Már csak egy hét és ismét egy kerek szám

29. hét, pont ma betöltve. Már 85% esélye lenne az én Kicsikémnek, hogy életben maradjon, ha esetleg most megszületne. Persze még nem akarom, de kissé megnyugtató, ahogy telnek a hetek és napról-napra nagyobb a sansz a méhen kívüli létre. Annyira imádom a kis Prüntyőkémet. 

Az utóbbi 2-3 napban csendesebb volt Picikénk, kissé meg is ijedtem, de aztán a neten böngészve azt olvastam, hogy a 28. hét környékétől lelassul a babóca, az akrobatikus mozgásokat felváltják az enyhébb, apró mozdulatok, leginkább a könyökével és lábával okozhat némi kellemetlenséget, mivel növekedése miatt már nincs olyan sok helye odabent, hogy szabadon úszkáljon. A kezem sokszor a hasamhoz tévedt, úgyhogy ismételten önuralmat kellett gyakorolnom, mert elkezdett keményedni is ennek hatására. De azért Manókám mindig jelzett, hogy ne aggódjak, ha csendesen is, de lomol ő odabent, semmi gond.

Így megnyugodtam, de alig vártam, hogy menjünk a héten UH-ra és azt mondja az orvosom, hogy minden rendben. 

Természetesen az időjárás is hatással van a magzatokra, most meg jöttek-mentek  a frontok, evidens, hogy megváltozott Apróságom lelkiállapota és mozgásigénye is:-)

Az utóbbi 2-3 nap olyan változást is hozott, hogy abszolút nem éreztem elnehezültnek a szervezetemet, sőt... nagyon is könnyed voltam, bár a mai nap kiböjtöltem ezeket a pillekönnyű napokat. Iszonyatosan fáradt voltam ma, aludtam is kicsit az ebéd elkészítése után. Majd készültem, hogy angolozok, ami este fél 7 körül meg is valósult egy röpke óra hossza erejéig csupán. 

Milu elment éjszakára, megint egyedül alszom. Muszáj szólnom arról is, hogy a viszonylag nagy has ellenére rettentően vágyom az intim pillanatokra, mindenki tudja mit értek ezalatt, de sajnos a kezdetektől el vagyunk tiltva az ilyesmitől. Már néha pedig a falat kaparom, de ha ez kell, hát legyen, a Kicsi érdekében lemondunk a paráználkodásról:-) Meg amúgy sem nézi jó szemmel az ilyesmit a Mindenható:-) 

Na de kezdjük a hét eseményeit elölről:

Csüt: nov.1. 

Heni barátnőm hívott, hogy a párja jön felénk maszekolni, kiugrana ő is, de Zizi nélkül, mert ő köhög. Mondtam oké, csak majd jönnek vendégek hozzánk, bár azt nem tudtam még, h. pontosan mikor. De így sajna nem jött ki Heni, mert nem akart "zavarni".  

Magdi barátnőm írt smst fél 8 körül (amit én kb. fél 9-kor vettem észre), hogy elindultak és 10 óra magasságában érkeznek. Én persze 6-ra beállítottam a telefont csörgőre, de végülis 7-kor sikerült kikecmeregnem az ágyból. Gyorsan bedagasztottam az ígért kakaóscsigának valót, még simítottam párat a ház kinézetén meg a sajátomon, előkészítettem a poharakat, piát, kaját.  Milut is megkértem 1-2 feladatra, miután felébredt. 10 előtt a kutyaugatásról tudtam, hogy megérkeztek. 4-en. Magdi, a huga, Tamara neki a barátja Zoli és Magdiék unokatesója Ibi. A kakaóscsigát épp tettem a tepsibe, szóval kicsit el voltam maradva. De nagyon jó volt, h. jöttek, az idő rosszul indult, köd, eső, hűvös, azonban örültem, mert abban reménykedtem, hogy így minél tovább maradnak, hiszen úgysem tudnak kirándulni. Történetek jöttek-mentek, nevettünk, ettünk-ittunk, fotózkodtunk. 

A két fiú nagyon egymásra talált, Zoli tök jó fej, a csajokról nem is beszélve. Magdi és Tamara le sem tagadhatnák, hogy testvérek, hiszen mindketten ugyanolyan cserfesek és humorosak. Imádom őket! Ibi kissé visszahúzódó, csendes, de nagyon aranyos ő is.

