))
Zsaniságok: azaz ki vagyok én? Erről bővebben most, itt. Na nem azért, mert akkora az egom, csak ez a várandósság-dolog most időt enged egy kis önvizsgálatra, önismeretre is.
Legnagyobb hibám, amit nem tudok elfogadni magamban, hogy nincs elég önbizalmam. Semmilyen téren. Nem tudom, hogy ez miből fakad, hiszen hatalmas kudarcok, nehézségek szinte soha nem értek, sőt, inkább ellenkezőleg, az életem tapasztalatait, a tanult dolgokat azonban nem tudom úgy hasznosítani, ahogyan kellene.
Azt mondják barátságos személyiség vagyok, mégis gátlásaim vannak, ha ismeretlen emberek közé kerülök, vagy akár csak rég nem látott barátokkal, ismerősökkel kell kommunikálnom. Mindig zavarban vagyok és nehezen oldódom fel, még ha nem is úgy tűnik. Persze ez kevesebb ideig tart, ha a másik fél (ismeretlen, barát, akárki) pozitívan áll hozzám.
Görcsölök, ha meg kell nyilvánulnom valahol, nem találom a szavakat, főleg, ha spontán módon, hirtelen kell elmondanom a gondolataimat agy kifejtenem a véleményemet. Mégis vágyom arra, hogy megmutassam magam, a bennem lévő jó, értékes dolgokat és mindezek által felfigyeljenek rám.
Nem szeretek magamról, velem kapcsolatos dolgokról beszélni. Csak írni. De azt nagyon. Nem szeretek  társaságban én lenni a középpontban és persze nem is nagyon tudok. Szeretem a hallgatóság szerepét betölteni, aki igyekszik megérteni a másikat és próbál segíteni, sokszor csak azzal, hogy meghallgatja az illetőt.
Nem kedvelem, ha valaki okosabb nálam, és ezt fitogtatja. Azt sem kedvelem, ha valaki hülyébb nálam, de ő azt hiszi, hogy okosabb:-)
Sokszor vagyok szeszélyes hangulatban. Tudok nagyon cuki is lenni, máskor meg undok, kibírhatatlan, zsörtölődő, pesszimista. Ez a kettősség rányomja bélyegét a mindennapjaimra is. Van úgy, hogy úgy ébredek, enyém az egész világ, máskor meg azt érzem, teljesen elveszek benne.
Nem vagyok elég ambíciózus. Mondhatni lusta vagyok. Olykor elégedetlenkedek azzal, amim van, mégsem teszek azért, hogy több legyen vagy más legyen. De általában csak azért nem, mert úgy gondolom: nem vagyok rá képes. Sokszor érzem úgy, hogy ha bátrabb volnék, sokkal többre vittem volna az életben. Van, mikor hálálkodom a sorsnak, h. mennyi minden megadatott, máskor pedig azt gondolom, hogy nincs semmim, amit felmutathatnék...
Egyik pillanatban nagyon erősnek és magabiztosnak érzem magam, a másikban pedig mimózának. Egyszer töretlenül hiszek, máskor pedig rettegek még a saját árnyékomtól is. Hamar bepánikolok, bár próbálom tudatosan csillapítani kétségbeesésemet. Merthogy csak így megy, ösztönösen nem. Félek mindentől, ami rossz és fenyeget vagy fenyegeti a szeretteimet.
Óriási a megfelelési vágy bennem. Az a baj, hogy másoknak sokkal jobban meg szeretnék felelni, mint saját magamnak. Fontos, hogy mit gondolnak rólam az emberek és olyanok véleményére is adok, akikére nem biztos, hogy kellene.
Iszonyatosan vágyom a dicséretre, elismerésre, de elfogadom a feddést, kritikát is, ha azt emberi hangnemben közlik velem.
Egyik jó tulajdonságom szerintem, hogy viszonylag jól és hamar tudok alkalmazkodni megváltozott körülményekhez. Ez azonban sokszor oda vezet, hogy minden mindegy, hiszen majd idomulok, megszokom. Így már nem is annyira irigylésre méltó ez a jellemvonás.
Gyűlölöm a konfliktusokat, legfőképpen azért, mert nem tudom kezelni azokat. Nem szeretek ellenségeskedni másokkal és nem is vagyok haragtartó típus sem.
Imádom a humort és a hülyéskedést. Még majd' 32 évesen is úgy érzem, gyerek vagyok.
Talán ebből is kifolyólag hadilábon állok a felelősséggel. Félek a vállalásától. Illetve inkább attól, hogy elrontok, rosszul csinálok valamit (tudatlanságból, naivság miatt) és azért vállalnom kell a következményeket.
Nem szeretek sodródni, valahogy mégis ilyen jellegűnek élem meg az életem. Bár igyekszem tudatosan cselekedni, sokszor csak úgy megtörténnek velem a dolgok. Ösztönlénynek sem tartom azonban magam.
Jóhiszemű vagyok. Bár igyekszem úgy láttatni, hogy óvatos és megfontolt, de úgy gondolom nem vagyok túl jó emberismerő. Bár az pozitívum, hogy mindenkiben a jót látom meg és esélyt adok neki. Talán többször is.
Ha valamit eltervezek, nem biztos, hogy a végsőkig kitartok mellette. Feladom. Idő előtt. Vagy ha végig is viszem, de a folyamat közben csalódok, sokszor nem akkora intenzitással vetem a cél elérésébe magam, mint ahogyan elkezdtem. Álmaimról inkább lemondok, mert elérhetetlennek tűnnek számomra.
Talán jó tulajdonságom, hogy igyekszem kifejezni a (legfőképpen) pozitív érzéseimet és imádok adni. Bármit. Gondolatokat, apró ajándékokat, kedves szót, érintést, akármit. Csak jó legyen és a másik fél örüljön. Ez akkor engem is boldoggá tesz.
Maximalista vagyok. Mindig bizonyítani akarok. Magamnak is, de megint itt jön képbe, hogy leginkább másoknak, legfőképpen pedig a hozzám közel állóknak. Sokszor azért, hogy elfogadtassam, megkedveltessem magam. Na meg persze hogy büszkék legyenek rám.
Nem mindig tudok nemet mondani. Nehogy megbántsam az illetőt.
Tapintatos vagyok. (Egy darabig, aztán ha kijövök a sodromból, nem igazán tudom megválogatni a szavaimat, sajnos.)
Érzékeny. Sokat agyalok. Szívemre veszek dolgokat és belülről őrölnek a gondolatok, tettek.
Imádom az esztétikus, giccsmentes, egyszerű embereket, tárgyakat, szeretem a művészeteket.
Többször kreatívnak gondolom magam, munkám során erre szükségem is van, de ugyanakkor vannak momentumok, amikor annyira kiüresedettnek, ötlettelennek érzem a személyemet.
Nagyjából ki vagyok békülve a munkámmal. Úgy érzem, azt csinálom, amit szeretek, szívvel-lélekkel. Máskor pedig a pokolba kívánom az egészet. Talán mert sok esetben nincs különösebb látszatja az erőfeszítéseimnek. A közöny, motiválatlanság elveszik az én kedvemet is.
Néha úgy érzem, burokban éltem/élek és fogalmam sincs a világ dolgairól. Máskor meg bölcs, érett nőnek titulálom önmagam.
Ilyen kettős, talán kissé skizofrén személyiség vagyok én. De mentségemre szóljon, hogy ilyen az aszcendensem:-).
Próbálom elfogadni magam olyannak, amilyen vagyok, bár ez sokszor nehezebb, mint mások akceptálása.
Nem tudom, hogy mások szemében milyen ember vagyok, de remélem, hogy nem ennyire kettős.
Ennyit rólam. Majd ha még eszembe jut valami, úgyis kiegészítem.
Tulajdonságainkkal kapcsolatos a folytatás is.
Mikor Esztergomban nyaraltunk, megpróbáltam Milánnal "játszani" egyet. Nevezetesen azt, hogy milyen jó és rossz tulajdonságainkat örökölheti majd a Gyermekünk, pontosabban mit szeretnénk látni és mit kevésbé a másikból kicsi lánykánkban vagy srácunkban. Természetesen Milunak engem kellett jellemeznie, nekem pedig őt.
Mondanom sem kell, hogy nem volt könnyű a feladat és valahol jogosan - Milán azt rótta fel nekem, hogy én már bizonyára agyaltam ezen, vagyis ő időhátrányba került velem szemben. Persze ez a "kifogás" már azután következett, hogy 1-2 próbálkozása után csalódottan kérdeztem tőle: csak ennyi jó tulajdonsággal rendelkezem??? Merthogy természetesen a negatívumok sorolása jobban ment neki, mint a "vállalható", "átörökíthető és átörökítendő" jellemvonások.:-) Milu inkább konkrétumokat emelt ki, én többnyire általános jellemzőket soroltam fel.

