Annyi hét, ahány éves vagyok:-)

A hét eseményei:

Csütörtök.: Milu d.e. dolgozott, én bementem Barcikára. Editke néni és Milu leleteit kivettem, majd a kínaiban hálóingeket vásároltam a kórházi tartózkodáshoz, gyógyszertár, DM, Rossmann. árak termékek felírása, otthon pihi anyáéknál -egyedül voltam, fájt kicsit a derekam, pennybe még elmentem, majd mamához fel. Soha nem megy sehova, de most rittig nem volt otthon, így még elszaladtam a húsboltba, 100-asba, mentem Milánért 2 után BC-hez, majd haza, Editke néniékhez felugrottunk, d.u. fasírtsütés és azt követően pihi,pihi,pihi. Nagyon megéreztem az ide-oda rohangálást, fájt a hátam, derekam, keményedni is elkezdtem.

Mama hívott, mert anya mondta neki, h. kerestem. Ne haragudjak, h. fel kellett másznom, és nem volt otthon. Megbeszéltük, h.  v.melyik nap felmegyünk hozzá, ebédddel vár minket.

Péntek: d.e. blog csinosítgatása, lencsefőzelék készítés, pakolászás a konyhai szekrényben,

nyillalás (alhas, hüvely). Gyorsan megfőztem, pihi-- nem nagyon szűnt, egész d.u. kisebb megszakításokkal visszatért, estére jobb lett.

Szombat: főzőcske, kórházi csomag összerendezgetése, d.u. anyóséknál, Zsuzsáék is feljöttek, Lalika cuki volt, este x-faktor.

Milu új életet kezd, le akar fogyni, így hazaállított egy nagy szatyorral: csirkemell, olivaolaj, rizs, puff. rizs, fagy.zdsgmix. Nekem hozott pisztáciát, mogyorót:-)

Nagyon büszke vagyok rá, mert eddig jól bírja, semmi édesség, még gyümölcs sem, mert nagy a cukortartalmuk, vizet iszik, tudatosan étkezik. Még a testmozgást kell beleilleszteni a napirendjébe valahogy.

Vasárnap:  d.e. Szilvi b.nőmmel face, (szóbajött ismét a rubeola elleni védőoltás, megnézte, neki van rub. bejegyzés az oltási kiskönyvében! - kissé megnyugtató), d.u. takarítás, pihi, nem voltam v.mi jól, gyengélkedés, alacs. vérny., visszatérni látszik a gyom égés, hátfájás is volt. Egyik Irinyis kolléganőm, Emese keresett telón, jól esett az érdeklődése.

Hétfő: délutánt  már nagyon vártam/vártuk, Manóka is érezhette, mert egész nap be volt indulva, 3/4 5-re volt időpontunk, Milu dolgozott d.e., hazajött, evett, majd indultunk is. Az eső szemetelt, be is sötétedett, a látási viszonyok egyre rosszabbak voltak.  Mikor megérkeztünk a magánrendelésre, legnagyobb  meglepetésünkre fodrásznőm és párja is már épp az ajtóban toporzékoltak és várták a bebocsájtást a dokihoz. Beszéltük, h. egy az orvosunk, de arra nem számítottam, h. összefutunk velük épp a magánrendelésen:-)

Voltak előttünk még vagy 3-an, szóval olyan rettentően sokat nem kellett várnunk míg ránk került a sor. A doki nagyon elcsigázott volt, én még pluszban lefáraszthattam a kb. 1 A4-es oldalnyi kérdéseimmel, de ez van. Már biztos hozzászokott ehhez tőlem. Miután tisztáztuk a kérdéseimet, megvizsgált, méhszáj zárt, gyulladás nincs. Majd UH következett, amit már Milu is láthatott. Mivel Bibike már nem fér bele egyben a monitorba, részleteiben mutatta meg magát kis Gyönyörűségünk, a pofikáját profilból láthattuk, cuppogott a kicsi szájával és a tipikus babapózt is felvette olyannyira, hogy a lábacskája már majdnem a szájában landolt. Egyik lábán láttuk az összes lábujjacskát, megzabáltam volna legszívesebben. Milán is nagyon élvezte a Pici produkcióit, látszott rajta, hogy boldogsággal tölti el. Már annyira várjuk Kicsinyünket!

Érdeklődtem a dokitól, hogy meg tudja-e mondani kb. hány gr-os lehet (emlékeztetőül Ózdon másfél hete 1900 gr-ot mondtak), a dokim olyan 1300 gr-ra saccolta (de lehet, h. a fáradtság miatt mondott ennyit és 2300 gr-ot akart közölni?)... Nem szóltunk semmit, de tegnap eldöntöttem, hogy többet nem kérdezem meg senkitől, mert mindegyik doki mást mond. Majd lesz amennyi lesz. Nem fogom ezen idegesíteni magam, hogy túl nagy, vagy túl kicsi. Én mindenesetre kezdem rendesen érezni a "terhet", úgyhogy biztos annyi, amennyinek kb. lennie kell.

Szó esett a szülésznő-fogadásról is, a dokim mindenkivel jó kapcsolatban van, úgyhogy bárkit választhatunk, ránk bízza. Persze még agyalok, hogy egyáltalán megfogadjunk-e v.kit, hiszen Milu - hacsak az utolsó pillanatban be nem paráztatja magát nagyon - ott lesz mellettem, szóval ha v.mi gond van tud szólni az ügyeletesnek. A szülésfelkészítőről is kikértük a doki véleményét, de nem foglalt állást, bár finoman utalt rá, hogy a felesége sem járt ilyenre és ő sem készítette fel a nejét ilyesmire, meg ha annyira akarok, könyvekben is utána tudok nézni dolgoknak. Majd meglátjuk. Sokan esküsznek arra, hogy igenis jó dolog a szülésznő megfogadása. Van egy csaj, aki 2010-ben épp ügyeletes volt, mikor szültem Ármint és nagyon szimpinek tűnt, de csak a keresztnevét tudom, a dokimat persze elfelejtettem megkérdezni, úgyhogy most fórumon nyomozok a teljes neve után:-)

Majd legközelebb dec. 14-én kell mennem az orvosomhoz, akkor lesz minden már: UH, flowmetria és NST is! Olyan messzinek tűnik az az időpont, dehát... nem könyöröghetek hetente időpontért (pedig legszívesebben legalább olyan gyakorisággal mennék ellenőrzésre!)

