Mennyi? 30!

Tini koromban ment ez a műsor az HBO-n. Amolyan őskori stand-up comedynek minősült.

De ez most itt nem vicc ám. Életemben nem voltam még 30 hetes várandós! Ideje volt kipróbálni és hát... nagyon tetszik. Meg is állítanám az időt, mert ismét rámtört az érzés, hogy "mindjárt" vége.

Emlékszem Hencsi barátnőm mondta egyszer nekem, hogy nem akarta kiengedni Zitát a hasából. És én nem értettem. Nem szeretné végre kint tudni a Csöppséget? De hát 9 hónapon át csak erre várunk...

Mára már minden világos. Félek kicsit, hogy nemsokára vége lesz egy gyönyörű korszaknak az életemben. Ugyanúgy, mint Heni  annak idején, (most) én is imádok terhes lenni.

Érezni Őt, izgulni napról-napra, persze csak egészséges mértékben, agyalni, hogy vajon mivel töltheti az odabenti pillanatokat, milyen lehet úgy igazából a kis pofija (mert persze az UH sejtet valamit, de azért az igazi mégiscsak akkor lesz, ha kibújik), felszisszenni 1-1 nagyobb kalimpálására, figyelni a hullámzó pocakot, bezsebelni az elismerő gondolatokat, mint pl. "De szépen gömbölyödik  már a pocid!", répát, karalábét és egyéb más zöldségeket enni, amiket egyébként utálok, de most csak azért is magamba tuszkolom, ja meg persze főtthúst majszolni, ami szintén nehezen megy le a torkomon, babás dolgokkal tölteni felpolcolt lábaimnak nyugtot adó perceimet,  listát írni, hogy mikre lesz szükség, ezeket lassanként beszerezni...

Igen. Soha nem gondoltam, hogy valaha - ha pl. ruhavásárlásról lesz szó - valaki fontosabb lesz nálam. Féltem, hogy önzőségemet ilyen téren nem tudom majd leküzdeni. De most ez másképp működik. Magamra már nem is nézegetek dolgokat, mindent csak a Kicsinek.

csüt: angolra mentem, utána felszaladtam anyáékhoz, tesómnak PÁV vizsga sikerült, így nekifoghat valami fuvaros meló után nézni, bár nagyon féltem, de remélem sikerül neki valami jó cégnél elhelyezkedni. Ügyesen vezet, de ez nem is csoda, hiszen világ életében autókkal foglalkozott.

péntek: d.e. NTK-tól könyveket rendeltem (40%-kal olcsóbban jutottam hozzá az internetes vásárlás keretein belül). Volt egy kis félreértés, amit telefonon lerendeztem, még jó, hogy nem estem neki a nőnek a telefonvonal másik végén, mert kiderült, hogy én bénáztam:-) 

Magnóhallgatás. Angol. Miskolc. Már kiráz a hideg tőle. Egyedül voltam felsőfokos és sajnos úgy érzem nem lett túl jó, nem reménykedem a minimumban sem... nem értem, annyira gáz vagyok, de lehet, hogy rástresszelek, mint Zombi Krisztián az X-Faktorban, hogy annyira akar bizonyítani és ezért cseszi el... merthogy ő amúgy jól énekel... ja, én is jó vagyok angolból, csak éppen stresszhelyzetben nem tudok úgy teljesíteni. Persze ez az én esetemben senkit nem érdekel, de Zámbó még mindig ott rontja a levegőt. Mindegy, annyira nem foglalkoztat, bunda az egész, nekem is megbundázhatta volna az angolt a felügyelő csaj, ha már egyedül voltam. Nem árultam volna el senkinek:-)

Milu kint várt meg a parkolóban, aztán mentünk a megyeibe laboreredmény  miatt. A dokimat hívtam, hogy bent van-e még, de már nem volt ott, mondta, hogy kérjem ki a leletet a cukorterhelésről (+vérkép+vizelet). 