Amit Milu szeretne Gyerkőcünkben is viszontlátni belőlem: 
- fogékonyság nyelvek iránt
- igényesség külsővel kapcsolatban (bár most pl. elég szőrös a lábam:-))
- vigyoriság
Amit Milu nem szeretne Gyerkőcünkben viszontlátni belőlem:
-"caccogás" (idegeskedésből fakadóan, vagy ha v.mi nem sikerül, ilyenkor tendálok a pszichopata kategória felé, azaz nyelvemmel és számmal csattogós, ideges hangot adok ki, közben káromkodok is, olykor caccogva csapkodok  és felforr az agyvizem, még télen is, a nagy hidegben:-))
- időhiányban szenvedés
- hamyagság, felületesség (pl. cuccok szekrénybe való begyűrése, pókháló sarkokban hagyása)
- főzéshez és egyáltalán a konyhatündérkedéshez való negatív hozzáállás
- pici oktondiság:-)
Amúgy ezek többé-kevésbé igazak, na de akkor is!:-)

Amit én szeretnék a Gyermekben viszontlátni Belőle:
- humor, mások valósághű utánzása (imádom!)
- kézügyesség, ötletesség, kreativitás, ezermesterség, a jég hátán is megélés
- kitartás (bár ez csak azokban az esetekben van meg, ami érdekli, amihez kedve van)
- nagyszerű kereskedelmi/üzleti vénával való rendelkezés
- szakmai hozzáértés
- a bajban 100% -ban családtagok mellett állás
- cuki pofika
- jó testfelépítés (bár ez most kissé takarják bizonyos párnák Milunál:-))
- türelem, nyugodtság
- összeszedettség a kommunikációban,cselekedetekben
- a másoktól elhangzottakra való hirtelen reagálni tudás, csavaros észjárás (rátromfolás, visszavágás)
- nem megalkuvás, saját nézetei mellett való kiállás
- jelentéktelen emberek jelentéktelen véleményére való fütyülés
- bocsánatot kérni-tudás, hibák beismerése (ez nem mindig van azért így)
- önirónia
Amit én nem szeretnék a Gyermekben viszontlátni Belőle:
- a rendetlenségben érzem jól magam-szindróma (és még Zsani a hanyag!?)
- apró csokispapírok, csavarok nadrágzsebekben való elhelyezése és nem-eltávolítása --> kuka létezésének figyelmen kívül hagyása
- egyszerre sok dologba belefogás--> sok dolog be nem fejezése (ez ugyan a kitartásnak ellentmondó megállapítás, de igaz), vagy: Pató Pál uraskodás (ej, ráérünk arra még)
- az "elvárás", h. a másik kiszolgálja
- alkalmi antiszocializmus (nincs kedvem senkihez-szindróma)
- közömbösség bizonyos problémák, érzések, gondolatok iránt (de ez azt hiszem, h. csak a látszat)--> valódi érzelmek elrejtése, ki nem fejezése
- lustaság
- bizonyos esetekben való kihasználhatóság, nemet mondani nem tudás
- makacsság
- gonoszkodás:-)
- egyetlen külsőség: viszonylag nagy orr (bár én szeretem, de ha kislány jön, inkább pisze legyen)
Bárhogy is nézem, a statisztika így alakul:
Zsani +: 3
Zsani -: 5
Milu +: 15
Milu-: 11
Zsaninál kevés tulajdonság került említésre, abból is a negatív a több.
Milunál sok tulajdonság került említésre, abból is a pozitív a több.
Hát milyen világot élünk, kérem szépen?????:-)
Mindenesetre egy újabb adandó alkalommal még egyszer felhozom majd a témát, bizonyára volt elég ideje a nyaralás óta gondolkodni azon, h. miért is akart tőlem gyermeket?:-)))))
De itt van még valami. Bár nem vagyok a horoszkópok rabja, kiváncsiságból megnéztem a Bak jegyű férfi jellemvonásait és szinte minden az én kritizálós Milukámra illik, ami le van jegyezve az oldalon:
http://www.jellemrajzok.com/horoszkop/bak-ferfi.php
http://bak.horoszkóp.info/bak-ferfi-jellemzese
Szóval, ha kisfiunk lesz, nagy az esély, hogy Apjához hasonló férfi váljék belőle, amit én abszolút nem fogok bánni, sőt, nagyon büszke leszek rá!
Ha kislányunk lesz és szintén Bakként fogja élni mindennapjait, akkor ez vár ránk:
http://www.jellemrajzok.com/horoszkop/bak.php
http://bak.horoszkóp.info/bak-no-jellemzese
Hát... nem tudom. Van 1-2 kétségbeejtő momentum a jellemzésben.:-)
Mindegy, Mérleg (mint én) biztos, h. nem lesz:
http://mérleg.horoszkóp.info/merleg-no-jellemzese
http://www.jellemrajzok.com/horoszkop/merleg-ferfi.php
Összefoglalásképpen, általában a Bak és Mérleg jegyűekről (ajánlom a ..., mint gyermek, ... mint szülő pontokat):
 http://www.webujsag.kibernet.hu/ezoterika/horoszkop/nyugati/bak.htm
http://www.webujsag.kibernet.hu/ezoterika/horoszkop/nyugati/merleg.htm
Kettőnk párkapcsolata:
http://josda.zsozirisz.hu/horoszkop/europai/merleg.html#10bak
Ja, és ha netalántán teljesen időre, azaz jan. 23-án születne meg pici Kincsünk, akkor már a Vízöntő jegyben járna:
http://www.jellemrajzok.com/csillagjegyek/vizonto.php
http://www.webujsag.kibernet.hu/ezoterika/horoszkop/nyugati/vizonto.htm
Na, jól belementem az ezoterikába itt a végére, de mindegy, ettől is okosabb lettem. És akárki akármit mond, csak van ebben a horoszkóp-dologban valami. Én legalábbis nagyon sok ránk illő dolgot fedeztem fel az írásokban.
Mi már olyanok vagyunk, amilyenek. És bármilyen tulajdonságokkal is fog rendelkezni a mi Kicsikénk, nagyon fogjuk szeretni és igyekszünk majd formálni, de nem átformálni Őt valamilyen idealizált gyermekké.
Most is itt mozgolódik nekem az én Drágám, hiszen tudja, hogy róla van szó:-))))
Imádjuk Őt!
És ha már ezotéria, akkor legyen egy kis számmisztika is. Nem tudom miért, de annyira szeretnék egy ilyen dátumot Picurkánk születésének: 2013. 01. 13.  (akkor 10 nappal jönne hamarabb világra a számítottnál, ami nem gond. Ja, és akkor tuti Bak lenne!:-)). A 13-as szám számomra nem balszerencse, hanem sokkal inkább valami misztikus, nem mindennapi... azért megnéztem a 2013-as naptárat. Nem péntek lenne az a 13-a:-) Mindegy, nekem nincsen triszkaidekafóbiám (ez is egy új szó, amit ma tanultam)!