Délután 2 körül mentek el a szállásukra Noszvaj-Síkfőkútra, mert szerettek volna Eger környékén pár napot eltölteni. 

Néhány kép a jó hangulatról: 

Itt Milu fényképezett

Itt Tamara készítette a fotót

Itt rájöttünk, hogy a technika fejlődésének köszönhetően senkinek sem kell hiányoznia a képről

Milu már rákészül...

...és véghezviszi a tervét

majd az eredményt megosztja a többi ivócimbivel:-)

Végre egy közös kép rólunk

Mi bajod??? :-)

Jaaa, jó'van!:-)

Magdikám és Ibi

Tamara és Zoli

ööö... a nagy Ő:-)

Ülve is látszik már Picurink...

Mink:-)

M+M+ZS

Miután elmentek, kicsit összerámoltam és lepihentem, Milánnal átbeszéltük az élményeket.:-)

Péntek: d.e. a temetőn voltunk..., sár és rossz idő, úgyhogy nem időztünk túl sokáig.  11-re mentem angolra, d.u.-s volt Milu, úgyhogy siettem haza, mert kocsival akart menni.  Angolozás a nap folyamán elmaradt, helyette facebook, beszélgetés a volt védőnőmmel, rendrakás. 

Szombat: d.e. főzés, d.u. Miluval bementem, ő dolgozni, én anyáékhoz, de előtte  humanic, kik (290 Ft-ért vettem 2 kisfelsőt Prüntyőkének), d.u. otthon anyáéknál, anya is érezte végre a Kicsit, mikor hullámzott tőle a hasam.

Vasárnap: csak egy kis miniebéd, nem volt kedvem ácsorogni a konyhában, de így is 3 óra hossza volt mire végeztem. Milu ismét d.u.-s, én nézelődtem a neten , újabb kiságy ajánlatokat, meg minden egyebet, ami a Kisbabóval kapcsolatos.

Hétfő: felhívtam a nyelvsulit, hogy küldenek-e valamit a vizsgáról. Igen, postai úton megkapom másnap. Amúgy a szokásos teszek-veszek, pihi, Zsuzsáékhoz is átmentem, vittem palacsintát nekik, csak a gyerkőccel volt otthon, dumcsiztunk. 

Ja, előtte felvetettem már Milánnak a témát, hogy... mi a helyzet velünk? Mert ha így haladunk, a Gyermekünk nem éppen az ő vezetéknevét fogja kapni... kicsit mintha észbekapott volna, bár nem értem, h. miért nekem kell erre emlékeztetnem és miért kell mindent az utolsó pillanatra hagyni. Említettem neki, hogy Bambínánk nem biztos, hogy majd pont január 23-án akar világra jönni. Meg hát na... nekem is jólesne így 8 év után, ha valami "előrelépés" történne már kettőnket (bár mostmár hármunkat) illetően, ha csak egy apasági is... persze elviccelte szokás szerint a dolgokat, mert ő azt akarja, h. Szekeres Milánné legyek. Na neeeem:-) Mondom nem a 70-es években vagyunk, ennyire nem fogom feláldozni a nevemet. Persze ő is csak azért mondta, mert borzasztó idétlen így, hogy Szekeres Milánné:-) Mondom még abban esetleg benne vagyok, hogy Szekeres Zsanett-re megváltozik, amennyiben ő is változtat a családi állapotunkon, de még jobban ragaszkodom a Kiss-Szekeres Zsanetthez (az milyen cuki:-)) vagy a változatlan Kiss Zsanetthez (úgy nem kellene új személyit stb. kiállíttatnom, bár azt mondta, ha csak ez a baj ő majd fizeti a névváltoztatással járó költségeket:-)). Szóval a lényeg, hogy várom a csodát... az elsőszámú Csodánk után persze. Ja és azt is megemlítettem az én romantikus "férjemuramnak", hogy manapság a férfi is megváltoztathatja a nevét, ha már így alakult, hogy kiprovokálja, hogy nekem kell megkérnem a kezét... úgyhogy még a végén Kiss Milán lesz a nagy emberből:-) Bár ez szinte kizárt, a szívem mélyén én sem szeretném, csak szivattam kicsit:-)

