na mi lehet az? Jó, persze, az Élet maga, de azon belül is? Igeeen, a terhesség...
Elemezgessük, h miért is?
Aug. 13: reggel fél 10: AFP vérvétel Barcika. Van ott egy nagyon jó vérszívó-nővérke, fiatal, de olyan ügyesen megtalálja a nemlétező vénámat, hogy legszívesebben megölelgetném a vétel végén, h. nem kínzott duplán, netán triplán. Reggel volt egy kis para, mert belegondoltam, hogy ez egy "vízválasztó" vizsgálat, minden kismama rémálma, pedig nagy a bizonytalanság az AFP-vérvétel létjogosultsága körül... pontosan azért, mert hamis értékeket adhat és a kismamának újabb izgalom, mi több, őrlődés, míg az eredményre vár, illetve azt követően is, ha az értékek nem a legjobbak.
De a reggeli megtorpanásom után hamar rendbejöttem és magabiztosan mentem be vérszívásra. Minden rendben lesz. Punktum.
A "kórházlátogatás" után elmentem kicsit vásárolgatni a közelbe, majd fél 2 tájékán sikerült is hazavergődnöm. Milu nyírta a füvet és szemmel láthatóan neheztelt, hogy mi a jó büdös francot csináltam ennyi ideig. Még Barcikán kaptam egy tel. hívást egy volt tanítványom anyukája, össze is futottunk, mert beszélni akart velem. A fia kint van Németországban és menne utána az egész család, csak éppen nem sokat értenek a némethez. 4 személyes társaság járna hozzám 2-3 hónapon keresztül, intenzíven. Mondtam nekik, hogy mik a jelenlegi állapotok és utaltam arra, h. a Collingo nyelvsuli szuper, meet ők már amúgy ott is érdeklődtek.
Mindenesetre megegyeztünk, h. átgondolom a dolgot meg ők is és 2-3 nap elteltével keressük egymást. Én ma átgondoltam és néhányan meg is erősítettek a döntésemben: nem jönne rosszul az a kis plusz pénz, meg én sem esnék ki a gyakorlatból annyira, de felsorakoztattam magamnak az ellenérveket is:
-készüljek angolra (még egyszer megpróbálom a nyelvvizsgát októberben)
-készüljek a német óráimra
-legyen mindig puccban a ház, mikor jönnek (lehetetlen küldetés)
-felújítás
-hová ültetem őket? (nekem sincs normális íróasztalom, nemhogy 4 másik embernek)
-min fogom szemléltetni a dolgokat, h. az egész family lássa?
-állandó egyeztetés (ha netán orvoshoz kell mennem pont akkor és még azután is..)
-stressz, h. vajon jól csinálom-e?
-mennyit kérjek? (csoportos kedvezmény)
-kevés idő jutna saját dolgaim megélésére, a babázásra való felkészülésre
-ha netán csak megfázva (vagy bármilyen rejtett betegséggel) is jön ide valaki közülük, aggódjak, h. nem kapok-e el v.mit.
És leginkább az utolsó gondolatom miatt úgy döntöttem, h. nem kockáztatok, holnap felhívom a csajt, megköszönöm a bizalmat, de nem vállalom.
Visszatérve aug. 13-ra: 3 óra körül elindultunk a doktorbácsihoz Miskolcra UH-ra, ellenőrzésre.
3/4 4-kor hívott a doki, hogy épp császármetszésben van, kicsit késni fog, mondjam meg a többi páciensnek is, aki rá vár. Eleinte csak 2-3 emberke lézengett körülöttünk, majd gyűlt és gyűlt a tömeg a lépcsőház előtt, ahol a rendelés szokott lenni. De a doki még sehol. 1/4 6 körül megérkezett, elnézést kért, majd gyorsan elkezdte a rendelést. Mi hála Istennek másodikok voltunk, így a várakozást követően hamar sorra kerültünk.