A nagykorúság küszöbén:-)

Mivel a terhességet hetekben számolják leginkább, elméláztam ezen a kis hülyeségen, hogy miért ne jelenthetné a betöltött 18.hét a nagykorúságot egy kismagzat életében? :-))) Hiszen majdhogynem önálló életet él a kis Drágám odabent, oda megy (úszik), ahová akar, nem tudok már parancsolni neki, sokszor bezárkózik, elvonul aprócska világába, nem hallom, nem érzékelem, máskor meg partyzik (azaz szemtelenül rugdos), azt is tudja, hogy a kamaszok ezt a késő esti órákban kezdik el a kinti világban, így ő sem cselekszik másként. Alkoholt ugyan nem iszik, cigit nem szív, de ő ezen "élvezeti cikkek" nélkül érzi igazán jól magát:-), sőt! Csakis így! Sokszor a frászt hozza a mamájára, pont az ambivalens megnyilvánulásai miatt, mert hagy ő ám néha kétségek közt is. Egyszer elhiteti velem, hogy jó anya vagyok, mindent jól csinálok, máskor meg kelti bennem a lelkiismeretfurdalást, hogy mégsincs minden rendben. Ilyenkor megfájdítja a hasamat, vagy sértődöttségében direkt nem mozog, hogy megálljon bennem az ütő. De azért általánosságban elmondható, hogy felelősségteljes szülővé próbál formálni és az esetek többségében Ő maga nagyon jól viselkedik, nem kell aggódnom érte, hogy rossz társaságba keveredik, vagy hülyeséget csinál. Tanul sokat, s közben tanít engem is. Odafigyelésre, tudatosságra, kölcsönös bizalomra és arra, hogy nyugodtan hagyatkozhatok az ösztöneimre. Felhívja a figyelmemet, hogy NE parázzak minden apró problémán. Szóval már most érzem, hogy talán kicsit más ember lettem Általa. Imádom, hogy hagyja még "fiatal felnőttként" is, hogy szeretgessem és ő is viszont kimutatja ugyanezt, továbbá úgy érzem, értjük egymás legapróbb rezdüléseit is és mindketten hálásak vagyunk egymásnak. Elmondom neki sokszor, hogy mennyire örülünk Apával, hogy minket választott szüleiül és igyekszünk méltóak lenni életünk végéig erre a szerepre. Növekedj pici Kincsünk, én igyekszem vigyázni Rád,a szülői házban (=hasamban) biztonságban vagy! De ha 4-5 hónap múltán kirepülsz onnan, simogató kezem lesz új oltalmad! Szeretlek! Már ekkora az én nagylányom (vagy nagyfiam?):

18. hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/18#your-baby 

 