Este hazafelé beugrottunk még anyáékhoz, jó 1,5 órát voltunk náluk, elhalmoztak minden jóval, szokás szerint.

Mikor hazaértünk, várt 4 privát üzenet a face-en, az egyik egy nagyon kedves barátnőmtől, aki szóvá tette, hogy el vagyok tűnve és hogy az utóbbi időben szinte csak ő keres telefonon. Hm...igaza van amúgy. De akkor itt tudatom mindenkivel, akinek hasonló problémája van velem, hogy én nem igazán szeretek telefonon beszélni. Tudom velem van a baj, már inkább írásban, vagy ami még jobb: személyesen kommunikálok szívesen! Soha nem voltam az az ember, akinek a fülén lógott a telefon. Nem tudom miért nem kedvelem a kommunikáció ezen formáját és tény, hogy amennyire lehet, korlátozom is az effajta beszélgetéseket. Inkább mindenkit szeretettel várok ide hozzánk! :-)Persze a fizikai távolság miatt olykor rákényszerül az ember a távközlés ezen formájára, akkor ki kell bírnom és kész. Fura egy szerzet vagyok én, ugye??? Mondhatni nem normális.És ezek után nem is várom, hogy bárki fel fog hívni engem... nem mer/nem akar majd senki:-)

Úgyhogy bocs Drága barátnőm, ha megbántottalak, a napokban mindenképp fel foglak hívni és igyekszem jóvá tenni a hibámat. Bár ez már elég "eső után köpönyeg" -jelenség lesz, ami szintén hülyén fog kijönni...

Kedd: apasági nyilatkozattétel. Ezt már végre megértük... Ennyi aláírást, szignót még életemben nem adtam, mint ehhez a dokumentumhoz. El is van téve a kórházi pakkomhoz a papír, úgyhogy ennek is mehet egy pipa a noteszemben. Milu elismerte magát apának, még annak fejében is, hogy ezt visszavonnia már csak bírósági úton lehet :-))) Biztosítottam afelől, hogy ő az apuka, így a neve Kincsünknek már Szekeres lesz.

Szerda: Ma 10-re mennünk kellett az autószerelő sráchoz, mert a fékekre csak most volt ideje.  A 10 órából 11 lett, azt mondta 2 óra hossza alatt elkészül a kocsi, de aztán kiderült, hogy rossz volt bele az alkatrész. De elsimította az ügyet, csak sokkal többet kellett várnunk így, mint amire számítottunk. Elmentünk a gyógyszertárba, Müllerbe, Kikbe, Yiskbe. Milu feltűnően jól bírta a nézelődést. Én viszont marhára elfáradtam, elkezdett fájni a hasam, derekam.  Felmentünk anyáékhoz, mert úgy éreztem pihennem kell, összedobtam egy ebédet, közben tesómmal beszélgettünk, mert otthon volt, majd apa és később anya is megérkezett munkából. Kicsit maradtunk még aztán hívta Milánt a szerelő, hogy készen van a kocsi. Beugrottunk még tankolni, de ott meg Hencsi barátnőmékkel futottunk össze, akik a spontán találkozás örömére meginvitáltak hozzájuk. Már annyira esedékes volt a "randevú", hogy követtük őket hazáig. Meg is vacsoráztatott minket (tortilla, pita nyamiii) és kihozta a nappali közepére a kislány ruhákat, hogy válogassak. Kb. 30 kg ruha hevert a dobozban, amiből minimális mennyiséget válogattam ki. Azok voltak azok a ruhák, amik NEM kellettek.:-) Kb. 2 kg. A többi 28 kg-ot hazahoztuk:-) Heni bátorított, hogy csak nyugodtan, ami kell. Ebben már vannak nagyobb cuccok is, igazán örültem, hogy Gyermekünk 1 éves koráig (vagy még tovább) el lesz látva rucikkal. Annyira szép kis cuccokat kaptunk kölcsön, hogy nem tudtam ott hagyni szinte semmit. Kaptunk még fürdőkádat és állványt is, baldachint és tartót is. Meg kiscipőket. Ezúton is köszönjük a rengeteg segítséget, Heni! Beszélgettünk is, Bibike megmutatta magát a hasamon keresztül, amit Heni nagyon élvezett. Zita szépen eljátszott a szobájában, kihozta a legóját megmutatni, ami most a kedvenc játéka, a szülinapjára kapta. Annyira édes és szép az a pici lány! Szóval köszönjük az estét a családnak!

Szombaton vagy vasárnap Ti jöttök!!! Ne felejtsétek el, Hencsikém!
A cucckupac:

És a szokásos (már-már unalmas?) képek a 32. hétről. Szomorú a fejem, mert Milu most nem volt lelkes, felidegesítette magát valami barkácsolós dolgon:-) Rámragadt az idege.

32. hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/32#your-baby

Uncsitesóm pici lánya világra jött

Liliána, 3170 g és 50 cm:-) Gyönyörű kisbaba! Gratulálok a családnak! És persze irigylem is a mamát, hogy túl van a szülésen és karjában tarthatja a Kislányát!

De eljön a mi időnk is Bibikém! <3

Megszületett???

Vigyázat, a bejegyzés címe szándékosan félrevezető:-) Hát na... ilyen kis gonosz vagyok én. Merthogy a születés csodája egyenlőre "csupán" Kiscsibénk nevére vonatkozik... 

És persze nem véletlenül szerepel 3 kérdőjel is a cím végén, merthogy döntésünk egyenlőre kb. 90 %-os. 

Elmondhatom, hogy maradtunk az eredeti verzió(k)nál, bár sokat agyaltunk - főleg én - más változatokon. 

De most már végképp döntés elé állítottam Milánt, merthogy már nagyon ideje lenne így a 8. hónap környékén végre nevén nevezni Kisdrágánkat és nemcsak Picurka, Kislány, Csöppség és hasonló snassz megszólításokat ráaggatni szegénykére. 

Az eredeti és remélhetőleg végleges verzió a következő lesz: 

SZEKERES ABIGÉL MAJA

Feltéve persze, ha legalább apasági nyilatkozat lesz, de gondolkodom, hogy bosszúból - mivel eddig házassági ajánlat nem történt - nem íratom alá a dokival a kérelmet a nyilatkozathoz, így vezetékneve az enyém lesz:-))) Jó, persze, hogy viccelek.

Legalább azt kiharcoltam, hogy az Abigél legyen első keresztnév, mert hát a Maja Abigél változatnál két 'a' betű volna egymás mellett és az nem túl szerencsés (de lehet, hogy ez csak egy gagyi kifogás, hogy az én akaratom érvényesüljön inkább:-)). 