és ha gond van, hívjam. Volt 1-2 + és - a leleten, ( pl. feh. vérsejtszám határérték felett, vörösvértest hat. ért. alatt, cukor terhelés után 6,1 de 6-ig jó az intervallum szerint, úgy tudom terhesség esetén 7,8-tól van gond. A vizeletem teljesen jó, ennek örültem.)

Aztán Tégel bababoltba mentünk --> vannak árak, jópár dolog beszerezhető olcsóbban, ha használtan vesszük vagy ha újonnan, de Barcikán. Szóval nem vásároltunk semmit, gyönyörködtem a kiságyakban, meg mindenféle kis kiegészítőben. Milán természetesen egy idő után türelmetlenkedett, de azért a kezes-lábas gipszkiöntő (amivel a Pici kezéről, lábáról lehet mintát venni) neki is tetszett. De nem vettünk semmit. Textilpelenka elég jó áron volt, tehát azt megjegyeztük.

D.u.: anyáékhoz felszaladtunk, de csak anya volt otthon. Nem időztünk sokat, mert elfáradtunk. Persze hazafelé beugrottunk Milán anyukájáékhoz is.

Szombat: főzőcske, vasárnap csak rizst főztem a megmaradt húshoz, desszertnek kefíres -bögrés cirmos, de szar lett vagy a gagyi pennys sütőpor nem jó, vagy a liszt én már nem tudom, de nem jött fel a tészta szokás szerint és nyers maradt. A kutya ismét jóllakott, d.u. serteperte, pici angolozás , volt koll. nőmmel, Évával beszéltem telefonon.

Vasárnap: az éjjeli szúnyoghajkurászás eredménye: 11 órakor keltünk fel, HBO-n Terápia (nagyon jó sorozat), majd angolozás, takarítás hétfőn jön a védőnő. Milu előszobát csinálta, reméltem, h. hétvégén  kész lesz végre... a remény meghalt. 

Hétfő: délelőtt bevittük a kocsit tesóm haverjához szerelésre, de én hamarabb elmentem Barcikára, mert kicsit szét akartam nézni, lassan szeretném elkészíteni legalább a saját kórházi csomagomat, ha esetleg ne adj Isten beindulna valami. Még anyához is felszaladtam közben, így túl sok időm nem maradt nézelődni, egy törülközőt vettem, mert nem találtam hirtelen mást, ami jó lett volna. A nap fénypontja volt, hogy jött a védőnő, Szilvi családlátogatásra. Picit restelltem, hogy még mindig szanaszét vagyunk, pedig már a gyerkőc itt van a kertek alatt. Mikor lesz már végre tiszta és rendben a ház???

Jó sok kérdésem volt Szilvihez, de mindenre kellőképpen, ügyesen válaszolt, már szégyelltem, hogy feltartom a kérdéseimmel, de ő nem bánta. Látta a laboreredményt is, adott a biztonság kedvéért egy diétás dokumentumot. Ha esetleg az a cukorszint nem lenne a legjobb. Ja, igen, Milán jelenlétében rákérdeztem az apasági nyilatkozatra is, hogy hogy működik. Elmondta. 

Miután ő elment, felhívtam a dokimat, rákérdeztem a cukorra és vasra. A cukor tökéletes, a vas kicsit kevés, de nem kell az adagomat növelni a Maltoferből. Mondta, hogy a toxo eredménye miatt majd hívjam szerdán délelőtt.

Sajnos észrevettem hétfőn, hogy a jobb szemem viszket, piros, de nem foglalkoztam vele, gondoltam megerőltettem, sokat voltam gép előtt, olvastam az angolt...

