SzuperSzombat

Nagyon vártuk már a szombatot, mert végre elutaztunk nagyon kedves Szabolcs megyei barátainkhoz, ráadásul egyszerre többhöz is!

Kezdeném azzal, hogy én Nagykállóban voltam középiskolás és egyik (azóta is) legjobb barátnőmékhez látogattunk Újfehértóra délelőtt. Kb. 11 után értünk hozzájuk és sokáig nem is időztünk, mert mentek délután esküvőre. Látogatásunk legfőbb apropója az volt, hogy tavaly novemberben született meg a Kislányuk, és pofámról leégett már a bőr, hogy nem voltunk azóta náluk megnézni a Csöppséget.

Az esküvőjükön voltunk, de azóta csak telefonon, akkor is hébe-hóba tartjuk a kapcsolatot. Persze ez is több, mint a semmi. Csak sajnos az ember még a közeli barátaival sem olyan intenzitással kommunikál, nemhogy egy viszonylag távol élővel... Na de végre összejött a várva várt pillanat.

Amint megérkeztünk, Edit barátnőm körbevezetett a házon, ugyanis az esküvő idején erre nem nagyon volt lehetőség. A lakásuk gyönyörű és igazán azt tükrözi vissza, ami a házaspár (leginkább) férfi tagjának a munkájához illő. Komoly, felelősségteljes munkakörben dolgozik a férj, ennyit mondhatok.

Felmentünk az emeletre, mert éppen aludt a kis Anna, a fal felé fordulva, így pici arcocskájára még várnunk kellett. Beszélgettünk, ettünk-ittunk és közben felébredt Manóka. Edit megnyugtatott minket, hogy ha meglát a Pici és elkezd sírni, ne vegyük személyes sértésnek, idegeneknél ez az első reakció... Úgy is volt:-) De aztán feloldódott a Drága. Érdekes, hogy apukának és anyukának is barna szeme van, barna haja is, de A.-nak gyönyörű kék szeme és világosbarna haja. Nagyon édes volt a Picike és igazán jól viselkedett. Töltök is fel néhány képet, a büszke apukát (burkolt) kérésére nem jelenítem meg: 

Anya és az ő pici lánykája, aki kiszedte a fülbevalómat, miközben fényképezkedtünk:-)

Kis Gyönyörű

Nagyon cuki! (de jó lesz már a mi Kincsünkkel is ilyen képeket csinálni)

Mikor elbúcsúztunk, a Kicsilány olyan puszi-és ölelésáradatot "zúdított" rám, hogy majdnem  elbőgtem magam a meghatottságtól.:-)
E.-tel visszaidéztük a múltat pár perc erejéig, annyira jó volt beszélgetni vele. Teljesen megváltozott az életünk a középsuli óta, más irányba haladt a sorsunk, de olyan jó tudni, hogy még mindig vannak és lesznek közös dolgaink. 

Megbeszéltük, hogy ha kiforr a boruk (ez fontos!), jönnek ők is látogatóba hozzánk:-)! Úgy legyen!

Mivel Milán a NYF-TTFK-n végzett, "maradtak" haverok, akikkel azóta is tartja a kapcsolatot és igyekszünk egy évben egyszer találkozni, mindig más helyszínen. Most a G. családnál voltunk Oroson, jöttek Tiszalökről is K.-ék.

Amint E.-től eljöttünk, megkértem Milánt, hogy menjünk már egykori iskolám felé, hadd lássam, meg magát a települést is, szerettem volna a megváltozott központról egy képet csinálni. Gyönyörű lett a centrum, íme (a háttérben lévő sárga ház valóban sárgaházként funkcionál, szóval ha egyszer odakerülök, nem lesz teljesen idegen a környék:-)!): 

A nosztalgia után indultunk Nyíregyre, bár kissé hamarabb odaérve, mint a tervezett. A házigazda, Zoli már javában főzte a bográcsos lebbencslevest, igaz az idő nem volt túl alkalmas kertipartira, borongós és hideg volt, de nem is ez a lényeg. Készült még paprikás krumpli, pogácsa, keksztekercs, sós stangli (utóbbi 2 a tiszalöki anyuka által) és tócsni is, sajnos későn jutott eszembe a fényképezés, így csak egy lapcsánykát tudtam lencsevégre kapni, azt is már kissé megmeredt állapotban.

A G. család gyönyörű amerikai típusú házban lakik, szuperül berendezve, szép, rendezett kerttel. És maga a család is nagyon rendezett, igazi idilli família. A két gyerkőc is csodálatos, illedelmesek, tisztelettudóak, aranyosak, szófogadóak. 