Bár a kettős keresztnévnek nem vagyok híve, kénytelenek voltunk így megállapodni, mert nincs teljes egyetértés.

Miért Abigél? 

Mert 

-gyönyörű és ritka név

-jelentése: 'az apa öröme' (és nomen est omen)

-jól illik a Szekeres vezetéknévhez

-elég komoly név pl. egy doktor titulushoz:-)

-becézése: Abi, Bibi
-egy kis szóvicc is eszembe jutott a névvel kapcsolatban: ha lesz egy jóravaló fiú, aki komolyan udvarol majd hercegnőnknek, de verbálisan szereti a lazaságot, így fogja bemutatni a szeretteinek, barátainak imádott  kislányunkat: Ő a bigém, Abigél:-)))

(- Szabó Magda 'Abigél' c. regénye kevésbé nyomott a latban, bár szerettem azt a könyvet)

Miért Maja? 

-mert Milánnak ez a név tetszik

Miért tetszik ez a név Milánnak? 

Mert

-cuki

-már külön becézésre nincs szükség

-a 'Maja a méhecske' egy kedves kis mese volt 

-elég helyes kis név ha valamilyen tüneményes foglalkozása lesz pl. nővérke:-))

:-)))) ennyit az érvekről.

Azért leírom még azokat a neveket, amik még esetlegesen szóba jöhettek (volna): 

Milunál: Aisa

Nálam: Aletta, Amira, Babett, Bianka, Ditta, Emma, Kitti, Lilla, Leila, Norina, Odett, Szonja, Zara, Zita, Zoé

Amennyiben fiúnevet is meg kell adni a szülőszobán - bízva abban, hogy tuti nem fiú érkezik - a Milán keresztnév lesz beírva, mert nem igazán találtunk olyan fiúnevet, ami elnyerte volna mindkettőnk tetszését. 

Természetesen továbbra sem vagyok híve a "fiút nevezzük el az apja után'-rögeszmének, csakis azért mentem bele, mert már 2 doki is kisleányt jósolt, így elég kicsi az esélye, h. a Milán név klónozódjon. :-) Persze nem mintha nem tetszene. De Szekeres Milánból egy is elég:-)))

Szóval kicsi Kincsünk, Bibikénk vagy Majánk, tudjuk, hogy bárhogyan is nevezzünk, szeretnivaló személyiségeddel elbűvölsz majd mindenkit! Szeretünk!

31!!!

Ma már lehet, hogy szövegesen nem jövök(majd bepótolom), de vizuálisan igen:

És itt vagyok:-) 

Nem történt sok minden Velem/Velünk mostanában, a szombati nyelvvizsgát leírtam a 4D-s bejegyzéshez. 

Az azt megelőző napon még bent jártunk Barcikán, voltunk a bababoltban is szétnézni, vettünk is néhány apróságot, no meg egy kiságyat használtan, amit már régen kinéztem. 5000 Ft volt kis egyszerű, fenyő, amit fel is érek:-) És szép megkímélt állapotban van. Lehet, hogy ezt a rászerelhető pelenkázót vesszük meg majd rá és kókuszmatracot. Olyan nagy lázban égünk már. :-)

Vasárnap pihi + rendezgettem a sulis dolgaimat, a rengeteg fénymásolat, kiegészítő anyag a spájzban található szekrénybe került, jól elfoglalják ott is a helyet, de semmit nincs szívem kidobálni. Még jó (amúgy nem), h. 1 szakos vagyok egyenlőre, mert ha nem így volna, legalább 2x ennyi cuccom lenne... 

Este kijött a kis családom, beszélgettünk picit, persze minden gondolat a Csöppség körül forgott. 

Hétfő: Sógornőmmel végre egyeztettük a listámat a szüléssel és az utána következő időszakkal kapcsolatban, annak ellenére, hogy kapunk egy csomó dolgot, rengeteg mindent kell beszerezni.

De nagyon jó, h. ő van nekem, terelget, mondja a tapasztalatait, de tulajdonképpen rám hagyja a döntést:-) 

Jó, hogy ő már otthon van a babás témákban, sokat segít nekem ezzel. Olyan cuki, még szülés utánra egészségügyi betétet is ígért nekem:-)

Áthozta a turmixgépét is, hogy az eltett almáink, amik egyébként kezdenek tönkremenni, felhasználásra kerüljenek, úgyhogy jó kis 100 %-os almalevet csináltunk. 

Kedd: pihi, olvasgatás, Kismanó rugdoskódásának élvezése, úgy imádom, mikor  érzem! Beszélgettem vele sokat, elmondtam neki mennyire imádjuk és hogy ügyes legyen erre a kis időre már. Imádkoztam is a Jóistenhez, hogy minden rendben legyen, adjon egészséget nekünk! A legfőbb bizodalmam a Kicsi és a Jóisten, majd jön a párom és a család...persze igyekszem magamban is bízni, hogy nem csapnak be a megérzéseim, vagy éppen hogy amire gondolok és negatív, az csak félelmeim kivetítődése és nagyon gyorsan el kell hessegetnem ezeket magamtól. 

Kedden már nagyon rámjött a para, mert szerdán hívnom kellett a dokimat a toxo-, CMV stb. vérvétel miatt. Eddig mindig biztos voltam benne, hogy továbbra sem fertőződtem, de most valahogy elbizonytalanodtam és iszonyú nehéz volt leküzdeni ezt a hülye érzést. Alig vártam a szerda 9 órát. 

Még aznap mentem kedves fodrászcsajszimhoz, Ágihoz, Milu bevitt, mert tüdőszűrésre kellett mennie és utána meg is várt. Mrá alig vártam, hogy kicsit meg legyen igazítva a hajam, lelapult, minden baj volt már vele:-) De Ági gondoskodott róla, h. komfortosabban érezzem magam. Meg hát lassan szeretnék képeket is a várandósságomról, amolyan művészfotókat, már beszéltem Milán uncsitesójával, hogy megcsinálja bármikor. Mindig húztam - halasztottam, hogy nőjön a hasam, de lassan már tényleg sort kerítünk a kismamafotózásra. Addigra a hajam sem fog úgy megnőni, hogy kezelhetetlen legyen:-)

Szerda: reggel Milu elment dolgozni, nem nagyon tudtam visszaaludni, de mégiscsak sikerült és fél 9-kor keltem. Egy örökkévalóságnak tűnt a fennmaradó fél óra 9-ig. De végre eljött. A dokim az elején nem mondott semmit, csak hogy mikor találkozunk és hol legközelebb, mert majd akkor hozza a leletemet. Rákérdeztem, h. de van v.mi az eredménnyel? Nem-nem, minden rendben! - mondta. 

