Kabalák és másegyebek

Nem tartozik szorosan a címhez, (illetve a másegyebek részhez kapcsolódik), amit elsőként leírok. 

Pénteken 20+2 hetesen mennem kellett cukorterhelésre. Fél 8-kor már ott voltam, az orvosom megírta a beutalót és mentem a laborba. Ott először egy vérvétel éhgyomorra, majd kb. 4 dl tömény cukrosvíz-itatás, 120 perc várakozás (enni , inni tilos) és újból vérvétel. Hétfőn lesz eredmény. Közben levették a vért a toxo-, CMV-, parvo-vírusokra is, remélem minden negatív lesz. 

Ahogy várnom kellett, újságot olvastam (jobban mondva az Anyák lapja magazint), volt benne pár jó cikk.

Meg ugye nézelődtem is, volt néhány érdekes "ember" a kórházban, akik újra megdöbbenést keltettek bennem, h. léteznek... 

Pénteken mikor hazaértem lepihentem, mert úgy éreztem, mintha keményedne a hasam.Vettem be MagneB6-ot is, napi 2 helyett 3-szor, de éjjel is ugyanúgy folytatódott a keményedés, annak ellenére, hogy ugye feküdtem. Szombaton reggel korán keltünk, mert mentünk Monorra bejárati ajtóért, amit Milu a neten nézett ki. Nem volt az igazi a pocim akkor sem, de gondoltam majd hátrahajtom az ülést a kocsiban. Úgy is volt. Délutánra értünk haza, de akkorra már annyira keményedett, h. a Mg sem segített. Anyósom javaslatára ittam egy korty konyakot náluk (ettünk is) és egész jó lett tőle. Amint hazaértünk lepihentem, szundítottam is egy kicsit, és éjszaka is jól aludtam. Mintha Picurom nem mozgott volna annyit, remélem nem azért, mert rosszul érezte odabent magát.

Ma (vasárnap) már szinte alig volt  keményedés. Főztem, rendet raktam - már amennyire lehetett- Milu belekezdett az előszoba járólapozásába, nagyon ügyesen megy neki! Ha ezzel is készen lesz, jövök majd én, minden szobának a rendbetételével (ablakpucolás, függönymosás, szekrények tisztítása, takarítás), hogy mire Gyermekünk megérkezik, szép otthon fogadja. A szobákat is kissé átrendezzük, jelenlegi hálónk lesz Csöpike szobája, már van 1-2 elképzelésem, hogy mit hogyan, de még mindig túl korainak tartanám, hogy belevágjunk.

Editke néni (anyósom) egy hatalmas meglepetéssel fogadott minket szombaton, legalábbis nekem az volt, ugyanis megtalálta Milán pici tipegőjét, amiben 31 évvel ezelőtt hazahozták a kórházból az én Drágámat. Kimosta és mutatta, hogy milyen kincs lapult itt nálunk. Én persze rögtön lecsaptam rá, olyan hihetetlen volt látni, hogy Milu is volt olyan picike és egyből felruháztam az adott ruhadarabot valamilyen misztikus jelentőséggel, hiszen az én csodás Párom apró pici törékeny teste volt egyszer régen benne.

A tipegő mellé kaptunk még a régmúltból egy  kis sapkát és egy Editke néni által kötött kis fejfedőt is, ami eredetileg a nagyobbik fiúnak készült, csak túl kicsi lett neki. Mindegyik darabban a piros szín dominál, ami azért lehetett, mert Editke néni lányt is várt... főleg, mikor Milu érkezett. De hála Istennek, fiú jött, az én Egyetlenem, akit nagyon-nagyon szeretek és mi lenne most velem, ha Milu lányként látta volna meg a napvilágot... Max. azt tudom elképzelni, hogy lenne egy nagyon jó barátnőm. De ez így sokkal jobb. Milu több, mint egy társ nekem. A szerelmem, barátom, testvérem. A másik felem. Ebben biztos vagyok. Hálát adok a sorsnak, hogy utamba ejtette és kísér továbbra is engem. Minél több év telik el, én annál jobban szeretem őt, annál inkább a részemmé válik. Csak mert jobban és jobban megismerem és egyre több értékes tulajdonságot fedezek fel benne. Szeretetem iránta az évek múlásával jobban és jobban elmélyült és azt hiszem, megtanultam igazán megbecsülni, tisztelni őt. Nagyon remélem, hogy  ezt ő is érzi és tudja, hogy milyen fontos nekem. Ha bántottam lelkileg, vagy fájdalmat okoztam is neki valaha, azt soha nem szándékosan tettem. Boldog vagyok Vele és remélem ez mindig így marad. Bízom benne, hogy egész életünkben együtt leszünk. És ettől már csak az nagyobb boldogság, hogy közös Gyermekünk pár hónap múlva megérkezik közénk. Végre igazi család leszünk! Nagyon várom már!

Feltöltök néhány képet. El sem hiszem, hogy volt Milán ennyire picurka is. Azt hiszem bekerülnek ezek a cuccok a kabala-tartományba, még az is lehet, hogy Kismanónkat ebben a szerkóban hozzuk haza a kórházból. Apa szerencsét hoz neki!

Miből lesz a cserebogár, azaz: kiből lesz a katicabogár...?

Kicsimilu egykori ruhatárának egy része

A kabalacipőnk, amit teherbeesésem előtt vettünk nem sokkal. Eddig szerencsét hozott!:-) Babonából azonban eddig csak ez a cipőcskéje van Kincsünknek.