Betöltött 9. hét épp ma!

Nem tértem vissza 17-én... bocsánat.

Ma jún. 20-a, szerda van és nagy nap, mert ma vagyok 9 hetes. Délután 4-re mennem kell az orvosomhoz. Nagyon várom! És nagyon félek. Talán már írtam korábban, hogy amíg nem volt meg a terhességi teszt, sokkal biztosabb voltam abban, hogy terhes vagyok, mint mióta van rá bizonyíték... annyira furcsa. Lehet, hogy ez így természetes egy sikertelen "próbálkozás" után, de sokszor el kell hessegetnem a gondolataimat, mert hajlamos vagyok beparázni: vajon dobog még a kicsi szíve? Ott van még? Rendben van vele minden? Barátnőm azt mondta, amíg rosszul érzem magam odabent tuti minden jól alakul.

Hát... nagyon nem akar szűnni a szinte egész napon át tartó émelygés, gyomorégés, hányinger... remélem ezek tényleg jó jelek. Csak tudnék már hányni végre egy nagyot, hátha jobban érezném magam:-)

Röviden az elmúlt napok történései:

jún. 18: délután Szilvásváradra mentem sógornőmmel és a kis Lalival. Nagyon jó volt, bár a gyermek eléggé nyüglődött. Jön a foga, meg nem aludt kora délután. Zsuzsát (Sógornőm) csodálom a türelme miatt és annyira félek, hogy én nem fogom ennyire tűrni a gyerkőcöm nyűgösködését... ki fogok akadni, hárpia leszk szerintem. De hátha nem és a sajátomhoz nagyobb türelmem lesz.

Nagyon jól esett a nagy séta a friss, erdőillattal teli levegőn, bár iszonyatosan elfáradtam. Szerencsére túlnyomóan árnyékos helyeken közlekedtünk, így nem volt különösebben zavaró a 35 C fok. Az már más dolog, hogy lefekvés előtt Milu vizesruhát hozott a fejemre annyira szét akart menni a fájdalomtól.

Másnapra semmi bajom nem volt (legalábbis ami a fejfájást illeti).

Jún.19.: Milu jól halad a fürdőszobával. Hamarosan a kád és egyéb berendezések is bekerülhetnek. Délután 3-ra mennem kellett angolra. Mivel rossz az autó, úgy gondoltam busszal megyek. De aztán kiderült, hogy Zsuzsáék viszik oltásra a kicsit fél3-ra, így velük mentem. Kitettek a városközpontban, mert még volt 40 percem. Elindultam, de közben beugrottam egy turiba, majd sietősre fogtam a dolgot, hogy odaérjek.

Én idióta gyalog mentem fel a kertvárosba 40 fokos melegben... soha többé nem csinálok ilyet, főleg nem terhesen! Nagyon lefőttem, már-már rosszul voltam mire odaértem. Anyát hívtam, hogy 4-kor végzek, jöjjön értem, mert nem bírok még a végállomásig sem visszagyalogolni ilyen rekkenő hőségben. Aztán persze felmentem hozzájuk, vettünk dinnyét, ettem-ittam, regenerálódtam. Estefelé hazahozott az öcsém.

Aztán meccsnézés következett.

És újra jún. 20-nál tartunk. Remélem csupa jó hírekkel térünk haza Miskolcról és beszámolhatok. Szeretünk Picikénk! Ügyes legyél az UH-n!<3

19:36 perc: Csak egy gyors információhalmaz: hála a Jóistennek elvileg minden rendben, jó helyen fekszik, 26 mm (20 mm-t nőtt 3 hét alatt Kiscsillag, annyira büszke vagyok rá!:-)) Láttuk a kis testét, fejecskéjét, még intett is nekünk  a pici kézkezdeményével! Dobogó szívecskéje is látóterünkbe került természetesen. Az UH a dokim magánrendelőjében egy 2D-s készülék, kértünk képet is, de csak egy nagy elmosódott folt látható leginkább.

Megemlítette, hogy ha akarjuk,a 11 héten lehetőség van vérvételre Down-kór szűrés céljából. Természetesen a 12. heti nyakiredő-vizsgálat sem marad el. Csak mivel 32 éves vagyok és volt egy nemsikerült terhességem, valószínűleg ő is biztosra akar menni ezúttal. A vizsgálat nem túl olcsó és Pestre küldik fel a vért, de Milummal azonnal rávágtuk, hogy szeretnénk a vérvételt. Mi így leszünk nyugodtak.

Egyébként van egy icipici cisztám (amiről már korábban is tudtam), de a doki megnyugtatott, hogy ez semmi kellemetlenséggel vagy negatívummal nem jár. Rákszűrést is csinált és ismételten megmutatkozott, hogy mennyire nem pénzéhes orvosról van szó. Mégis nagyon alaposnak és megbízhatónak gondolom. A rákszűrés 4500 Ft-ba került. A vizsgálatokért ő általában 3000 Ft-ot kér (!!!), de ki mennyit tud adni. Létezik még egy ilyen orvos??? Adni akartam neki egy 10000-est, de nem fogadta el, 3500 Ft-ot visszaadott és hozzátette: ne vicceljek már...

Ja, egyébként hamar letudtuk, 2 kismama volt előttünk, akiknek irigykedve méregettem a nagy pocakját, de aztán megcsíptem magam, hiszen én is úton vagyok a nagy poci felé:-) Remélem utam végére érek majd ezúttal.

Isten gondoskodásában bízom és azokban, akik egyáltalán tudnak az állapotomról és szeretettel vesznek körül, minden egyes nap biztatnak szavaikkal, pillantásaikkal, öleléseikkel. Ők azok, akik talán jobban hisznek bennem/bennünk, mint én saját magamban. Köszönöm nekik!

Picikénk, Te gyarapodjál és érezd jól magad odabent! Én mindent megteszek, hogy velünk élvezd pár hónap múlva ezt a nehéz, de csodálatos Életet, idekint!
9. hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/09#your-baby