Miután letettük a telefont óriási kő esett le a szívemről, mert annyira beparáztattam magam az előző napokban, örömömben el is sírtam magam és hálát adtam a magasságosnak. Mert bizony nagyon nehéz ám abban a tudatban élni, hogy fogékony vagy ilyen-olyan vírusokra, mert még nem estél át rajtuk és tudod, h. ezek terhesség alatt különösen veszélyesek a magzatra. Mintha a kötél állandóan ott lógna a nyakadban és abban reménykedsz, hogy nem rúgják ki alólad a szerkezetet, ami tartja a lábaidat és nem fojt meg a kötél. Hogy talán kapsz még egy kis haladékot. Amíg bent van Babóca, legalább addig. Hát, bízom benne, hogy ez így lesz. Hinnem kell, hogy ez a kis idő már kedvez nekünk. Talán jobb lett volna, ha soha nem is kezdjük el ezeket a vizsgálatokat, nem izgulnék mindig, amikor meg kell ismételni ellenőrzés céljából. De kibírjuk.

Pindurkám gyönyörűen fejlődik és ez a lényeg. Minden oké lesz. Sokszor elmondom ezt. 

Korábban kb. 1,5-2 óránként észleltem, hogy ébren van Csöpike, akkor mindig megmozgatta magát. Mostmár mintha rendszertelenebbül érzékelném a mocorgásait, napközben ha járok-kelek, elcsendesedik, aztán mikor este vagy délután nyugalomba helyezem magam és én csendesednék, akkor Ő beindul:-) Hasam hullámzik, kidudorodik, már annyiszor telefonra akartam venni, de akkor bezzeg mindig megáll, h. véletlenül se tudjam lencsevégre kapni. Már most kis huncut:-) Imádom, imádjuk!!! 

Szerdán este még kézhez kaptam egy Zitának rendelt ajándékot a közelmúltbeli szülinapja alkalmából. 

Itt a faluban van egy iszonyúan tehetséges csaj, aki sokféle technikát alkalmazva kreativitásának nem tud határt szabni és gyönyörű dolgokat csinál. Rendeltem tőle Zitának egy szettet süthető gyurmát használt fel hozzá. Egy képet rakok is ide: 

Szerintem nagyon cuki és egyedi, akit érdekel, bővebben is utánanézhet Zsizsik oldalán sok más szépség is van még nála: www.zsizsik.com
Ha esetleg még nem működne az oldal, facebook-on is megtalálható ez a tehetséges lány: Zsizsik 

Sok babaás-mamás topic kering a neten, igyekeztem kiválasztani a legátfogóbb linket, amivel hétről-hétre követhető a Kicsi és az anyuka állapota, méretek stb. Már a kezdetektől kellett volna linkelni ezeket, de mindig elfelejtettem a blogba tenni. Ami persze nem jelenti azt, hogy én nem néztem minden héten, hogy kb. hol tartunk. Utólag minden heti bejegyzésemnél pótolom, úgy döntöttem:-) Az első 8 hét az "elmúlt hetek dióhéjban" címszó alatt található.
31. hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/31-hetes-terhes

4D

Szövegesen csak annyit, h. kissé csalódás volt a tegnapi 4D-UH, mert arra számítottunk h. sokkal élesebb, kiforrottabb képeket tudunk majd magunkénak pici Kincsünkről, ha már a 30. hétnél tartunk, amikor is nagyobb, húsosabb a baba. A doki azzal magyarázta ezt, hogy mivel medence végű fekvésben van Csöppségünk, így nem lehet olyan szép képeket csinálni. Hát... most erre mit mondjak?: Nem hiszem el. 

Mindegy, azért gyönyörködtünk persze Picuriban, járt keze-lába, amit nagyon nem is éreztem a hasfalamon keresztül. 

Kicsit szégyenlős volt most a Kisasszony, nem bizonyította, h. még mindig lány, illetve kezét az arcára,homlokára tette, sőt, volt pát perc, amikor a köldökzsinór az orra alatt húzódott, mint valami kis kackiás bajusz. A doki ezen jót mulatott, én inkább ideges voltam, mert annyira bíztam benne, h. semmi nem zavar majd be a képekbe. És mikor a doki azt mondja, h. jé, olyan, mint egy kis huszár a köldökzsinór-bajusszal, na akkor bepöccentem, persze próbáltam jópofát vágni a hülye poénjaihoz.:-) 

Láttuk a kis tappancsát is, felemelte az arcához, kivehető volt az 5 lábujj. Olyan szép kis lába van:-) A másik lábikóját maga alá gyűrte, a kezét meg állandóan tette valahová:-) Mintha mosolygott is volna egyszer-egyszer, szóval nagyon édi volt. A doktor úrtól a végén megkérdeztem, mikor már a leletet írta, hogy meg tudja-e mondani kb. hány gramm lehet Édibébink. Tanakodott magában majd elmondta, h. olyan 1900 gr. MICSODA??? 1900 g? - Hát igen, nagy baba.... - mondta. Úúúristen. Akkor mennyivel fog születni?Én természetes úton akarok szülniiiiiii! Jó esetben van még 6-7 hetem, addig még mennyit fog nőni és hízni... Bár Milu és én is 3,5 kg felett voltunk anno...

Dolgunk végeztével hajtottunk haza(kész lett az autó is, hála öcsém(nek és a ) haverjának.) Az jó volt, h. most nem vártunk a dokira sokat, 2 páciens volt előttünk, pedig most kajából is betáraztunk, ha hosszasra nyúlna a várakozás.
Persze 1. dolgom volt utánanézni a neten a magzati méreteknek (amik teljesen megfelelnek az adott kornak) és súlynak. Próbáltam lenyugodni és arra gondolni, h. a doki is tévedhet:-)
A védőnőmnek írtam egy üzenetet ma, hogy nyugtasson meg, ugyanis a köldökömnél észrevettem egy  kb. 2-3 cm sugarú kékes kört. Próbáltam a neten utánanézni, decsak egy fórumot találtam, ahol az egyik csaj arról ír, h. a has túl hirtelen feszült ki és ha ott eddig zsír volt, mostmár láthatóak az az alatti erek.
Remélem, h. ez húzódhat a háttérben. Ha nem kapok választ, akkor hívom a dokimat.
Pici Kincsünk! Szeretünk és nagyon várunk, Ducika!

