Repül az idő, ha boldog az ember!:-) - mondta egy bölcs, akit Milunak hívnak. Magam sem hiszem el, hogy már kevesebb van előre, mint hátra. Vagy hogy is kell ezt érthetően kifejezni. Mert ugye most ezzel ugyanazt mondtam. A nincs sok hátra ugyanazt jelenti, mint a nincs sok előre. Hehe, de fárasztó vagyok ma...
Most ugyan nem vagyok nagy írós hangulatomban, de a lényeget próbálom gyorsan felvázolni.
Hétvégén - amint már említettem az előző bejegyzésemben - eléggé úgy éreztem, hogy keményedik a hasam, kicsit be is pánikoltam. De igazából nem tudtam eldönteni, h. ez meddig tart, mert az a görcsös fájdalom el-elmúlt, de a hasam olyan volt, mint a kő. Legalábbis szerintem.
Hétfőre ígértek cukorterheléses eredményt, így délután felhívtam az orvosomat, aki a TAJ-számom bemondása után rögtön meg is nyugtatott, hogy tökéletes a cukrom. Nagyon örültem.
Megkérdeztem tőle ezt a keményedéses dolgot, azt mondta növeljem az adagot 2x2 MagneB6-ra és pihenjek, feküdjek sokat, kíméljem magam és igyak legalább 2-3 liter folyadékot (vizet) naponta. Ezzel különösebb gond nincs, mert a 2 liter simán megvan, ha levest, gyümölcsleveket stb. is beleszámolok, még több. Ha bármi gond van, menjek, kapok magnéziumot infúzió formájában 2-3 nap erejéig.
De a hasfeszülés, keményedés-szerűségnem nagyon akart múlni, ráadásul (al)hasi fájdalmaim is voltak, gondolom megint nyúlnak a méhszalagok. A feszülés az oldalamnál elég elviselhetetlen,de a tudat, hogy nő Babuci, minden kellemetlenséget feledtet.:-)
Nos, kedden tovább folytatódott a feszülés, kellemetlen szurkálás és észleltem egy kisebb vízszerű foltot a fehérneműmön, ami ismét aggodalomra adott okot, mert 2010-ben is szivárgott a magzatvíz. Gondoltam, h. valami folyásféle lehet inkább, de Milut megkértem szaladjunk be Miskolcra, mert 3-ig bent van a dokim a kórházban, úgysem lennék nyugodt.
Még ott volt a nőgyógyászom, épp felvett egy kismamát az osztályra, gyorsan elmondtam mi a gondom, ő rögtön azzal indított, h. bent maradok pár napra, mert egyértelműen így nem lehet megállapítani, h. mi az.
Ööö... otthon a szekrényben hagytam pár cuccot a biztonság kedvéért (nem vittük be magunkkal, mert úgy gondoltam, hogy a félelmem nagyobb, mint maga a probléma, nem volt rossz előérzetem), de Milunak meg sem említettem, csak akkor, mikor a doki fel akart venni az osztályra. Érveltem az orvosomnak, hogy végülis jól vagyok, csak a saját megnyugtatásomra jöttem be... Megvizsgált, nem talált rendelleneset. Mivel látta, hogy semmi kedvem bent maradni, még bekapcsolta az UH-gépet és megnézte Csöppséget. Minden oké volt, a magzatvízzel is, teljesen normális, sőt! Megkönnyebbültem. Mondtam neki, hogy nem akartam szórakozni, rabolni a drága idejét (mert panaszkodott, hogy reggel 6 óta egy falatot nem evett, aznap ő volt az UH-s doki is), csak én így vagyok nyugodt. Természetesen megértett és helyeselte, hogy a biztonság kedvéért bementem, de így abban maradtunk, hogy hazamehetek, ha bármi van, irány vissza! Kint a folyosón Miluval is lekezelt, neki is elmondta, hogy ő semmi rendelleneset nem lát és hogy ha úgy gondolom, bármikor befektet, csupán 3 napról van szó. Nagyon megköszöntük neki, h. túlórázott velünk (pénzt is adtam, bár nem akarta elfogadni) és megkönnyebbülve jöttünk haza.
Ja, látta, h. "panaszáradatom" közben a hasamhoz nyúlkálok és rögtön mondta, h. ezt ne! Ne simogassam, ne tapogassam. A tapintás amúgy sem jó tanácsadó a keményedést illetően. Biztatott, h. teljesen jó a hasam "állaga", normális, ez nem kemény.
Ma (szerda) már egész jó voltam, bár a bőr még mindig húzódik, feszül, de na... nő a poci rendületlenül.
Ma főzős kedvemben voltam, így csináltam "normális" ebédet (húsleves, rántotthús), Milu is nagyon értékelte.:-) Viszont iszonyúan elfáradtam. Úgyhogy most jó elfeküdni az ágyon.