Mindenféle

A hét elég eseménytelenül telt, bár azért 1-2 élményteli napról máris beszámolok. Már nagyon várom a 2. nagy-nagy UH-t, kíváncsi vagyok mennyit nőtt Picurka, hogyan dobog a kicsi szívecskéje, mennyire takarja el pofikáját apró kezecskéivel és természetesen hogy mennyire maradnak kislányos területen azok a bizonyos herék:-))) Hála Istennek jól vagyok, bár most bejött ismételten ez a nagy meleg, de most mintha jobban bírnám, mint korábban, ma pl. egész nap jártam-keltem, mert már egyik gatyám sem kényelmes igazán, így kismamavadász-körútra indultam a nagy Barcikára... hát... lehet igaza van unokatesómnak, varratni kell a dolgokat... neten is nézelődtem már, de olyan lutri onnan bármit is rendelni. Turkálókban ha találok is valamit, iszonyatosan nagy méreteket, nem akarom elhinni, hogy bármikor is akár egy L-es gatyóba is "belenövök", így soha ne sikerül semmit vennem. Bementem ma a KIK-be és a Vögele-be, mindkét helyen találtam gumis derekú nadrágot, hosszút és rövidebbet is, nagyon nem akartam bevásárolni, mert nem tudom, hogy hónapról- hónapra hogyan fog változni a testem. De azért mindkét helyen hagytam egy kis pénzt. Igazán vonzottak a bébicuccok is, meg kishálózsák, babapléd... de babonából nem veszek még semmi ilyesmit. Manócskám egyébként reggel és este a legaktívabb, bár ha esetleg napközben is kétségbeesek, mindig ad szó szerint életjelet magáról, mocorog a Kishuncutom. Imádom és megnyugtat, ha érzem őt. Egyre inkább sikerül a kezem nélkül is megtapasztalni a jelenlétét, hiszen olykor-olykor egész nagyokat rúg, mintha pukkantgatnának a hasamban. Sokszor pedig csak épphogy simogat belülről, de már az is elég ahhoz, hogy tudjam, jól van. Én nem simogatom a hasam, csak a kezem teszem rá, mert úgy hallottam, h. a simi indokolatlan méhösszehúzódásokat válthat ki. Így ehelyett a hangommal, szavaimmal, zenével hálálom meg Iciripicirim hatalmas szeretetét:-). Ja, egyébként visszatérve a mai vásrláshoz. Nem terveztem. Vagyis... talán. Fogászatra indultam, de nem volt orvos...csak megnézetném a fogaimat,nem fájnak, csak a szokásos rutinellenőrzés. Bár van egy, pont oldalt, ami vészjóslóan mozog... szépen fogok kinézni, ha elhagyom... :-) Közben voltam szeretett otthonomban is, ahol 26 évet töltöttem:-) Öcsémékkel beszélgetem, röhögtünk kicsit, aztán anya is hazaérkezett. Apa mint mindig valahol kertészkedett. Volt egy para közvetett módon a Kicsivel kapcsolatosan, ugyanis Magyarország kormánya ismételten alkotott. Ugye én veszélyeztetett terhesként vagyok táppénzen, bár mostanáig a nyári szabadságomat töltöttem. Ma kellett mennem a védőnőmhöz és említettem neki egy cikket,(hvg volt forrásként megadva, így gondoltam az elég hiteles) amit a neten találtam pár napja. Arról van benne szó, hogy a vesz. terheseknek nem jár júl.-tól táppénz se semmi. Sem a védőnőm, sem az orvosom nem hallott az új Munka Törvénykönyvében foglalt "családbarát" törvénykezésekről, így eléggé tanácstalanul távoztam, bár anya mondta, hogy utánaérdeklődik az Államkincstárban. Ez meg is történt, állítólag ott sem ment át az információ, meg hogy csak fel van fújva az egész, úgyhogy azt javasolták, nyugodtan írja az orvosom azt a kódot a papíromra, amit eddig is. Ennyit erről, nincs kedvem ecsetelni tovább. Remélem bízhatunk az Államkincstári információban. Más: szombaton kellemes délutánunk volt, mert Hencsi barátnőm meginvitált egy kis bográcspartyra. Nagyon jól éreztük magunkat és a babgulyás isteni volt, bár arról kép már nem készült (nem az illuminált állapot miatt!)Zizi tündér volt, mint mindig, csak a macskázása miatt most kissé óvakodtam tőle:-) (Bocs Heni). Néhány kép: Ezt a képet elloptam,ugyanis Heni csak fotózni szeret, fotózkodni nem.

Kicsizita a ponyvaregényből:-))

E ööm, e bódottá...

Zizi + én

Heni fókuszál a pocira

Készül a fincsi bográcsgulyás:-)

Vasárnap úgy volt, h. meglátogat barátnőm Debrecenből, de sajnos úgy megfázott, hogy nem akart eljönni olyan állapotban. Amit természetesen meg is értettem, meg őszintén szólva én is nyugodtabb vagyok így. MAgdikám megígérte, h. hamarosan bepótoljuk! Úgy legyen. Így csak egy sütire mentünk be Barcikára, Milunak nem volt kedve semmilyen programhoz... én meg már a falat kapartam, mert olyan mehetnékem volt. Meg is beszéltük mi, h. elnézünk valamerre, de ... elmaradt a nagy kirándulás. Más: tegnap unalmamban (mert amúgy nem kellene angolozni, takarítani meg hasnlók, á, dehogy)csináltam néhány képet. Gyűjtöm ugyanis a véralvadásgátló injekciókat, amiket már felhasználtam, szép kis állomány összejött már. Az alábbi képen látható halmaz 75 db-ot tartalmaz. eddig kb. ennyit lőttem be. Meg a pocimról is csináltam 1-2 közeli képet (azért közelit, h. nagyobbnak tűnjön!:-))

Mára ennyit, mert Milu hamarosan megérkezik délutánosból. Holnap jövök a szokásos képekkel. Puszi!

Barátnőmtől kaptam ma ezt a meglepit! Köszönöm Hencsi!

http://flash.picturetrail.com/pflicks/3/spflick.swf flash.picturetrail.com CWS= xڅ�mh[UÇŸ{ïºt«Y·®[;LÔ9çLÕFIu/¦MpÍfKš4MD'¾ÝÝÞ¤W“ܘ{ÛÙi­ìØl(raÃBÙ@p`ë”u\'‚…ù†Ð/Aê¦N&‚²Åçœä¦'d7ˇîyÎïžóœsþ'S çÞ„;9è^øÛÍ …9ß]ã¾$°8ûÈ»ö+®žS/„]s'?yíâ1Û½¯ü£~óCÜ—zðë…_=ÚIUŒfâIEz¹Ulå;؈$„÷¿$K:ø'8à[ŒV¨/õ÷©#Š¼;©d‚HËYð{U°‚·áÄ8ÆZŒ55MÆ÷¤ŽbÎ(êЊ“Ãí@4¸²õ‚øµ„Æe@6«fo¢à©¥`¬/å^±àNT^µ¬@3×2{ÈG¿¨a‡ l|Iou

17 hét:-)

Még mielőtt a szokásos képeket feltölteném a 17. hétről, a tegnap estéről szólnék. 

Milu elment éjszakára, én még kicsit barátnőztem Szilvikémmel a face-en, majd 11 óra tájban kikapcsoltam a gépet és ráhangolódtam Prüntyőkére. A szokásos kézrátétel és kezdtem hangosan beszélni hozzá. Csak mi ketten voltunk és a csend... csak úgy ömlöttek belőlem a gondolatok, elmondtam neki, h. mennyire imádjuk már most és nagyon ügyes legyen, maradjon bent a kuckójában minél tovább, annak ellenére, hogy idekint rengetegen várják már. Meséltem neki a családunkról, arról, hogy mi minden szép fog vele történni az életben, meg h. majd igyekszünk jó szülei lenni és a lehető legjobb módon felnevelni. 

A kis Drágám nem maradt hálátlan, minden rezdülésemet visszajelzés követte, az apró kis testével hol simogatott kifelé, hol erőteljesebben mepöckölte a hasamon nyugvó kezeimet. 