Ja, ha már így belelendültem az írásba, akkor megemlítem, hogy voltam ma nyelvvizsgázni. Sok leütést nem érdemes pazarolnom rá. Tök jó témák voltak, semmi nehézség, mégis úgy le voltam fagyva, hogy nem sok minden okos hagyta el a számat. A csaj, aki vizsgáztatott, kedves, türelmes volt, érthetően beszélt. Na majd kiderül. Nem roskadtam össze a tanulásban most sem (az utolsó 2 napot húztam meg csak), így csak magamnak köszönhetem, ha nem fog sikerülni.
Picurka is érezte a vizsgadrukkot, egész nap lomolt odabent, őt vittem el kabalának, annyiban szerencsét hozott, hogy jó témákat kaptam, húztam, de a többi már a hülye anyján múlt... úgyhogy Kicsim itt kérek elnézést, ha szégyent hoztam Rád. De túl vagyok ezen is és végre 100%-ban koncentrálhatok Rád és a ház rendbetételére végre (miután apa méltóztatik elfogadni a "már csak egy kis híja van - fejezd már be"- könyörgésemet).
Még annyit, hogy ma egy falubeli srácot hívott Milán reggel, h. segítsen kicserélni a bejárati ajtót, még a nyáron vettünk egy újat. Olyan jó lett, úgyhogy lassan-lassan tényleg megszépül az egész lakás. Szeretem.

Mennyi? 30!

Tini koromban ment ez a műsor az HBO-n. Amolyan őskori stand-up comedynek minősült.

De ez most itt nem vicc ám. Életemben nem voltam még 30 hetes várandós! Ideje volt kipróbálni és hát... nagyon tetszik. Meg is állítanám az időt, mert ismét rámtört az érzés, hogy "mindjárt" vége.

Emlékszem Hencsi barátnőm mondta egyszer nekem, hogy nem akarta kiengedni Zitát a hasából. És én nem értettem. Nem szeretné végre kint tudni a Csöppséget? De hát 9 hónapon át csak erre várunk...

Mára már minden világos. Félek kicsit, hogy nemsokára vége lesz egy gyönyörű korszaknak az életemben. Ugyanúgy, mint Heni  annak idején, (most) én is imádok terhes lenni.

Érezni Őt, izgulni napról-napra, persze csak egészséges mértékben, agyalni, hogy vajon mivel töltheti az odabenti pillanatokat, milyen lehet úgy igazából a kis pofija (mert persze az UH sejtet valamit, de azért az igazi mégiscsak akkor lesz, ha kibújik), felszisszenni 1-1 nagyobb kalimpálására, figyelni a hullámzó pocakot, bezsebelni az elismerő gondolatokat, mint pl. "De szépen gömbölyödik  már a pocid!", répát, karalábét és egyéb más zöldségeket enni, amiket egyébként utálok, de most csak azért is magamba tuszkolom, ja meg persze főtthúst majszolni, ami szintén nehezen megy le a torkomon, babás dolgokkal tölteni felpolcolt lábaimnak nyugtot adó perceimet,  listát írni, hogy mikre lesz szükség, ezeket lassanként beszerezni...

Igen. Soha nem gondoltam, hogy valaha - ha pl. ruhavásárlásról lesz szó - valaki fontosabb lesz nálam. Féltem, hogy önzőségemet ilyen téren nem tudom majd leküzdeni. De most ez másképp működik. Magamra már nem is nézegetek dolgokat, mindent csak a Kicsinek.

csüt: angolra mentem, utána felszaladtam anyáékhoz, tesómnak PÁV vizsga sikerült, így nekifoghat valami fuvaros meló után nézni, bár nagyon féltem, de remélem sikerül neki valami jó cégnél elhelyezkedni. Ügyesen vezet, de ez nem is csoda, hiszen világ életében autókkal foglalkozott.

péntek: d.e. NTK-tól könyveket rendeltem (40%-kal olcsóbban jutottam hozzá az internetes vásárlás keretein belül). Volt egy kis félreértés, amit telefonon lerendeztem, még jó, hogy nem estem neki a nőnek a telefonvonal másik végén, mert kiderült, hogy én bénáztam:-) 

Magnóhallgatás. Angol. Miskolc. Már kiráz a hideg tőle. Egyedül voltam felsőfokos és sajnos úgy érzem nem lett túl jó, nem reménykedem a minimumban sem... nem értem, annyira gáz vagyok, de lehet, hogy rástresszelek, mint Zombi Krisztián az X-Faktorban, hogy annyira akar bizonyítani és ezért cseszi el... merthogy ő amúgy jól énekel... ja, én is jó vagyok angolból, csak éppen stresszhelyzetben nem tudok úgy teljesíteni. Persze ez az én esetemben senkit nem érdekel, de Zámbó még mindig ott rontja a levegőt. Mindegy, annyira nem foglalkoztat, bunda az egész, nekem is megbundázhatta volna az angolt a felügyelő csaj, ha már egyedül voltam. Nem árultam volna el senkinek:-)

Milu kint várt meg a parkolóban, aztán mentünk a megyeibe laboreredmény  miatt. A dokimat hívtam, hogy bent van-e még, de már nem volt ott, mondta, hogy kérjem ki a leletet a cukorterhelésről (+vérkép+vizelet). 

és ha gond van, hívjam. Volt 1-2 + és - a leleten, ( pl. feh. vérsejtszám határérték felett, vörösvértest hat. ért. alatt, cukor terhelés után 6,1 de 6-ig jó az intervallum szerint, úgy tudom terhesség esetén 7,8-tól van gond. A vizeletem teljesen jó, ennek örültem.)

Aztán Tégel bababoltba mentünk --> vannak árak, jópár dolog beszerezhető olcsóbban, ha használtan vesszük vagy ha újonnan, de Barcikán. Szóval nem vásároltunk semmit, gyönyörködtem a kiságyakban, meg mindenféle kis kiegészítőben. Milán természetesen egy idő után türelmetlenkedett, de azért a kezes-lábas gipszkiöntő (amivel a Pici kezéről, lábáról lehet mintát venni) neki is tetszett. De nem vettünk semmit. Textilpelenka elég jó áron volt, tehát azt megjegyeztük.

