Összevissza

Csodálatosan sikerült kitörölnöm az összes mondatot ebből a bejegyzésből... felrobbanok az idegtől!!!!! És sajnos a visszavonás gomb sem működött már...

Azt sem tudom miket írtam... 

Nagyjából próbálok visszaemlékezni.

Szerda: kicsit fájt a hasam, Milunak is említettem.

Csütörtök: hasfájásra, menstruáció előtt szokásos derékfájdalomra ébredtem. Bevettem egy Mg-t és próbáltam visszaaludni. A délelőtt és kora délután folyamán is fájt a/z (al)hasam, de estére elmúlt. Sok folyadékot ittam. Aztán meg iszonyúan megkívántam a kakaós csigát, Heni barátnőm receptjét felhasználva sütöttem is egy adagot. Hála Istennek nagyon jól sikerült, bár féltem a dagasztástól. Néhány kép ízelítőül: 

Felbuzdulva a sikeren, pénteken sokadjára megpróbálkoztam egy sokadik pizzarecepttel, amit egyik szabolcsi barátnőm egy igazi pizzériából mentett át... de sajna szintén a kutya ette meg a nagy részét, mint már annyi más általam sütött pizzának. Valahogy kemény a széle, nem ízletes, sokszor a közepe is furcsa marad és nem tudok rájönni, h. mit ronthatok el. Így képen nem tűnik ehetetlennek, mert nem is az, de nem az igazi: 

Szombat: szüreteltünk. Illetve én nem, csak a fiúk. Kivittük a "hegyre" sógornőmmel meg Kislalival nekik az ebédet, voltunk kicsit a friss levegőn majd jöttünk haza.

Délutánra bejelentkezett az egyik barátnőm, trécseltünk egy jót.

Vasárnap: nem hagyott nyugodni a dolog, úgyhogy d.u. fél 5-ig bírtam, h. ne hívjam fel az orvosomat. Olyan ciki, hogy pont vasárnap zavarom, de hát végülis azért az orvosom, hogy bármikor fordulhassak hozzá. Meg egyébként sem bocsájtanám meg magamnak, hogy a szégyenérzetem miatt valami fontos dolog marad elhallgatva és az okoz bajt a későbbiekben. Elmondtam neki, hogy csütörtökön eléggé kellemetlen érzés volt a hasam környékén, fájt a derekam, meg a hüvelyben nyilalló érzést éreztem. Mondtam neki, hogy nem tudom mikor "kell" megijedni... erre ő: sosem szabad megijedni. Azt tanácsolta, h. pihenjek, magnéziumot szedjem, igyak sok folyadékot. De azt is felajánlotta, h. ha bemegyek hétfőn, szívesen megvizsgál, hogy megnyugodjak. Megígértem, hogy a biztonság kedvéért bemegyek.

Még délután Hencsi barátnőm hívott, hogy kiugranának, de lemondtam a randevút, mert pihenni esett volna jól és amúgy is Milán csinálta az előszobát, szóval kopácsolás közepette nem nagyon tudtunk volna nyugodtan beszélgetni. 

Hétfő: ma délelőtt bementünk Miskolcra. Most nem kellett túl sokat várni a dokira. Hála Istennek a Babócával minden rendben, a méhszáj (külső, belső) zárt, húgyúti fertőzésre utaló jel nincs. UH-n is megvizsgálta Picurkát a doki, minden oké volt ott is. Viszont a doki azt javasolta, hogy mivel az ilyen menstruációs görcs jellegű dolgok nem túl jók, bent kellene maradnom 2-3 napra, hogy kapjak egy kis Mg-t infúzió formájában. Mondtam, hogy én most nem úgy készültem, nem hoztam cuccokat, erre ő: jó lesz úgy is, ha másnap reggel jövök. 

Hát jó. Inkább 10-szer feküdjek bent feleslegesen, mint 1-szer nem és akkor legyen baj. 

Na de nem kell sajnálni, eltelik hamar az a pár nap, itthon is ágynyugalomra lennék ítélve, na nem mintha mindegy lenne, hogy hol alszom, de már megedződtem a kórházi tartózkodásban. Így legalább nem kell agyalnom, hogy mit főzzek, nem kell takarítanom 3 napig és pihenünk egy nagyot Kisgyönyörűmmel. :-)

Mondtam a családtagjaimnak, hogy nem szeretném, ha bárki is foglalkozna azzal, hogy mikor jöjjön látogatni. Nem kell. Jövök én haza. És remélem már csak január végén fekszek be ismét. 

Szerintem péntek, szombat környékén már írok a bent töltött időről. Természetesen itthonról. Remélem nem leszek itthon is ágyhoz "kötve". Sok tennivaló volna még...