Hiszem, hogy már a méhen belüli kommunikáció is nagyon fontos és jó hatással van mind a babára, mind a mamára és egyszerűen örömmel tölt el, ha végre vele foglalkozhatok és kimutathatom neki, hogy mennyire fontos Ő nekem/nekünk. És az a jó, hogy ezek tényleg nem csak üres szavak, hanem szeretettel átitatottak, igaz minden kimondott hang és az ember belül a testében is érez valami melegséget, belső tüzet, ami kiolthatatlan és táplálja mindkét felet energiával, békével, szeretettel. Végül, miután mindent elmondtam neki, amit szerettem volna, jóéjt kivántam, megsimogattam és nagy nyugalommal álomra hajtottam én is a fejemet.

Istenem, add, hogy január végén a karomban tarthassam egészséges, gyönyörű kisbabámat!

Az elmaradhatatlan képek:

És egy kis meglepi, mert a kispapa mindig kimarad:-) Nehezen, de rávettem, hogy közszemlére tehessem e szuper képet. Remélem mindenki tisztában van vele, hogy a zoknis papucs, a kidomborított (sör)has és az idétlen pofavágás mind része a magunk és a Ti szórakoztatásotoknak. Szóval az életben - aki nem ismerné a páromat - sokkal emberibb alakot szokott ölteni mindenféle tekintetben:-))))

17. hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/17#your-baby

Édes és keserű...

na mi lehet az? Jó, persze, az Élet maga, de azon belül is? Igeeen, a terhesség...

Elemezgessük, h miért is? 

Aug. 13: reggel fél 10: AFP vérvétel Barcika. Van ott egy nagyon jó vérszívó-nővérke, fiatal, de olyan ügyesen megtalálja a nemlétező vénámat, hogy legszívesebben megölelgetném a vétel végén, h. nem kínzott duplán, netán triplán. Reggel volt egy kis para, mert belegondoltam, hogy ez egy "vízválasztó" vizsgálat, minden kismama rémálma, pedig nagy a bizonytalanság az AFP-vérvétel létjogosultsága körül... pontosan azért, mert hamis értékeket adhat és a kismamának újabb izgalom, mi több, őrlődés, míg az eredményre vár, illetve azt követően is, ha az értékek nem a legjobbak. 

De a reggeli megtorpanásom után hamar rendbejöttem és magabiztosan mentem be vérszívásra. Minden rendben lesz. Punktum. 

A "kórházlátogatás" után elmentem kicsit vásárolgatni a közelbe, majd fél 2 tájékán sikerült is hazavergődnöm. Milu nyírta a füvet és szemmel láthatóan neheztelt, hogy mi a jó büdös francot csináltam ennyi ideig. Még Barcikán kaptam egy tel. hívást egy volt tanítványom anyukája, össze is futottunk, mert beszélni akart velem. A fia kint van Németországban és menne utána az egész család, csak éppen nem sokat értenek a némethez. 4 személyes társaság járna hozzám 2-3 hónapon keresztül, intenzíven. Mondtam nekik, hogy mik a jelenlegi állapotok és utaltam arra, h. a Collingo nyelvsuli szuper, meet ők már amúgy ott is érdeklődtek. 

Mindenesetre megegyeztünk, h. átgondolom a dolgot meg ők is és 2-3 nap elteltével keressük egymást. Én ma átgondoltam és néhányan meg is erősítettek a döntésemben: nem jönne rosszul az a kis plusz pénz, meg én sem esnék ki  a gyakorlatból annyira, de felsorakoztattam magamnak az ellenérveket is: 

-készüljek angolra (még egyszer megpróbálom a nyelvvizsgát októberben)

-készüljek a német óráimra

-legyen mindig puccban a ház, mikor jönnek (lehetetlen küldetés)

-felújítás

-hová ültetem őket? (nekem sincs normális íróasztalom, nemhogy 4 másik embernek)

-min fogom szemléltetni a dolgokat, h. az egész family lássa?

-állandó egyeztetés (ha netán orvoshoz kell mennem pont akkor és még azután is..)

-stressz, h. vajon jól csinálom-e?

-mennyit kérjek? (csoportos kedvezmény)

-kevés idő jutna saját dolgaim megélésére, a babázásra való felkészülésre

-ha netán csak megfázva (vagy bármilyen rejtett betegséggel) is jön ide valaki közülük, aggódjak, h. nem kapok-e el v.mit.

És leginkább az utolsó gondolatom miatt úgy döntöttem, h. nem kockáztatok, holnap felhívom a csajt, megköszönöm a bizalmat, de nem vállalom.

Visszatérve aug. 13-ra: 3 óra körül elindultunk a doktorbácsihoz Miskolcra UH-ra, ellenőrzésre. 

3/4 4-kor hívott a doki, hogy épp császármetszésben van, kicsit késni fog, mondjam meg a többi páciensnek is, aki rá vár. Eleinte csak 2-3 emberke lézengett körülöttünk, majd gyűlt és gyűlt a tömeg a lépcsőház előtt, ahol a rendelés szokott lenni. De a doki még sehol. 1/4 6 körül megérkezett, elnézést kért, majd gyorsan elkezdte a rendelést. Mi hála Istennek másodikok voltunk, így a várakozást követően hamar sorra kerültünk.

Fáradt volt a doki, de nagyon rendes, mint mindig. Elmondtam a kérdéseimet, majd megvizsgált és jöhetett az UH. Picurkánk gyönyörűen kivehető volt a monitoron, a doki minden látható részecskéjét megnevezte, egyik kezén még az 5 ujjacskáját is megmutatta, majd az arcához tette a kezét. Annyira szép kis formás fejecskéje van már most, nagyon tetszik! Aztán ahogy belefeledkeztem a gyönyörűségbe, Milu megkérdezte a dokit, h. azt esetleg lehet-e már látni, hogy fiú vagy lány. Ráközelített a nemi hovatartozást igazoló szerveire és békésen nyugtáztam volna, hogyha azt mondja: megint fiú. De ezzel szemben: nagyon nagy valószínűséggel kislány:-) Gyahh... összenéztünk Miluval, merthogy azt tudni kell, hogy az ő családjukban szinte mindenkinél fiúk vannak és pl. anyósom már fel is adta a "reményt", h. foncsikozhatja majd valamelyik kisunokáját. Én személy szerint nagyon örültem, mert valahogy éreztem, h. kislány lesz (nem 1 ember meg is jósolta nekem) és őszintén szólva a fiútól kissé tartottam, mivel hogy a kis angyalkánk is fiú lett volna... amiatt is aggódtam, hogy én szerintem tipikus lányos anya lehetnék, mihez kezdenék egy fiúval? 

Szóval Milu arcán sem láttam a csalódottságot, pedig ő nagyon f iúban gondolkodott és a mai napig titkon reméli, hogy leszállnak idővel a heréi a kislányunknak:-) De a lényeg, hogy ő is nagyon-nagyon örült és talán büszke is volt, h. végre ő tudott kisleányt is összehozni a szűk családi körben.