D.u.: anyáékhoz felszaladtunk, de csak anya volt otthon. Nem időztünk sokat, mert elfáradtunk. Persze hazafelé beugrottunk Milán anyukájáékhoz is.

Szombat: főzőcske, vasárnap csak rizst főztem a megmaradt húshoz, desszertnek kefíres -bögrés cirmos, de szar lett vagy a gagyi pennys sütőpor nem jó, vagy a liszt én már nem tudom, de nem jött fel a tészta szokás szerint és nyers maradt. A kutya ismét jóllakott, d.u. serteperte, pici angolozás , volt koll. nőmmel, Évával beszéltem telefonon.

Vasárnap: az éjjeli szúnyoghajkurászás eredménye: 11 órakor keltünk fel, HBO-n Terápia (nagyon jó sorozat), majd angolozás, takarítás hétfőn jön a védőnő. Milu előszobát csinálta, reméltem, h. hétvégén  kész lesz végre... a remény meghalt. 

Hétfő: délelőtt bevittük a kocsit tesóm haverjához szerelésre, de én hamarabb elmentem Barcikára, mert kicsit szét akartam nézni, lassan szeretném elkészíteni legalább a saját kórházi csomagomat, ha esetleg ne adj Isten beindulna valami. Még anyához is felszaladtam közben, így túl sok időm nem maradt nézelődni, egy törülközőt vettem, mert nem találtam hirtelen mást, ami jó lett volna. A nap fénypontja volt, hogy jött a védőnő, Szilvi családlátogatásra. Picit restelltem, hogy még mindig szanaszét vagyunk, pedig már a gyerkőc itt van a kertek alatt. Mikor lesz már végre tiszta és rendben a ház???

Jó sok kérdésem volt Szilvihez, de mindenre kellőképpen, ügyesen válaszolt, már szégyelltem, hogy feltartom a kérdéseimmel, de ő nem bánta. Látta a laboreredményt is, adott a biztonság kedvéért egy diétás dokumentumot. Ha esetleg az a cukorszint nem lenne a legjobb. Ja, igen, Milán jelenlétében rákérdeztem az apasági nyilatkozatra is, hogy hogy működik. Elmondta. 

Miután ő elment, felhívtam a dokimat, rákérdeztem a cukorra és vasra. A cukor tökéletes, a vas kicsit kevés, de nem kell az adagomat növelni a Maltoferből. Mondta, hogy a toxo eredménye miatt majd hívjam szerdán délelőtt.

Sajnos észrevettem hétfőn, hogy a jobb szemem viszket, piros, de nem foglalkoztam vele, gondoltam megerőltettem, sokat voltam gép előtt, olvastam az angolt...

Kedd: Egy nagyon fontos dolog:
Barátnőm kislánya, ezen a napon töltötte be 4. életévét. Őket említettem már korábban is, hiszen az anyuka számomra HenriETtALON, a kislány meg Zitalon néven futott a bejegyzésemben.
Ezúton is kívánok a kis Drágának boldog szülinapot és megmutatom, hogy milyen gyönyörű pici lány is ő! Íme:

Más: A szememet álmomban dörzsölhettem és félő, hogy megint valami allergiás kötőhártya-gyulladás lehet a háttérben (meg is volna az emelkedett FVS-szám oka). Volt már nekem olyan ugyanezekkel a tünetekkel. De ha nem bántom, végülis megnyugszik a szemem. Csak valamikor meg iszonyatosan elkezd viszketni. Lehet, hogy muszáj leszek elmenni a szemészetre, ha nem lesz jobb.Vagy kamillát főzni rá.

Kedd este rámjött, hogy kiflit ennék, kenyér is alig volt már itthon, a neten néztem ezért receptet és a nosaltyn találtam egy jót. Hamar bedagasztottam dupla adagot, de utána a nyújtással, sütéssel elment egy kis idő. Szóval mindennel foglalkozom, csak angolozni ne kelljen:-) De az eredmény egész jó lett, képet teszek fel.

Milu is jött haza délutánosból, így ő is kiflit evett juhtúróval. A Picikém nagyon elfáradt a sütés alatt, már jelzett, mert fájni kezdett a derekam, de kértem, hogy még bírja egy kicsit. Vittem át Zsuzsáéknak is kóstolót, Editke néniéknek már nem akartam este 8-kor... lepihentem.
Ha már tettem fel egy kislányt a bejegyzésembe, egy édes fiúcskát is idevarázsolok. Lalika, a kis unokaöcsénk, nagyon cuki kisördög, csak mostanában nem készült róla friss kép. De majd gondoskodunk erről is:

Lalika anyával, vagyis imádott sógornőmmel

Lalika apával, vagyis imádott sógorommal

Lalika a vadmotoros

Ja, felhívtam az ózdi 4D-s UH-s doktorbácsit, h. pénteken mehetünk-e hozzá még egy 2. és egyben utolsó 4D-re. Persze. Már alig várom, hogy lássuk Kincsünk pofikáját mennyit változott a 22. hét óta, meg hogy jó kis húsos-e már a pici teste.

Szerda: Az orvosomra rácsörögtem a toxo eredmény miatt, de még sajna nincs. Majd 1 hét múlva érdeklődjek. Zsuzsát is hívtam délelőtt, hogy kölcsönadná-e a kocsiját, míg felszaladok a védőnőhöz Horvátra. De mondta, hogy inkább felvisz majd, mert az ő kocsija se túl jó és mivel nem vagyok hozzászokva, inkább ne vezessem így. Milu elment délutánra dolgozni, 2 körül felröcsögtünk a rendelőbe. Voltak előttünk hárman, majd én következtem. Vérnyomásmérés, vizeletvizsg., szívhang, haskörfogat. A szokásos dolgok. Kis babukám eléggé elbújt most, nem akarta, hogy zaklassuk.

Délutáni programom: angolozás... most kapok már észbe, mikor tök késő az egész "felhajtás", annyi átgondolandó téma van. És a francért nem sikerült hamarabb már ez a szar, nekem tök másra kellene már tényleg koncentrálnom. És az a gáz, hogy úgy érzem, bármit is tanultam eddigi életem során, semmit nem tudtam úgy hasznosítani, semmiből nem tudtam úgy profitálni, mint ahogy szerettem volna. Remélem a Kislányunk sokkal öntudatosabb, bátrabb és profitképesebb lesz, mint én.