Képeket teszek fel, de sajna kaotikus állapotok uralkodnak itt a lakásban, mert Milán elkezdte járólapozni a folyosót, így a jó üres fotófelület (konyhafal) összeszűkült és 1-2 lom, amiket a konyhába voltunk kénytelenek bezsúfolni, a képeken is látható.
21. hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/21#your-baby
De a hasfeszülés, keményedés-szerűségnem nagyon akart múlni, ráadásul (al)hasi fájdalmaim is voltak, gondolom megint nyúlnak a méhszalagok. A feszülés az oldalamnál elég elviselhetetlen,de a tudat, hogy nő Babuci, minden kellemetlenséget feledtet.:-)
Nos, kedden tovább folytatódott a feszülés, kellemetlen szurkálás és észleltem egy kisebb vízszerű foltot a fehérneműmön, ami ismét aggodalomra adott okot, mert 2010-ben is szivárgott a magzatvíz. Gondoltam, h. valami folyásféle lehet inkább, de Milut megkértem szaladjunk be Miskolcra, mert 3-ig bent van a dokim a kórházban, úgysem lennék nyugodt.
Még ott volt a nőgyógyászom, épp felvett egy kismamát az osztályra, gyorsan elmondtam mi a gondom, ő rögtön azzal indított, h. bent maradok pár napra, mert egyértelműen így nem lehet megállapítani, h. mi az.
Ööö... otthon a szekrényben hagytam pár cuccot a biztonság kedvéért (nem vittük be magunkkal, mert úgy gondoltam, hogy a félelmem nagyobb, mint maga a probléma, nem volt rossz előérzetem), de Milunak meg sem említettem, csak akkor, mikor a doki fel akart venni az osztályra. Érveltem az orvosomnak, hogy végülis jól vagyok, csak a saját megnyugtatásomra jöttem be... Megvizsgált, nem talált rendelleneset. Mivel látta, hogy semmi kedvem bent maradni, még bekapcsolta az UH-gépet és megnézte Csöppséget. Minden oké volt, a magzatvízzel is, teljesen normális, sőt! Megkönnyebbültem. Mondtam neki, hogy nem akartam szórakozni, rabolni a drága idejét (mert panaszkodott, hogy reggel 6 óta egy falatot nem evett, aznap ő volt az UH-s doki is), csak én így vagyok nyugodt. Természetesen megértett és helyeselte, hogy a biztonság kedvéért bementem, de így abban maradtunk, hogy hazamehetek, ha bármi van, irány vissza! Kint a folyosón Miluval is lekezelt, neki is elmondta, hogy ő semmi rendelleneset nem lát és hogy ha úgy gondolom, bármikor befektet, csupán 3 napról van szó. Nagyon megköszöntük neki, h. túlórázott velünk (pénzt is adtam, bár nem akarta elfogadni) és megkönnyebbülve jöttünk haza.
Ja, látta, h. "panaszáradatom" közben a hasamhoz nyúlkálok és rögtön mondta, h. ezt ne! Ne simogassam, ne tapogassam. A tapintás amúgy sem jó tanácsadó a keményedést illetően. Biztatott, h. teljesen jó a hasam "állaga", normális, ez nem kemény.
Ma (szerda) már egész jó voltam, bár a bőr még mindig húzódik, feszül, de na... nő a poci rendületlenül.
Ma főzős kedvemben voltam, így csináltam "normális" ebédet (húsleves, rántotthús), Milu is nagyon értékelte.:-) Viszont iszonyúan elfáradtam. Úgyhogy most jó elfeküdni az ágyon.
Képeket teszek fel, de sajna kaotikus állapotok uralkodnak itt a lakásban, mert Milán elkezdte járólapozni a folyosót, így a jó üres fotófelület (konyhafal) összeszűkült és 1-2 lom, amiket a konyhába voltunk kénytelenek bezsúfolni, a képeken is látható.
 | |
| Na ez egy olyan szög, ami tényleg rengeteget csal. Nincs ekkora bendőm. |
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/21#your-baby
Zsanika!Nem rámhozni a frászt!!!! Csak nyugodtan, szépen, öreg vagyok én már ehhez :) Na jó, ez csak vicc volt. Vigyázz magadra, jó lenne már találkozni, és szerintem kenjed erősen a hasad, nekem ilyenkor repedezett be, amikor feszült,viszketett.
VálaszTörlésJövő héten gyere/gyertek ki! Oké, hasamat kenem rendületlenül a kezdetektől, jó volna, ha "karcolásokkal", vagy inkább sértetlenül megúsznám a térfogatnövekedést!:-)
VálaszTörlés