Az elmúlt néhány nap

Rossz kislány voltam és elhanyagoltam az írást. Gépelni amúgy is kevésbé szeretek, mint rendes kézírással papírra vetni dolgokat. Itt olyan egyformák a betűk és ezáltal unalmasak. Na ennyit erről. 

Szóval per pillanat nincs émelygés, rossz közérzet, de ez bármelyik pillanatban megváltozhat. Bár már úgy érzem, kezdenek elmúlni a szinte egész napos rosszullétek, hiába, mégiscsak ma vagyok 10 hetes:-) 

Remélem Picurkával odabent minden oké, próbálok sokat pihenni és enni változatosan, de... nagyon nincs étvágyam. Ennek ellenére igyekszem a többször keveset-elvet követni, lehet, hogy azért sem kell úgy a kaja. De ez förtelmes, kb. annyit eszek mint egy kismacska. 

A zöldségektől már herótom van, unom a még június végén is - pedig zöldségestől vett - ízetlen paradicsomot, paprikát, uborkát. Kiakadok a levesben található répától, petrezselyemtől, karfioltól. Sóskát is csináltam valamelyik nap, egyszer ettem belőle... Főzelékeket még úgy ahogy megeszem (borsó, lencse, bab). A savanyúkáposzta, uborka, csalamádé még viszonylag dobogós helyet foglalnak el. 

A gyümölcsökkel jobb a helyzet. Alma, banán, barack, dinnye. Ezek a fő gyümölcsök, amiken élek/élünk. Volt cseresznye is dögivel a fán itthon, csakhogy éppen az összes szem kukacos volt. Undorító. Még van feketeribizli, meggy és egres, csak még nem szedtem le. Nem esik jól szinte semmi. Csöveskukoricát is vettem már, azt nagyon-nagyon kívántam, de most azzal is elteltem egy időre. És persze iszonyatosan fel is puffasztott. 

Próbálok tejtermékeket is enni a kalciumpótlás miatt: joghurt, sajt, kefír, tej, tejes ételek. 

Remélem hamarosan beindul a kívánós korszakom, mert eddig még nem nagyon beszélhetünk erről és kezdek kissé kétségbeesni.

Ja, hát a hús meg... némelyik elkészítésekor már a szagtól is rosszul vagyok. Amúgy sem vagyok nagy húsos. Nem tudom milyen gyermek lesz a miénk, de eléggé válogatósnak tűnik eddig. :-)

Általában szénsavmentes ásványvizet iszok de már az is a sírba tesz. Mást meg csak ritkán szoktam, mert ugye a limonádéba kell cukor vagy édesítő, teát sem szeretem már annyira, mint régen, a gyümölcslevekből pedig a 100%-os kurva drága, a többi meg tele van cukorral. Néha azért szoktam venni. 

Szerintem a levegőn is keveset vagyok, keveset is mozgok, úgyhogy ezen sürgősen változtatnom kell. 

A fáradékonyságom még mindig tart, délelőttönként nem bírok magamhoz térni, délután-estefelé "indulok" be. Nincs kedvem semmihez egyenlőre csak relaxálni, pihenni, olvasgatni, tv-zni, netezni, megnézni, hogy éppen melyik héten mi zajlik a kisbabámmal és velem/bennem. 

Nos, a fantasztikus étrendemről áttérek arra, mi minden történt az utóbbi napokban: 

jún. 22, 11:30 : angol felsőfok szóbeli labor: a magnóhoz én ültem a legközelebb, de ez nem jelenti azt, hogy bármit is értettem az angol szövegből. Szörnyű volt, ennyit talán még életemben nem tippeltem. Milu bevitt Miskolcra a Zrínyibe, ott volt a vizsga, majd hazaelé beugrottunkmég az OBIba 1-2 apróságért.

jún. 23: 12:00: szóbeli: beszédkészség. Egy avasis kiscsajjal voltam párban, aki persze simán lepipált kommunikációban, de én sem éreztem most annyira gáznak magam. Főleg, hogy ugyanaz a nő vizsgáztatott, aki áprilisban is és a képleírás ugyanaz volt, mint 2 hónappal ezelőtt: Európai Unió. A másik téma a szolgáltatások. Jó, hogy a tanárommal épp az utolsó órán beszélgettünk erről. 

Egyébként aznap annyira ideges voltam a vizsga miatt, mint valami kis fruska, aki életében először van ilyesfajta megmérettetésen, Milut is lefárasztottam, hogy mi a francnak jöttem én ide főleg az előző napi magnós-leszereplés után, de mindegy, már bementem ha ott voltam:-) 

Szerintem ha elbukom, az a magnó miatt lesz, de remélem már elérem azt a rohadt 60 %-ot, mert nincs kedvem még 3.-jára is 15000Ft-ot fizetni. Mihelyst hazaértünk (egy gyors bevásárlás után), ebédeltünk és döglöttem egész délután.

Jún. 24, vasárnap:  semmi extra. Fájdogált a hasam, rossz volt a közérzetem. Kicsit meg is ijedtem, mert nem tudtam hova legyek a seholnemtalálomahelyem-szindrómától és minden egyes pisilésnél a görcsölgetés, alhasi fájdalom miatt lélekszakadva figyeltem nem vérzek-e. 

Ja, már otthon fürödtünk, Milu beállította a kádat, felszerelte a csapot, vízmelegítőt. Nagyon tetszik az új  fürdőkád:-)

Jún. 25: reggel laborba mentem Barcikára a védőnőmtől kapott vércsoport és hepatitiszbeutalóval. 9 körül értem oda, de cska fél 10-től volt kiírva a kismamvérvétel, így még elmentem a DM-be. Fél 10 előtt odaértem 138-as sorszámot kaptam, és akkor hívták be az embereket 100-110-ig. Én hülye kérhettem volna 9-kor sorszámot, már rég túl lettem volna az egészen. Fél 11-kor végeztem, beszaladtam a boltba, zöldségesbe és jöttem haza. Milu délutára ment dolgozni, még nagy gyorsan összeütöttem egy bolognait. délután punnyadás, olvasgatás, kis takarítás. 

Este anyával beszéltem telefonon, olyan hangulatban voltam, hogy szegénykémnek nem lehetett valami szórakoztató velem beszélnie. 

Jún. 26.: átlagos keddi nap, semmi extra. A kedvem továbbra is semmilyen, illetve hol ilyen, hol olyan. Biztos a hormonok. Bár nincs rossz érzésem, mégis mindig agyalok, hogy vajon minden rendben van-e a kis Kincsünkkel.

A hasam a puffadás és lelassult anyagcsere miatt elég nagy, mintha már legalábbis a 4-5. hónapban lennék, néha érzek is lent a méhemnél kis kitüremkedést, de még nem az igazi. Alig várom már, hogy igazán elkezdjen nőni a pocakom. Biztosan nem lesz kellemes, de legalább az is egyfajta megnyugtatás, hogy minden oké Picurral. Persze továbbra is pozitív vagyok. :-) 

Holnap végre kimozdulok picit, Milu délutános, én meg barátnő(i)mmel találkozom. Ők még nem tudják, hogy mi újság, bár az egyikőjük már sejt valamit. 

Anyáékhoz is bemegyek és megszeretgetem őket. 

Most egyenlőre ennyit. Megyek ki a levegőre.