22

Itt tartunk. Még nyugodtabb leszek, ha majd az első számjegy 3-ra változik. Ja és még annál is nyugodtabb leszek, ha a második számjegy pedig legalább 6-osra, vagy inkább 7-esre.De így lesz, tudom.:-)

Milán most ment el délutánra, így enyém a gép!:-) Most csak az elmúlt 2 napról írok, a hétvégét előző bejegyzésemben felvázoltam.
De a vasárnap késő estéről még egy utolsó gondolat: A facebook-on láttam meg egy volt tanítványom testvérének a kiírását, miszerint a bátyja életét vesztette. Szóltam Milánnak is, mert látásból ő is ismerte a fiút, h. Úristen... mi történt. A hozzászólásokból ítélve öngyilkos lett a srác. Annyira sajnálom és olyan felfoghatatlan, h. ilyen fiatalon mi vihet rá valakit, h. véget vessen az életének. Nem tudom milyen (anyagi) körülmények között élhetett a családjával, vagy belekeveredett-e valamibe, ahonnan csak így volt kiút, de azt hiszem ez mindegy is. Némán, elsápadva görgettem a kommenteket a fiú adatlapján... és mai napig nem tudom felfogni. Itthagyta a családját, barátnőjét, álmait...
Azért is szörnyű ez, mert néhány hónapja az ózdi volt osztályomból lett öngyilkos egy fiú, aki ugyan nem sok időt töltött a csapatban, mert igazolatlan órái hamar összegyűltek annak idején, mégis mély megrendüléssel fogadtam azt a hírt is. Pedig őt is nagyon sokan szerették...
De evezzünk kissé kellemesebb vizekre.

Hétfő: sokadszori próbálkozás után végre a rendelőben találtam a területileg illetékes fogász szakorvost. Kb. aug. vége óta körözöm, de soha nem volt a "helyén". Nyaralt, konferenciákra járt, miegymás. Máshoz meg nem akartam menni, mert feleslegesen nem akartam egy vizsgálatra pénzt kidobni.

Nincs semmi gond a fogaimmal, csak azt az egyszeri szűrést akartam letudni, amit terhesség alatt javasolnak. 

Az egyetlen kis kellemetlenségem - amit az orvosnak is említettem-, hogy pár hónapja észrevettem a bal oldali felső fogsoromnál egy enyhén mozgó fogat. Nem fáj, nem érzékeny, csak nem olyan stabil, mint a többi. Legnagyobb megdöbbenésemre a doki azt mondta, hogy nem is csoda, ha mozog, ugyanis ez még egy TEJFOG. Micsoda??? 32 évesen nem hullott ki minden tejfogam? Hmmm... felettébb érdekes. Azt tudom, hogy korábban (kb. 10-15 éve) a másik oldalról húztak ki egy tejfogat, mert nem akart magától kiesni. De azóta sem tudott szépen rendeződni az a rész. A doki azt is említette, hogy ezalatt ott van a maradandó és meg kellene röntgenezni (nemcsak a problémás területet, hanem a másik oldalt is és hogy mondjam majd a rtg.-es kollégának, hogy fogakat keresünk!!!). Azt mondta nem sürgős, teljen még el 1-2 hét, addig is nagyobb lesz a terhesség is. Kérdeztem, hogy jár-e valamilyen veszéllyel az, h. ilyen gond merült fel. Azt mondta, hogy első körben ő azt mondaná, hogy semmi probléma nincs a fog alatt sem, de a rtg. megmutatná, hogy van-e alatta ciszta (vagy valami ilyesmit magyarázott, nem értek hozzá). Jó, menjek vissza 2 hét múlva, ha már meg lesz a rtg. felvétel.

Na ezek után még elmentem turizni, meg szétnézni kicsit, venni Editke néninek ajándékot, mert a napokban volt a névnapja, de nem tudtuk még felköszönteni.

Elég is volt a mászkálásból, estére kissé el is fáradtam és lepihentem, mikor hazaértem. Előre elkészítettem a másnapi kaját, amennyire lehetett, mert délelőtt mennem kellett a védőnőmhöz, meg ugye a névnaposhoz, Milán meg délutánra indult dolgozni. 