Boldogan, feltöltődve hagytuk el a rendelőt és hazafelé csak erről tudtunk beszélni. Kiderült, hogy Milu eddig  fiúneveket nézegetett, én meg csakis lányneveket,de itt valakinek engednie kell. És az a valaki nagyon valószínű, h. nem én leszek:-)
Miután hazaértünk, rákattantunk a netre és nézegettünk, mi is lehetne a választás hogyishívják-ügyileg. Van egy pár lehetőség és szerencsére elég hasonló az ízlésünk nevek terén (is), így nem lesz nagy harc, úgy gondolom.
Este Milu elment dolgozni és én az időközben kiváltott Allergodil szemcseppemet használni kezdtem, mert iszonyatosan viszketett valamitől. Kb. 10 perc eltelte után nagyon kezdtem beparázni, ugyanis a torkomban iszonyatosan erőteljesen éreztem a szemcsepp keserű ízét. Olyan szinten bepánikoltam, h. rámjött a szívdobogás, remegés és csak arra tudtam gondolni, h. mi van, ha bejut Kiscsillaghoz valami szar káros összetevő. Először Milánt csörgettem, ő azt mondta igyak és feküdjek le. Jó, tipikus férfi, kurvára megnyugtatott ezzel. Felhívtam a sógornőmet a szomszédban, h. mit csináljak. Azt mondta, ő ilyen esetben hívja a mentőket vagy az ügyeletet. Gyorsan kikerestem a Barcikai Kórház telefonszámát és megkérdeztem, h. ügyelet, mint olyan létezik-e még ebben a tetves városban. Megadta az álmos férfihanga számot és tárcsáztam is. Fáradt, de kedves női hang fogadott a vonal túlsó végén, kétségbeesetten elnyögtem h. mi a baj és ugyanolyan nyugodt hangon próbálta először is a pánikomat csillapítani. Kérdezgetett mindenfélét és nyugtatott, h. ne aggódjak, ennyitől a Picinek semmi baja nem lesz, de ne használjam többet a szemcseppet. Persze persze, Isten őrizz, hogy még egyszer átéljem ezt a borzalmat. Jóéjszakát kívánt és letettük a telefont.
Megmostam az arcom hideg vízzel, lefeküdtem, már majdnem éjfél volt és a lábremegésem azonnal meg is szűnt. Valószínűleg sikerült az ismeretlen dokinőnek az agyamban nagyjából rendet tennie és valamennyire megnyugtatnia. Éjjel azért többször felkeltem és a hasamhoz kaptam, h. mozog-e még Picurka. Ittam is, hátha hamarabb átfolyik rajtam az esetleges "méreg". Reggel sírva meséltem Milunak az éjjel történteket. Mondta, h. ne aggódjak, nem lesz baj.
Annyira szeretnék vigyázni Kismanóra és mindent jól, megfontoltan csinálni, nehogy valami apróságon múljon a szerencsénk. Ez a szemcsepp dolog is olyan banálisnak tűnik, mégis rettenetesen megviselt a tudat, h. árthattam Babucinak.
Másnap délelőtt kijöttek Heni barátnőmék Zizivel, neki is elmondtam (meg még 1-2 barátnőnek+anyának), mert szükségem volt a további nyugtató szavakra. Fel akartam hívni az orvosomat is még, de végülis eddig nem tettem, mert hiszem, h. minden rendben van/lesz. Sokan megértik, h. parázok dolgokon főleg a történtek után és jó érzés, hogy nem néznek hülyének emiatt:-) De tudom, h. muszáj visszafognom magam és nem pánikolni mindenen. Mert ugye minden az AGYBAN dől el. Ezt szem előtt kell tartanom és a pozitív dolgokat bevonzanom továbbra is. Eddig olyan szépen alakul minden és happy end-et szeretnék mindenképpen.
Vigyázok Rád Kincsem ahogy csak tudok, hiszen nagyon szeretlek!!!

kicsi K.O.

Nos, ha be kell majd írni a terheskiskönyvbe az első magzatmozgást és eddig ugye bizonytalan voltam, h. Ő muriskodik-e odabent (dehogy voltam bizonytalan, tudtam már a kezdetektől), akkor a ma, azaz aug. 12. 10:37 perc azt hiszem egy hatalmas bizonyíték arra, h. dübörög ezerrel a kis Életem. Feküdtem a tv előtt és már hetek óta nem bírom, h. a kezem ne vándoroljon olykor-olykor a hasamhoz. Éppen hogy rajta volt, nem nyomtam, csak pihentettem a pocin és egymás után két "hatalmasat" rúgott Picurka, egyértelműen tudtomra adva, h. igenis ott van Ő, ahol lennie kell:-) Valószínűleg ha nincs ott a kezem, akkor is megérzem már csak úgy szimplán.

Természetesen átszóltam Milunak a másik szobába, rohant, h. ő is az élmény részese lehessen, de neki még nem akart megmutatkozni. Hiába, már most felismeri az anyukáját, apával majd később haverkodik:-) 

Jaj nagyon szeretlek icipici Prüntyőke!

A közös dalunk Kincsemmel...

Annyira gyönyörű ...
(a dal maga volt a mérvadó, de megtaláltam ezt az angyali változatot és ez most pontosan hozzánk illik:-))

Enya: May it be

May it be an evening star

Shines down upon you

May it be when darkness falls

Your heart will be true

You walk a lonely road

Oh! How far you are from home

Mornie utulie (Darkness has come)

Believe and you will find your way

Mornie alantie (Darkness has fallen)

A promise lives within you now

May it be the shadow's call

Will fly away

May it be your journey on

To light the day

When the night is overcome

You may rise to find the sun

Mornie utulie (Darkness has come)

Believe and you will find your way

Mornie alantie (Darkness has fallen)

A promise lives within you now

A promise lives within you now

Napi friss

Hencsi barátnőm készített nekem egy montázst az eltelt 1 hónapról, amit ezúton is köszönök neki. A változás felettébb látványos. Íme:

Magdi barátnőm (középiskolai örökös "bandatag":-)) pedig Debrecenből lepett meg kedves hívásával az este. Ezúton is köszönöm neki, nagyon feltöltött! Magdi mellett nem lehet unatkozni. Mindig vannak történetei, vagy ha nincsenek is, csinál. Mármint jó értelemben. Annyira irigylem őt és a hozzá hasonló embereket, akik akár egy szimpla mindennapot is fel tudnak dobni lelkesedésükkel, élvezetes előadásmódjukkal. Beszéltük, h. találkoznunk kellene és talán ez sikerül is aug. 20-a környékén. Már alig várom! Annyira örülök, h. tartom Vele és Edittel is a kapcsolatot!

TIZENHATalmas

Valaki nyugtasson meg! Normális ekkora has 16 hetesen???