Kedd: jaj de vártam már! Milu éjszakás volt, megbeszéltük, hogy haza sem jön, megyek be kocsival és felveszem a gyár előtt, ugyanis korán kellett mennünk, mert volt egy kis vérvétel meg újabb cukorterhelés. A dokim  - miután poénkodott egy sort, hogy jöttem-e befeküdni  hahaha - ideadta a beutalót a laborba. Átmentünk a főépületbe, de akadt egy kis probléma. Ugyanis a labor az első emeleten van, a sor meg a földszinten kígyózott... Mondtam Milánnak, h. én ezt nem várom ki, felhívom a dokit, hogy nem csinálná-e meg az UH-t és később visszajönnénk. Így is lett, de az orvos azt mondta, hogy megbeszélése lesz, nem tudja most, csak később megnézni Csöpikét, de mondjam, hogy várandós vagyok és rosszul is érzem magam, biztos előre engednek. Úgy is lett. Felmentem az elsőre, beálltam az ajtó elé, ahol a beutalókat kell leadni és kinéztem egy jólszituált öregurat magamnak.:-) Megszólítottam, hogy ne haragudjon, de terhes vagyok és ráadásul nem valami jól érzem magam, elé mehetnék-e. Természetesen - hangzott a válasz. Félve néztem az úr mögé, de szerencsére nem zúgolódott a tömeg, sőt, még az előtte álló is maga elé engedett és szólt az egyik nőnek is, hogy hadd menjek. Még kb. ketten voltak előttem, azokat már nem volt pofám megelőzni, ez is egy nagyon kellemes élmény volt, hogy ilyen előzékenyek voltak többen is. Nem győztem hálálkodni. Vizelet, vérvétel, cukorszirup ivás, 120 perc szünet, majd újabb vérvétel. Abban a 120 percben mentünk vissza a szülészet-nőgyógyászat részlegre UH-ra. Elkaptam a dokim, odaadtam neki a kiskönyvemet és említettem, hogy fél 11-re vissza kell érnem újabb vérszívásra. Hála az égnek nem kellett sokat várni, hívott is be a szobába, gyorsan, de alaposan megvizsgált és nagyon örültünk Miluval, mert azt mondta, hogy gyönyörű a Babóca, fejlődik szépen, méretei abszolút megfelelnek a korának. Nagyon boldogok voltunk, a Pici szíve is szépen ver, flowmetria is rendben, a magzatvíz mennyisége is megfelelő, a méhlepényem sem meszesedik még, szóval jól érzi magát odabent a Kicsilány. Ja és említette, hogy úgy tűnik szép nagy baba lesz:-) Boldogan jöttünk ki a szobából és ismételgettük, amiket az orvosom mondott. 

Milu már nagyon fáradt volt a műszak után ez nem is csoda, kimentünk a kocsihoz, mert a 120 perc még nem telt le , a párocskám elbóbiskolt, én olvastam a novemberi Anyák lapját. Majd átmentünk a vérévtelre, már szinte senki nem volt, levették a nedvet, gyorsan végeztem.

Még Barcikán vettünk ezt-azt, beszaladtunk anyósomékhoz is és alig vártam, hogy itthon vízszintesbe helyezzem magam. Milu maszekolt kicsit és aztán mellémbújt.

Anya hívott, hogy megérkezett az értesítő a nyelvvizsgáról: pénteken labor, 17-én pedig szóbeli. Nincs sok idő...

Szerda: ma főztem fincsi húslevest jó sok zöldséggel és rakott krumplit. Ettem zöldet, gyümölcsöt is bőven a nap folyamán és persze édesség gyanánt Túró Rudit, majd szőlőt, este pedig a maradék gyümölcslevest. Hát... remélem nem lesz gond a vércukorszintemmel, mert nem akarok diétázni.:-)
Picurral ismét kettesben vagyunk, úgyhogy lassan nyugovóra térünk és kicsit beszélgetek vele, hallgatunk zenét.És elképzelem, hogy 2 hónappal odébb járunk már. Kicsi Magzatunk egészséges, gyönyörű és jókedvű kisbaba... Így legyen!
Jaj, majd' elfelejtettem:

 29. hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/29#your-baby