Kedd: Egy nagyon fontos dolog:
Barátnőm kislánya, ezen a napon töltötte be 4. életévét. Őket említettem már korábban is, hiszen az anyuka számomra HenriETtALON, a kislány meg Zitalon néven futott a bejegyzésemben.
Ezúton is kívánok a kis Drágának boldog szülinapot és megmutatom, hogy milyen gyönyörű pici lány is ő! Íme:

Más: A szememet álmomban dörzsölhettem és félő, hogy megint valami allergiás kötőhártya-gyulladás lehet a háttérben (meg is volna az emelkedett FVS-szám oka). Volt már nekem olyan ugyanezekkel a tünetekkel. De ha nem bántom, végülis megnyugszik a szemem. Csak valamikor meg iszonyatosan elkezd viszketni. Lehet, hogy muszáj leszek elmenni a szemészetre, ha nem lesz jobb.Vagy kamillát főzni rá.

Kedd este rámjött, hogy kiflit ennék, kenyér is alig volt már itthon, a neten néztem ezért receptet és a nosaltyn találtam egy jót. Hamar bedagasztottam dupla adagot, de utána a nyújtással, sütéssel elment egy kis idő. Szóval mindennel foglalkozom, csak angolozni ne kelljen:-) De az eredmény egész jó lett, képet teszek fel.

Milu is jött haza délutánosból, így ő is kiflit evett juhtúróval. A Picikém nagyon elfáradt a sütés alatt, már jelzett, mert fájni kezdett a derekam, de kértem, hogy még bírja egy kicsit. Vittem át Zsuzsáéknak is kóstolót, Editke néniéknek már nem akartam este 8-kor... lepihentem.
Ha már tettem fel egy kislányt a bejegyzésembe, egy édes fiúcskát is idevarázsolok. Lalika, a kis unokaöcsénk, nagyon cuki kisördög, csak mostanában nem készült róla friss kép. De majd gondoskodunk erről is:

Lalika anyával, vagyis imádott sógornőmmel

Lalika apával, vagyis imádott sógorommal

Lalika a vadmotoros

Ja, felhívtam az ózdi 4D-s UH-s doktorbácsit, h. pénteken mehetünk-e hozzá még egy 2. és egyben utolsó 4D-re. Persze. Már alig várom, hogy lássuk Kincsünk pofikáját mennyit változott a 22. hét óta, meg hogy jó kis húsos-e már a pici teste.

Szerda: Az orvosomra rácsörögtem a toxo eredmény miatt, de még sajna nincs. Majd 1 hét múlva érdeklődjek. Zsuzsát is hívtam délelőtt, hogy kölcsönadná-e a kocsiját, míg felszaladok a védőnőhöz Horvátra. De mondta, hogy inkább felvisz majd, mert az ő kocsija se túl jó és mivel nem vagyok hozzászokva, inkább ne vezessem így. Milu elment délutánra dolgozni, 2 körül felröcsögtünk a rendelőbe. Voltak előttünk hárman, majd én következtem. Vérnyomásmérés, vizeletvizsg., szívhang, haskörfogat. A szokásos dolgok. Kis babukám eléggé elbújt most, nem akarta, hogy zaklassuk.

Délutáni programom: angolozás... most kapok már észbe, mikor tök késő az egész "felhajtás", annyi átgondolandó téma van. És a francért nem sikerült hamarabb már ez a szar, nekem tök másra kellene már tényleg koncentrálnom. És az a gáz, hogy úgy érzem, bármit is tanultam eddigi életem során, semmit nem tudtam úgy hasznosítani, semmiből nem tudtam úgy profitálni, mint ahogy szerettem volna. Remélem a Kislányunk sokkal öntudatosabb, bátrabb és profitképesebb lesz, mint én.

Ja, megismertem az egyik netes fórumon egy mályi csajt, aki nem mellesleg a megyeiben dolgozik nővérként a sebészeten és nagyon jó fejnek tűnik. Neki is ugyanaz a dokija mint nekem és valószínűleg náluk is kicsi lány jön.
Ha Milu hazaér, jönnek a képek a 30. hétről:-)

Most látom milyen retkes a tükör:-)

Csak 18 éven felülieknek - A kis buddha

30.hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/30#your-baby