Ja, megismertem az egyik netes fórumon egy mályi csajt, aki nem mellesleg a megyeiben dolgozik nővérként a sebészeten és nagyon jó fejnek tűnik. Neki is ugyanaz a dokija mint nekem és valószínűleg náluk is kicsi lány jön.
Ha Milu hazaér, jönnek a képek a 30. hétről:-)

Most látom milyen retkes a tükör:-)

Csak 18 éven felülieknek - A kis buddha

30.hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/30#your-baby

Már csak egy hét és ismét egy kerek szám

29. hét, pont ma betöltve. Már 85% esélye lenne az én Kicsikémnek, hogy életben maradjon, ha esetleg most megszületne. Persze még nem akarom, de kissé megnyugtató, ahogy telnek a hetek és napról-napra nagyobb a sansz a méhen kívüli létre. Annyira imádom a kis Prüntyőkémet. 

Az utóbbi 2-3 napban csendesebb volt Picikénk, kissé meg is ijedtem, de aztán a neten böngészve azt olvastam, hogy a 28. hét környékétől lelassul a babóca, az akrobatikus mozgásokat felváltják az enyhébb, apró mozdulatok, leginkább a könyökével és lábával okozhat némi kellemetlenséget, mivel növekedése miatt már nincs olyan sok helye odabent, hogy szabadon úszkáljon. A kezem sokszor a hasamhoz tévedt, úgyhogy ismételten önuralmat kellett gyakorolnom, mert elkezdett keményedni is ennek hatására. De azért Manókám mindig jelzett, hogy ne aggódjak, ha csendesen is, de lomol ő odabent, semmi gond.

Így megnyugodtam, de alig vártam, hogy menjünk a héten UH-ra és azt mondja az orvosom, hogy minden rendben. 

Természetesen az időjárás is hatással van a magzatokra, most meg jöttek-mentek  a frontok, evidens, hogy megváltozott Apróságom lelkiállapota és mozgásigénye is:-)

Az utóbbi 2-3 nap olyan változást is hozott, hogy abszolút nem éreztem elnehezültnek a szervezetemet, sőt... nagyon is könnyed voltam, bár a mai nap kiböjtöltem ezeket a pillekönnyű napokat. Iszonyatosan fáradt voltam ma, aludtam is kicsit az ebéd elkészítése után. Majd készültem, hogy angolozok, ami este fél 7 körül meg is valósult egy röpke óra hossza erejéig csupán. 

Milu elment éjszakára, megint egyedül alszom. Muszáj szólnom arról is, hogy a viszonylag nagy has ellenére rettentően vágyom az intim pillanatokra, mindenki tudja mit értek ezalatt, de sajnos a kezdetektől el vagyunk tiltva az ilyesmitől. Már néha pedig a falat kaparom, de ha ez kell, hát legyen, a Kicsi érdekében lemondunk a paráználkodásról:-) Meg amúgy sem nézi jó szemmel az ilyesmit a Mindenható:-) 

Na de kezdjük a hét eseményeit elölről:

Csüt: nov.1. 

Heni barátnőm hívott, hogy a párja jön felénk maszekolni, kiugrana ő is, de Zizi nélkül, mert ő köhög. Mondtam oké, csak majd jönnek vendégek hozzánk, bár azt nem tudtam még, h. pontosan mikor. De így sajna nem jött ki Heni, mert nem akart "zavarni".  

Magdi barátnőm írt smst fél 8 körül (amit én kb. fél 9-kor vettem észre), hogy elindultak és 10 óra magasságában érkeznek. Én persze 6-ra beállítottam a telefont csörgőre, de végülis 7-kor sikerült kikecmeregnem az ágyból. Gyorsan bedagasztottam az ígért kakaóscsigának valót, még simítottam párat a ház kinézetén meg a sajátomon, előkészítettem a poharakat, piát, kaját.  Milut is megkértem 1-2 feladatra, miután felébredt. 10 előtt a kutyaugatásról tudtam, hogy megérkeztek. 4-en. Magdi, a huga, Tamara neki a barátja Zoli és Magdiék unokatesója Ibi. A kakaóscsigát épp tettem a tepsibe, szóval kicsit el voltam maradva. De nagyon jó volt, h. jöttek, az idő rosszul indult, köd, eső, hűvös, azonban örültem, mert abban reménykedtem, hogy így minél tovább maradnak, hiszen úgysem tudnak kirándulni. Történetek jöttek-mentek, nevettünk, ettünk-ittunk, fotózkodtunk. 

A két fiú nagyon egymásra talált, Zoli tök jó fej, a csajokról nem is beszélve. Magdi és Tamara le sem tagadhatnák, hogy testvérek, hiszen mindketten ugyanolyan cserfesek és humorosak. Imádom őket! Ibi kissé visszahúzódó, csendes, de nagyon aranyos ő is.

Délután 2 körül mentek el a szállásukra Noszvaj-Síkfőkútra, mert szerettek volna Eger környékén pár napot eltölteni. 

Néhány kép a jó hangulatról: 

Itt Milu fényképezett

Itt Tamara készítette a fotót

Itt rájöttünk, hogy a technika fejlődésének köszönhetően senkinek sem kell hiányoznia a képről

Milu már rákészül...

...és véghezviszi a tervét

majd az eredményt megosztja a többi ivócimbivel:-)

Végre egy közös kép rólunk

Mi bajod??? :-)

Jaaa, jó'van!:-)

Magdikám és Ibi

Tamara és Zoli

ööö... a nagy Ő:-)

Ülve is látszik már Picurink...

Mink:-)

M+M+ZS

Miután elmentek, kicsit összerámoltam és lepihentem, Milánnal átbeszéltük az élményeket.:-)

Péntek: d.e. a temetőn voltunk..., sár és rossz idő, úgyhogy nem időztünk túl sokáig.  11-re mentem angolra, d.u.-s volt Milu, úgyhogy siettem haza, mert kocsival akart menni.  Angolozás a nap folyamán elmaradt, helyette facebook, beszélgetés a volt védőnőmmel, rendrakás. 

Szombat: d.e. főzés, d.u. Miluval bementem, ő dolgozni, én anyáékhoz, de előtte  humanic, kik (290 Ft-ért vettem 2 kisfelsőt Prüntyőkének), d.u. otthon anyáéknál, anya is érezte végre a Kicsit, mikor hullámzott tőle a hasam.

Vasárnap: csak egy kis miniebéd, nem volt kedvem ácsorogni a konyhában, de így is 3 óra hossza volt mire végeztem. Milu ismét d.u.-s, én nézelődtem a neten , újabb kiságy ajánlatokat, meg minden egyebet, ami a Kisbabóval kapcsolatos.