Egyébként a fénykép csal. Látható már, h. nem csak háj van azon a bizonyos helyen, az tény, de annyira nem hatalmas a pocóm, mint ahogy a képek mutatják. Csak így visszanézni... hát elég "ijesztő":-)

Csak nagyon röviden az elmúlt 1 hétről:

Múlt héten valamelyik nap Réka barátnőmmel taliztam Barcikán, vele jártam fősulira és már nagyon rég beszéltünk, igaz 1-2 hete járt nálam, de most turizni voltunk(találtam egy kismamafelsőt 200 Ft-ért). Kimozdultam kicsit itthonról és jól eltelt a délután.

Szilvi barátnőmmel is találkoztam múlt hét szombaton, a szokásos bevásárlásomra invitáltam. Vele rendszeresen face-kapcsolatban vagyok, szinte minden nap beszélünk. Szeretem, kis cuki. Régebben mikor bulizni is jártunk (valamikor az ősidőkben), mindenki azt hitte, h. testvérek vagyunk:-)

Anyáéknál is voltam bent most elég gyakran, mert Milán a leállás miatt sokáig van bent a gyárban én meg nem akartam itthon "unatkozni". Olyan jó visszatérni olykor-olykor régi otthonomba, beszélgetni a szüleimmel, testvéremmel, érezni a haza illatát, finomakat enni, szeretve lenni:-)Sokszor úgy elröpül az a pár óra Barcikán, főleg ha közben még szaladozok ide-oda, bevásárolni, ügyet intézni... tényleg annyira nincs időnk egymásra, a szeretteinkre... bár most azért elég jól kihasználom a "munkanélküliségemet". Igyekszem felvenni a kapcsolatot olyan emberekkel is, akik az utóbbi időben háttérbe szorultak, rég hallottam róluk. Annyira jó érzés, hogy mindenki (főleg aki tudja a kálváriánkat) mellettünk áll és nagyon drukkol nekünk, biztat, keres, érdeklődik. Olyan sok erőt ad ez nekem, biztos, hogy Picurka is megérzi és ő is gyarapszik hétről-hétre, mert annyira sokan várják Őt:-)

Címszavakban:

Hangulat: boldog vagyok. Nagyon. Nincs rossz érzésem. Minden rendben.

Erőnlét: Visszatérőben, abszolút. Bár sokat pihenek, mostmár újult erővel nekiveselkedtem néhány házimunkai tevékenységnek (pl. szekrényekben rendrakás, szortírozás, utolsó simításoka felújított fürdőben), jönnek majd a szobák, ablakpucolás, ablakkeret-festés (bár azt nem biztos, h. be merem vállalni), gondolatban babaszoba-rendezés...

Étvágy: pff... változó, mondjuk így. A reggel nagyon nehezen indul. Délutánra sem szabadul el a pokol, de akkorra nagyjából beindulok. Így délelőtt reggeli után( amihez szinte mindig eszem zöldséget is) gyümölcs, keksz. Ebéd környékétől számítva gyakran látogatom a konyhát. De csak kis falatozgatásokról van szó, semmi falás. Még nem hízok, csak a hasam nő. Végülis ez a lényeg.

Időtöltés: főzés, takarítás, gépezés (:-)), olvasás (sajna nem annyit, mint kellene), Tv-nézés, gyomlálgatás, icipici angolozás, németezés, családozás, barátnőzés, lelki támasz-adás-vétel, nevetés (Miluval a legtöbbet), hintaágyban elmélkedés, pocakkézrátétel.

!!!Odabent: Csöppségkitapintás--> mintha Őt-érzés --> Milánriasztás --> Őnemérzi-bosszankodás (nem elég kitartó - a szerk.) --> deénigen-háhá --> szerintemtutiaz, vagyis tutiŐ -->jujjdekirályeztvártamegyemmegdeszeretem.

Azonkívül kommunikáció, éneklés, zenehallgatás (Kettesben), a közös számunk: Enya: May it be, ellazulok, fekszem a hátamon és nap mint nap elképzelem, hogy bent vagyok a szülőszobán és találkozom a Kisgyönyörűségünkkel. Érzem, ahogy magamhoz ölelem és minden szeretetemet Neki adom. Érzem, hogy én vagyok a világ legboldogabb embere, hálálkodom a Jóistennek, Milán is ott van velem, magamhoz ölelem őt is, mostmár hárman sírunk örömünkben és tudatosul bennünk, hogy az Élet mégiscsak igazságos, kárpótol mindenért, mert megajándékozott Kiscsodánkkal (ahogy azt Heni barátnőm mondaná)...

Visszatérve a magzatmozgásokra: egyre biztosabb vagyok benne, h. Őt érzem, de kb. már vagy 2 hete (2. terhességnél azt mondják ez már lehetséges). Igaz, még csak kézrátétellel megy a kommunikáció, csak úgy nem érzékelem, de a pici apró kaparászás, úszó halacska-effektus megerősíti bennem, hogy ez csakis Ő lehet. Annyira vártam már ezt és a tudat, h. ez idővel csak erőteljesebb lesz, felemelő (tudom később kirugdossa majd az oldalam és visszasírom az 1. trimesztert:-)).

AFP-re hétfőn megyek Barcikára és még aznap délután lesz UH a dokim mgánrendelésén Miskolcon.

Egy kis kórházas "élménybeszámoló":