Kis aggodalommal töltött el, hogy Máté, a nagyobbik gyerkőc eléggé meg volt fázva, bár lázat nem mért nála az anyukája. Imádkoztam, hogy ne kapjam el a vírust. M. igyekezett távol tartani magát tőlem, eddig még jól vagyok (kop-kop-kop). 

Nem tudom, elvagyok az állatokkal, de így várandósan kifejezetten ódzkodom ezektől a kis lényektől és hát vendéglátóinknál is volt egy fekete cicmicc, akitől rosszul voltam (bocsássa meg a világ, de utálom a macskákat egyébként is), főleg, mikor egy-egy óvatlan pillanatban besurrant a házba. Tudom, nem engedik neki, h. bent legyen, a gyerekeknek is azonnali kézmosás volt az esetleges érintkezés után, mégis, mikor átsuhant a nappalin, kissé felment az agyvizem. A toxoplazmózis veszélye továbbra is fennáll nálam és bár nem érintkeztem a kis döggel, mégis fokozott óvatosságra intettem magam. Így pl. nem ettem a kertben szüretelt paradicsomból, nehogy "macskalátta" legyen...

A tiszalökiek is megérkeztek, így teljes volt a csapat. Ettünk-ittunk, nevettünk, beszélgettünk, nyaralásos fényképeket néztünk. A fiúk szorgosan iszogattak erősebb nedűket is, de nagyon szépen tartották magukat, úgyhogy aggodalomra nem volt semmi ok.:-) Írtam le néhány finom receptet is, úgyhogy ideje lesz kipróbálni közülük párat. 

Tiszalöki barátainknak van egy kisfiuk, aki már nagyon sokat nőtt és kicsit oldottabb is volt, mint pl. tavaly, mikor nálunk jártak. Most hoztak nekünk "néhány" babaholmit, amit már a kisfiuk kinőtt. Pólyától kezdve a babatakarón, játszószőnyegen át a kiskabátig minden volt a csomagokban. Nagyon jó érzés volt elképzelni, hogy majd a mi Kicsikénk a pihepuha kiskabátban, kiscipőben, kissapkában fog "pózolni" nem is olyan sokára. Mivel bundazsákot is kaptunk, így már nem lesz gond a fogcsikorgató januári hideg, a Picikénk nem fog fázni (nem mintha amúgy nem vettünk volna neki bundazsákot, ha nem kapunk ajándékba:-))

A party éjszakába nyúló volt, a tiszalökiek este hazamentek, mi pedig ott aludtunk Nyíregyen. Másnap reggeli után indultunk haza. 

Ezúton is köszönjük a csodálatos estét, a sok finomságot barátainknak!

tiszalöKiss family

A kis gengszter

Szerényen

orosi jógyerekek

a házigazda

a háziasszonnyal

Már minden nagyon tuti neki...

A börtönőr (tényleg az!) a fogolylázadás leszerelését demonstrálja

Sodrófával gumibot helyett (ellestem ám a fogásokat!)

Apa nyomdokaiba lépett a kiscsávó

A 3 jóbarát

Miután vasárnap Miskolcra értünk, Milán még megbeszélte Attila haverjával (aki külföldön dolgozik és csak ritkán van itthon), hogy felszaladunk hozzájuk megnézni az albérletüket és beszélgetni velük egy kicsit. Ott nem készültek képek, de nem azért, mert nem volt jó náluk. Ott is van egy kislány, Evelin, aki szintén rengeteget nőtt, okosodott, mióta nem láttuk. Nem időztünk sokáig, Attila egy halom német csokival engedett utunkra bennünket. Persze mára már alig van belőle...
Hazafelé még anyáékhoz is beugrottunk, hiszen Barcikán keresztül jöttünk és anya amúgy is várt finom ebéddel.
Itthon eldőltünk, megnéztük az X-faktort youtube-on, amiről szombaton lemaradtunk és utána el is aludtunk.
Ja, Picurkánk nagyon szépen viselkedett egész hétvégén, jól bírta a gyűrődést, bár a barátok kíméltek is és kiszolgáltak, amivel csak lehetett. Úgyhogy szerintem idekint sem lesz gond Kiscsillagunkkal. Bármikor, bárhová elmehetünk majd vele, fog tudni alkalmazkodni, jól viselkedni. Legalábbis én így képzelem. 
Szerdán jövök a 22. heti pocakos képekkel.  Üdv mindenkinek!