Hétfő: felhívtam a nyelvsulit, hogy küldenek-e valamit a vizsgáról. Igen, postai úton megkapom másnap. Amúgy a szokásos teszek-veszek, pihi, Zsuzsáékhoz is átmentem, vittem palacsintát nekik, csak a gyerkőccel volt otthon, dumcsiztunk. 

Ja, előtte felvetettem már Milánnak a témát, hogy... mi a helyzet velünk? Mert ha így haladunk, a Gyermekünk nem éppen az ő vezetéknevét fogja kapni... kicsit mintha észbekapott volna, bár nem értem, h. miért nekem kell erre emlékeztetnem és miért kell mindent az utolsó pillanatra hagyni. Említettem neki, hogy Bambínánk nem biztos, hogy majd pont január 23-án akar világra jönni. Meg hát na... nekem is jólesne így 8 év után, ha valami "előrelépés" történne már kettőnket (bár mostmár hármunkat) illetően, ha csak egy apasági is... persze elviccelte szokás szerint a dolgokat, mert ő azt akarja, h. Szekeres Milánné legyek. Na neeeem:-) Mondom nem a 70-es években vagyunk, ennyire nem fogom feláldozni a nevemet. Persze ő is csak azért mondta, mert borzasztó idétlen így, hogy Szekeres Milánné:-) Mondom még abban esetleg benne vagyok, hogy Szekeres Zsanett-re megváltozik, amennyiben ő is változtat a családi állapotunkon, de még jobban ragaszkodom a Kiss-Szekeres Zsanetthez (az milyen cuki:-)) vagy a változatlan Kiss Zsanetthez (úgy nem kellene új személyit stb. kiállíttatnom, bár azt mondta, ha csak ez a baj ő majd fizeti a névváltoztatással járó költségeket:-)). Szóval a lényeg, hogy várom a csodát... az elsőszámú Csodánk után persze. Ja és azt is megemlítettem az én romantikus "férjemuramnak", hogy manapság a férfi is megváltoztathatja a nevét, ha már így alakult, hogy kiprovokálja, hogy nekem kell megkérnem a kezét... úgyhogy még a végén Kiss Milán lesz a nagy emberből:-) Bár ez szinte kizárt, a szívem mélyén én sem szeretném, csak szivattam kicsit:-)

Kedd: jaj de vártam már! Milu éjszakás volt, megbeszéltük, hogy haza sem jön, megyek be kocsival és felveszem a gyár előtt, ugyanis korán kellett mennünk, mert volt egy kis vérvétel meg újabb cukorterhelés. A dokim  - miután poénkodott egy sort, hogy jöttem-e befeküdni  hahaha - ideadta a beutalót a laborba. Átmentünk a főépületbe, de akadt egy kis probléma. Ugyanis a labor az első emeleten van, a sor meg a földszinten kígyózott... Mondtam Milánnak, h. én ezt nem várom ki, felhívom a dokit, hogy nem csinálná-e meg az UH-t és később visszajönnénk. Így is lett, de az orvos azt mondta, hogy megbeszélése lesz, nem tudja most, csak később megnézni Csöpikét, de mondjam, hogy várandós vagyok és rosszul is érzem magam, biztos előre engednek. Úgy is lett. Felmentem az elsőre, beálltam az ajtó elé, ahol a beutalókat kell leadni és kinéztem egy jólszituált öregurat magamnak.:-) Megszólítottam, hogy ne haragudjon, de terhes vagyok és ráadásul nem valami jól érzem magam, elé mehetnék-e. Természetesen - hangzott a válasz. Félve néztem az úr mögé, de szerencsére nem zúgolódott a tömeg, sőt, még az előtte álló is maga elé engedett és szólt az egyik nőnek is, hogy hadd menjek. Még kb. ketten voltak előttem, azokat már nem volt pofám megelőzni, ez is egy nagyon kellemes élmény volt, hogy ilyen előzékenyek voltak többen is. Nem győztem hálálkodni. Vizelet, vérvétel, cukorszirup ivás, 120 perc szünet, majd újabb vérvétel. Abban a 120 percben mentünk vissza a szülészet-nőgyógyászat részlegre UH-ra. Elkaptam a dokim, odaadtam neki a kiskönyvemet és említettem, hogy fél 11-re vissza kell érnem újabb vérszívásra. Hála az égnek nem kellett sokat várni, hívott is be a szobába, gyorsan, de alaposan megvizsgált és nagyon örültünk Miluval, mert azt mondta, hogy gyönyörű a Babóca, fejlődik szépen, méretei abszolút megfelelnek a korának. Nagyon boldogok voltunk, a Pici szíve is szépen ver, flowmetria is rendben, a magzatvíz mennyisége is megfelelő, a méhlepényem sem meszesedik még, szóval jól érzi magát odabent a Kicsilány. Ja és említette, hogy úgy tűnik szép nagy baba lesz:-) Boldogan jöttünk ki a szobából és ismételgettük, amiket az orvosom mondott. 

Milu már nagyon fáradt volt a műszak után ez nem is csoda, kimentünk a kocsihoz, mert a 120 perc még nem telt le , a párocskám elbóbiskolt, én olvastam a novemberi Anyák lapját. Majd átmentünk a vérévtelre, már szinte senki nem volt, levették a nedvet, gyorsan végeztem.

Még Barcikán vettünk ezt-azt, beszaladtunk anyósomékhoz is és alig vártam, hogy itthon vízszintesbe helyezzem magam. Milu maszekolt kicsit és aztán mellémbújt.

Anya hívott, hogy megérkezett az értesítő a nyelvvizsgáról: pénteken labor, 17-én pedig szóbeli. Nincs sok idő...

Szerda: ma főztem fincsi húslevest jó sok zöldséggel és rakott krumplit. Ettem zöldet, gyümölcsöt is bőven a nap folyamán és persze édesség gyanánt Túró Rudit, majd szőlőt, este pedig a maradék gyümölcslevest. Hát... remélem nem lesz gond a vércukorszintemmel, mert nem akarok diétázni.:-)
Picurral ismét kettesben vagyunk, úgyhogy lassan nyugovóra térünk és kicsit beszélgetek vele, hallgatunk zenét.És elképzelem, hogy 2 hónappal odébb járunk már. Kicsi Magzatunk egészséges, gyönyörű és jókedvű kisbaba... Így legyen!
Jaj, majd' elfelejtettem:

 29. hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/29#your-baby