Vasárnap: Pár napja kicsit mintha a jobb petefészkem fájt volna, hol erős nyilallás, hol tompább, és csak időszakosan. Nem is foglalkoztam vele, de éreztem továbbra is. Felhívtam a védőnőt, h. hétfőn vihetnék-e hozzá vizeletet, elmondtam mi van, hátha valami húgyúti lószar. Azt mondta ő nem dolgozik csak kedden, de ne várjak addig, menjek be Miskolcra megvizsgáltatni magam. Mondom jó, úgyis kell a rubeolás-ismétlős eredményért mennem. Milán bevitt, de ugye a dokim még szabin van, egy másiknak mondtam el a panaszom. Megvizsgált, hallottam a Pici szívecskéjét (140/min):-) és mondta, h. minden normális, valószínűleg csak a szalagok nyúlnak és azt érzem. Javaslatnak felírta az UH-t( ő maga nem hangsúlyozta ki), de nem mentünk be, mert el is felejtődött (mondom mindjárt miért) és kértem, h. nézzék már meg van-e eredmény a vérvétellel kapcsolatban. Volt, de szintén gyengén poz. a rub. , mondta a doki h. ír egy beutalót a FERTŐZŐ o.-ra (!) a Semmelweisbe és ott megmondják van-e spec. teendő...Király. Rögtön rohantunk is a másik kórházba (miért is lehetne elintézni mindent egy helyen???), már útközben elbőgtem magam, h. miért kell nekem megint ilyen tortúrákon átesni, Milu próbált nyugtatni. Persze elénk mászott egy cigánygyerek, akit a mentősök hoztak be, így gondolom sürgős volt az ügye. Feltételezem, h. nem akart buszozni meg költeni a jegyre, így behozatta magát mentővel. No comment. Utána megint jött egy pasas, tolókocsival hozta egy mentős, persze ő is bejutott előttünk. Utána végre behívtak (Úgy látszik ha terhes valaki és a fertőzőre küldik, annak nem kell gyorsan menekülnie a helyszínről, mert annyira védett a sok szarral szemben). Egy fiatalabb doki volt, kérdezte h. mi a panasz. Mondtam neki, h. TORCH vizsg-ot csináltattam másfél hónapja és a rub. eredményem gyengén poz., az ismétlésnél is most ugyanaz jött ki. Szinte kiröhögött (de a gúny sokkal inkább a megyeiseknek szólt, mintsem nekünk), h. nem is érti ilyennel miért küldtek ide. Persze előtte megkérdezte h. melyik szó aggaszt: h. gyengén? v. h. pozitív?és amúgy meg nem érti h. hogy nem magyarázták el nekünk a megyeiben: ez azt jelenti, h. védett vagyok, mivel kaptam annak idején védőoltást (csak tudja ő, h. a 80-as években volt-e már ilyen oltás), vagy esetleg egy korábbi fertőzésre utal, amin régebben átestem. Óriási kő esett le a szívünkről, de bosszúsak is voltunk és nem fért a fejünkbe, h. szülész-nőgyógyászok hogy nem tudják ezt, vagy ha tudják is, miért nem bírnak megnyugtatni. Laikusként annyi felesleges félelemmel és idegeskedéssel jár a terhesség, hogy hihetetlen. Sebaj, így legalább ténylegesen egy szakavatott szájából (főorvos) hallottuk, h. semmi baj. Annyit mondott, hogy max. azért lehetne idegeskedni, hogy a "gyengén" pozitív azt jelenti, ha 100 rubeolás venne most engem körül, lehet, hogy esélyem lenne arra, h. én is megfertőződöm. No comment.

Hétfőn még egykori osztályom tagjaiból alakítottam egy virtuális csoportot a facebook-on és az este folyamán a "gyerekekkel" váltottam  pár szót, kinek hogyan alakul a sorsa. Jó újra (virtuális) "osztályfőnöknek" lenni:-)

Kedden voltam a védőnőnél, gyorsan megbeszéltük amit meg kellett, de sietett, úgyhogy én sem tartottam fel. Az allergiám kissé kiújult, naponta muszáj 1-2 kalciumtabletta, mert iszonyatosan viszket a szemem, fülem, torkom, folyik az orrom, tüsszögök.

Annyira érzem, hogy hiányzik a mozgás is, nem nagyon merek itthon magamtól gyakorlatokat csinálni, féltem a Picit, nehogy ártsak neki valamivel, mindenképp utánajárok, h. terhestorna létezik-e még Barcikán és persze először kikérem majd az orvosom véleményét a témáról.

Tegnap, szerdán kijött Szilvi barátnőm, dumáltunk egy kicsit, mert a párjának felénk volt elfoglaltsága, addig ő nálunk maradt. Sütöttem amerikai palacsintát, most túróval ettük. Olyan jó, h. végre van kicsit több időm a barátokra!

Ma egész nap vasaltam, meg krumplistésztát főztem, most csak ilyen kis gagyi kaját volt kedvem csinálni.

Milu már csak 2-ig volt, de holnap kezdi a délutános műszakot.

Heni barátnőmmel is napi kapcsolatot tartok, ha nem is személyesen, megbeszéltük, h. jövő héten összeröffenünk náluk. Annyira támogat engem, gyógyítja a lelkem, ha kell, megerősít a jó dolgokban elhessegeti a rosszat helyettem is. Nagyon nagy támaszom és a fiatal ismerős anyukák közt talán ő a(z) HenriET(t)ALON számomra. A kislánya meg a kisetalon, azaz Zitalon:-)

Másik legnagyobb támaszom pedig az Édesanyám. Mindig lelket önt belém és mindig számíthatok rá. Feltétel nélkül szeret és én is őt. És persze ott van a családom többi tagja, apukám, öcsém, anyósomék, sógornőmék, a barátaim...mindenkinek nagyon hálás vagyok!

Persze a Párom is központi "figura" a történetben, ő van fizikailag is mellettem nap mint nap, de ő mégiscsak másképp éli meg férfiként a dolgokat. A lelkesedésével, humorával tart engem "karban". Persze nemcsak idézőjelben, hanem sokszor szó szerint is:-) Egyetlen egy dolgot szeretnék, mégpedig azt, hogyha egy picit több szó esne  gondolatokról, érzelmekről, álmokról, elképzelésekről a Picikével kapcsolatban. Már nincs sok időnk:-)

2 volt középiskolai barátnőmet is értesítettem írásban az életünk legfontosabb változásáról, egyikük, Edit (lakhely: Újfehértó) barátnőm ma hívott fel délelőtt. Neki novemberben született kislánya és ő is kimondhatatlanul örült, h. gyarapodunk. Megköszöntem neki, h. valószínűleg az általa ajánlott cickafark-tea is besegített, h. most itt tartunk:-) Cuki volt, és annyira megváltoztatta az anyaság, szemmel láthatóan nem (mert személyesen nem láttam azóta), de füllel hallhatóan a telefonban egy nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott anyukát érzékeltem. A korábbi pörgős, rohanó életmódos, de nagyon ügyes mindenbenbennevagyok-szervezkedek Editet nem találtam az éter másik oldalán. Az az élet is jól állt neki, de ez a békével, meghittséggel  teli még jobban. Szerintem. Megígértem, hogy aug.-ban vagy legkésőbb szeptemberben mindenképp meglátogatjuk őket. Szégyen rám nézve, h. Csöppségüket még csak képen láttam...
Szándékosan hagytam a végére egy szomorú dolgot. 2012. júl. 31.: épp 2 éve vesztettük el Ármin babánkat. Milán dolgozott, én behoztam aznap néhány szál virágot a kertből és emlékeztem. Csendesen, néhány könnycseppel. Nem akartam nagyon mélyre ásni a múltban,nem akartam, h. nagyon fájjon. Köszönöm 1. babánknak, hogy angyalként vigyázza lépteinket és mellettünk áll, hogy testvére megszülethessen. Szeretünk, drága Árminunk és soha-soha nem felejtünk el!!!
16. hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/16#your-baby 

Betöltött 15.:-)

Egy kiadós, magyaros vacsora (székelykáposzta)is rásegített erre a pocira:-)

15. hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/15#your-baby