Fáradt volt a doki, de nagyon rendes, mint mindig. Elmondtam a kérdéseimet, majd megvizsgált és jöhetett az UH. Picurkánk gyönyörűen kivehető volt a monitoron, a doki minden látható részecskéjét megnevezte, egyik kezén még az 5 ujjacskáját is megmutatta, majd az arcához tette a kezét. Annyira szép kis formás fejecskéje van már most, nagyon tetszik! Aztán ahogy belefeledkeztem a gyönyörűségbe, Milu megkérdezte a dokit, h. azt esetleg lehet-e már látni, hogy fiú vagy lány. Ráközelített a nemi hovatartozást igazoló szerveire és békésen nyugtáztam volna, hogyha azt mondja: megint fiú. De ezzel szemben: nagyon nagy valószínűséggel kislány:-) Gyahh... összenéztünk Miluval, merthogy azt tudni kell, hogy az ő családjukban szinte mindenkinél fiúk vannak és pl. anyósom már fel is adta a "reményt", h. foncsikozhatja majd valamelyik kisunokáját. Én személy szerint nagyon örültem, mert valahogy éreztem, h. kislány lesz (nem 1 ember meg is jósolta nekem) és őszintén szólva a fiútól kissé tartottam, mivel hogy a kis angyalkánk is fiú lett volna... amiatt is aggódtam, hogy én szerintem tipikus lányos anya lehetnék, mihez kezdenék egy fiúval?
Szóval Milu arcán sem láttam a csalódottságot, pedig ő nagyon f iúban gondolkodott és a mai napig titkon reméli, hogy leszállnak idővel a heréi a kislányunknak:-) De a lényeg, hogy ő is nagyon-nagyon örült és talán büszke is volt, h. végre ő tudott kisleányt is összehozni a szűk családi körben.
Boldogan, feltöltődve hagytuk el a rendelőt és hazafelé csak erről tudtunk beszélni. Kiderült, hogy Milu eddig fiúneveket nézegetett, én meg csakis lányneveket,de itt valakinek engednie kell. És az a valaki nagyon valószínű, h. nem én leszek:-)
Miután hazaértünk, rákattantunk a netre és nézegettünk, mi is lehetne a választás hogyishívják-ügyileg. Van egy pár lehetőség és szerencsére elég hasonló az ízlésünk nevek terén (is), így nem lesz nagy harc, úgy gondolom.
Este Milu elment dolgozni és én az időközben kiváltott Allergodil szemcseppemet használni kezdtem, mert iszonyatosan viszketett valamitől. Kb. 10 perc eltelte után nagyon kezdtem beparázni, ugyanis a torkomban iszonyatosan erőteljesen éreztem a szemcsepp keserű ízét. Olyan szinten bepánikoltam, h. rámjött a szívdobogás, remegés és csak arra tudtam gondolni, h. mi van, ha bejut Kiscsillaghoz valami szar káros összetevő. Először Milánt csörgettem, ő azt mondta igyak és feküdjek le. Jó, tipikus férfi, kurvára megnyugtatott ezzel. Felhívtam a sógornőmet a szomszédban, h. mit csináljak. Azt mondta, ő ilyen esetben hívja a mentőket vagy az ügyeletet. Gyorsan kikerestem a Barcikai Kórház telefonszámát és megkérdeztem, h. ügyelet, mint olyan létezik-e még ebben a tetves városban. Megadta az álmos férfihanga számot és tárcsáztam is. Fáradt, de kedves női hang fogadott a vonal túlsó végén, kétségbeesetten elnyögtem h. mi a baj és ugyanolyan nyugodt hangon próbálta először is a pánikomat csillapítani. Kérdezgetett mindenfélét és nyugtatott, h. ne aggódjak, ennyitől a Picinek semmi baja nem lesz, de ne használjam többet a szemcseppet. Persze persze, Isten őrizz, hogy még egyszer átéljem ezt a borzalmat. Jóéjszakát kívánt és letettük a telefont.
Megmostam az arcom hideg vízzel, lefeküdtem, már majdnem éjfél volt és a lábremegésem azonnal meg is szűnt. Valószínűleg sikerült az ismeretlen dokinőnek az agyamban nagyjából rendet tennie és valamennyire megnyugtatnia. Éjjel azért többször felkeltem és a hasamhoz kaptam, h. mozog-e még Picurka. Ittam is, hátha hamarabb átfolyik rajtam az esetleges "méreg". Reggel sírva meséltem Milunak az éjjel történteket. Mondta, h. ne aggódjak, nem lesz baj.
Annyira szeretnék vigyázni Kismanóra és mindent jól, megfontoltan csinálni, nehogy valami apróságon múljon a szerencsénk. Ez a szemcsepp dolog is olyan banálisnak tűnik, mégis rettenetesen megviselt a tudat, h. árthattam Babucinak.