Kedd: reggel korán keltem, gyorsan sütőbe csirkecomb be, kis krumplipüré hozzá, a karfiolt már csak panírozni és sütni kellett. Készen is lettem 10 körül, majd kocsival leszáguldottam Henihez. Volt egy lány előttem, meg közben is jöttek. Ez volt a védőnőmmel az utolsó találkozás, mert korábban említettem, hogy elköltözik. Még utoljára is biztatott, hogy szép, erős a Picikénk szívhangja, jól nő a hasam is, vérnyomás rendben és csak jön rám lassan 1-2 kiló is, biztos benne, hogy minden rendben lesz. Mondta, hogy még nem tudja ki jön helyette, de fog érdeklődni utánunk, szeretné, ha informálnánk állapotunkról. Én megadtam neki ezt az elérhetőséget, itt hétről-hétre nyomon tud követni, akár képekben is. Nagyon örült.

Említettem neki ezt a "fogas kérdést" és ő azt mondta, hogy nem örülne a rtg.-nek, ha nem muszáj. Csak sugár az, akárhogy is nézzük. Az lesz a legjobb, ha jövő hét kedden kikérem a nőgyógyászom véleményét is erről és beszélek a fogorvossal utána. Ha nem feltétlenül szükséges, én sem szívesen megyek bele a röntgenbe. Még ha rám is tesznek valami ólomköpenyt, akkor sem. 

Az érzékeny búcsút  követően gyorsan felmentünk Milánnal anyósomékhoz, kapott egy laptoptartót, tetszett neki. Nem sok időnk volt vendégeskedni, mert Milu ment dolgozni. Kocsival. Én átugrottam sógornőmékhez egy kis rántott karfiollal, csak ő és a kis Lala voltak otthon, mert az apuka dolgozott. Beszélgettünk, sütiztünk, játszottunk a Kicsivel és terhességgel-kisbabával kapcsolatos tanácsokat is adott Zsuzsa, amit rám bízott, h. megfogadok-e vagy sem.:-) Jó, hogy itt van a közelemben, ő már sok mindent ki-/megtapasztalt, így bizonyára fogom traktálni a kérdéseimmel. Vagy 2 óra hosszát dumcsiztunk, és hazajöttem egy kis rendet tenni. De nem sok minden lett belőle... Olvastam, angoloztam, Picurkám mozgásait figyeltem. Észrevettem, hogy kezd beállni a mocorgása bizonyos időszakokra, el is kezdtem írogatni, de a hétvége megszakította a folyamatot, így pár napig még jegyzem magamnak Töpörtyűm alvási-ébrenléti szakaszait. Azt mondják, idekint is hasonló periódusokban fogják váltani a szakaszok. Az jó, mert akkor éjszaka nem lesz sok baj vele. Igaz későn fog elaludni és hamar fog kelni, de legalább lesz ott pár óra egyhuzamban (persze majd az éjszakai szoptatás még egy másik kérdés).

Szerda: betöltött 22. Milán nem volt jó hangulatában délelőtt, a kocsira megint költeni kell majd és ráadásul az ajtó sem záródott normálisan. Persze óvatosan utalt rá, hogy nem én vagyok-e a hunyó, nem mentem-e neki valaminek... rosszul esett a gyanúsítgatása, bár tény, hogy egyszer már meghúztam egy Suzukinak az oldalát.:-P. De attól még nem kell rögtön engem elővenni. Mittudomén, h. mitől rossz az a rohadt ajtó. Én csak annyit észleltem, hogy nehezebben nyílik ki mostanában, a kp-i zárral is van valami. De még jó, hogy mikor egyedül mentem vele, mindig le tudtam zárni. Valamit nagy idegesen reparált, hegesztett rajta és viszonylag sikerült jól elhárítani a hibát. Utána már jobb kedve is lett, szólt is hozzám. Megbékélt. De nem felejtem el, h. én voltam a bűnbak. Pedig ártatlan vagyok. 

Este jövök a képekkel, mert ugye délelőtt "mosolyszünet" volt, nem akartam traktálni a pocakosfotók készítésével. Most összerámolok, lendítek valamit a lakáson, bár nagyon nem megyek bele a sűrűjébe, mert az előszoba még mindig félkész állapotban van. Angolozni és babás dolgokról olvasni szeretnék a mai nap. Remélem nem alszok el a könyvek felett.

22. hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/22#your-baby