Másnap délelőtt kijöttek Heni barátnőmék Zizivel, neki is elmondtam (meg még 1-2 barátnőnek+anyának), mert szükségem volt a további nyugtató szavakra. Fel akartam hívni az orvosomat is még, de végülis eddig nem tettem, mert hiszem, h. minden rendben van/lesz. Sokan megértik, h. parázok dolgokon főleg a történtek után és jó érzés, hogy nem néznek hülyének emiatt:-) De tudom, h. muszáj visszafognom magam és nem pánikolni mindenen. Mert ugye minden az AGYBAN dől el. Ezt szem előtt kell tartanom és a pozitív dolgokat bevonzanom továbbra is. Eddig olyan szépen alakul minden és happy end-et szeretnék mindenképpen.
Vigyázok Rád Kincsem ahogy csak tudok, hiszen nagyon szeretlek!!!
Miután hazaértünk, rákattantunk a netre és nézegettünk, mi is lehetne a választás hogyishívják-ügyileg. Van egy pár lehetőség és szerencsére elég hasonló az ízlésünk nevek terén (is), így nem lesz nagy harc, úgy gondolom.
Este Milu elment dolgozni és én az időközben kiváltott Allergodil szemcseppemet használni kezdtem, mert iszonyatosan viszketett valamitől. Kb. 10 perc eltelte után nagyon kezdtem beparázni, ugyanis a torkomban iszonyatosan erőteljesen éreztem a szemcsepp keserű ízét. Olyan szinten bepánikoltam, h. rámjött a szívdobogás, remegés és csak arra tudtam gondolni, h. mi van, ha bejut Kiscsillaghoz valami szar káros összetevő. Először Milánt csörgettem, ő azt mondta igyak és feküdjek le. Jó, tipikus férfi, kurvára megnyugtatott ezzel. Felhívtam a sógornőmet a szomszédban, h. mit csináljak. Azt mondta, ő ilyen esetben hívja a mentőket vagy az ügyeletet. Gyorsan kikerestem a Barcikai Kórház telefonszámát és megkérdeztem, h. ügyelet, mint olyan létezik-e még ebben a tetves városban. Megadta az álmos férfihanga számot és tárcsáztam is. Fáradt, de kedves női hang fogadott a vonal túlsó végén, kétségbeesetten elnyögtem h. mi a baj és ugyanolyan nyugodt hangon próbálta először is a pánikomat csillapítani. Kérdezgetett mindenfélét és nyugtatott, h. ne aggódjak, ennyitől a Picinek semmi baja nem lesz, de ne használjam többet a szemcseppet. Persze persze, Isten őrizz, hogy még egyszer átéljem ezt a borzalmat. Jóéjszakát kívánt és letettük a telefont.
Megmostam az arcom hideg vízzel, lefeküdtem, már majdnem éjfél volt és a lábremegésem azonnal meg is szűnt. Valószínűleg sikerült az ismeretlen dokinőnek az agyamban nagyjából rendet tennie és valamennyire megnyugtatnia. Éjjel azért többször felkeltem és a hasamhoz kaptam, h. mozog-e még Picurka. Ittam is, hátha hamarabb átfolyik rajtam az esetleges "méreg". Reggel sírva meséltem Milunak az éjjel történteket. Mondta, h. ne aggódjak, nem lesz baj.
Annyira szeretnék vigyázni Kismanóra és mindent jól, megfontoltan csinálni, nehogy valami apróságon múljon a szerencsénk. Ez a szemcsepp dolog is olyan banálisnak tűnik, mégis rettenetesen megviselt a tudat, h. árthattam Babucinak.
Másnap délelőtt kijöttek Heni barátnőmék Zizivel, neki is elmondtam (meg még 1-2 barátnőnek+anyának), mert szükségem volt a további nyugtató szavakra. Fel akartam hívni az orvosomat is még, de végülis eddig nem tettem, mert hiszem, h. minden rendben van/lesz. Sokan megértik, h. parázok dolgokon főleg a történtek után és jó érzés, hogy nem néznek hülyének emiatt:-) De tudom, h. muszáj visszafognom magam és nem pánikolni mindenen. Mert ugye minden az AGYBAN dől el. Ezt szem előtt kell tartanom és a pozitív dolgokat bevonzanom továbbra is. Eddig olyan szépen alakul minden és happy end-et szeretnék mindenképpen.
Vigyázok Rád Kincsem ahogy csak tudok, hiszen nagyon szeretlek!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése