Először is BÚÉK minden kedves olvasónak és persze kicsi Családomnak!
Csütörtök:
Csütörtök:
reggel 7-re mentünk NST-re Miluval, hogy még elkaphassam az ügyeletben lévő dokimat, akivel előző nap megbeszéltem, h. találkozunk. Nagyon ügyes volt ismét az én kicsi Bogárkám, ettem reggel mandarint és egy kis banánt, így szépen, a normálisnak számító tartományban voltak az értékei, már amennyire én ki tudtam silabizálni. Vártunk pici, hátha felbukkan a dokim, úgy is lett. Mondta, hogy csinál flowmetriát és UH-t is. Be is hívott, szépen megnézte Picurinkat, mindent rendben talált, a lepény csak 1. fokban érett, így Babóca még nagyon jól érzi magát odabent. Épp mocorgott is mikor a vizsgálófejet a hasamra helyezte. Mosolyogtunk. Csak rákérdeztem, hogy mennyi lehet most a súlya, ő olyan 2500 g-ra becsülte. Elküldött az orvosom vérvételre, meg vizeletvizsgálatra, a toxo-,CMV-eredmény illetve az enzimmódról szóló lelet még nem volt a gépben aznap. Hétfőre rendelt vissza, mondta, hogy ő nem lesz, de telefonon el tudom érni, meg ha személyesen akarok vele találkozni, akkor szerdán genetikán bent fog tartózkodni.
Na ezek után gyorsan még elmentünk a főépületbe, nem voltak sokan, így hamar végeztem a vérvétellel, indulhattunk is haza. Barcikán pékségbe beszaladtam, majd Editke néniéknél Milum még megivott egy kávét, itthon ebédeltünk és pihentünk egyet. El is aludtunk. Anya hívott a vezetékesen, hogy megérkezett a nyelvvizsga bizonyítványom. Nagyszerű.
Estefelé még tv-ztünk, közben elájultam vagy kétszer, mármint elbóbiskoltam, Bibikénk be volt indulva, meg sem állt odabent.
Péntek: Milu kezdte a délutánost, délelőtt apósom felajánlotta, h. elhozza a táppénzes papírom a háziorvostól, úgyis megy hozzá. Én tettem-vettem, kimostam a Picinkre még pár dolgot, portalanítottam, rendezkedtem a hátsó szobában. És ettem. Egész álló nap. Nem tudom mi van velem, állandóan falnék valamit, most meg így ünnepek környékén találok is fogamra valót a hűtőben sajnos. Pindurka biztos elringatódott, ahogy csináltam ezt-azt, igen csendeske volt, majd mikor estefelé megpihentem, vízszintesbe helyeztem magam, éreztem, h. elkezd mocorogni. Anyáék is beugrottak 1 percre, mert mentek meglátogatni Milán szüleit, én mivel még mostam, nem akartam menni velük.
Ma tényleg összecsomagoltam szinte véglegesre a kórházi pakkot, még 1-2 apróság szükséges, betettem az előszobai szekrénybe, hogy minél közelebb legyen a kijárathoz, ha itt az idő:-)
Aznap egyébként húzódott a bőröm, pár naponta érzek ilyet, szerintem ilyenkor nő mindig a Csöppség:-)
Szombat: d.u. anyáéknál, Milán délutánra ment kocsival, bevitt a szüleimhez. Vettem ezt-azt, pl. a Drágám új életéhez (fogyózás) olyan élelmiszereket, amik a tudatos életmódhoz hozzájárulnak. Ugyanis aznap volt Milu szülinapja!!!!Isten éltesse nagyon sokáig Őt, gyermekem édesapját, társamat, kedvesemet, barátomat, s olykor az agyamra menő, kötözködő férfiállatot! De én így szeretem!
Persze anyáéktól megint több cuccal távoztunk, mint amennyivel mentem, de ezen már meg sem lepődök. Mindig felpakolnak valamivel, mindig van valami meglepetésük. :-)
Vasárnap: d.u. volt kolléganőim, Mariann és Barbi látogattak meg. Olyan hirtelen összejött a találka az invitálásomra, hogy el sem hittem, hogy ilyen egyszerűen megszervezzük. Csináltam krumplisalátát meg göngyölt virslit, hogy mégis meg tudjam kínálni a csajokat valamivel, de házi süteményre már nem volt energiám. Fél 3 körül értek hozzám és nagyon örültem, mert most végre nem rohantak, sokáig beszélgettünk, nevettünk. Nagyon aranyosak volta, hoztak egy gyönyörű fényképtartót (és persze 2 doboz bonbont is, nyami), amibe a Kicsi képeit tehetjük majd negyed évente. Jó volt látni őket, felidézni az irinyis szép időket:-) Nagyon régen találkoztunk már. Több ilyen alkalom kellene, jó volt kikapcsolódni velük.
Hétfő: reggel NST, ettem egy kiflit és ittam, annyira ügyes mindig Kicsi Gyönyörűnk, szépen mozgolódik, amikor kell:-) Már most nagyon jó baba, szófogadóan viselkedik, ahogy megbeszéljük, minden úgy van:-) Annyira erősen dobogot a kicsi szíve, azt hittem szétrobban a műszer, teljesen elnyomta a mellettem ülő csajszi kisbabájának szívhangját. Kicsit aggódtam, mert szinte megállás nélkül mocorgott és néha úgy beindult a szivecskéje, mintha kb. 5 kávét ittam volna. De a szalagon 120 és 160/perc közé estek az értékei, szép egyenletes EKG jött ki. Még a nővérke, aki rámtette a mérőműszert is megjegyezte, hogy tökéletes. Nagy pangás volt a kórházban, ilyenkor "szeretek" menni, még ha várni is kell, de legalább nyugiban, tömeg nélkül tehetem. Egy asszisztens idősebb nő pötyögött a gépen a terhesambulancián, megkérdeztem, hogy megkaphatom-e a laboreredményemet. Ami megvolt, azt kinyomtatta nekem. Jött az ügyeletes doki is nemsokára, rendben találta az NST-t, ami felől kétségem sem volt. Vérképzőt szedjek. Mondom persze, szedem a Maltofert, hisz' tudom, hogy vashiányos állapotban vagyok. Milu kiment a kocsiba aludni, míg várakozni kellett, totál kész volt. Én a konzultáció után vártam egy negyed órát, majd felhívtam a dokimat, hogy az újabb NST-t kérhetném-e szerdára, hogy tudjunk személyesen találkozni, mert elvileg egész héen szabadságon van. Persze-jött a válasz, így szerdán fél9-re kértem újabb időpontot NST-re. Hazaértünk, csnátam egy kis lencsefőzeléket, este pedig sós stanglit, hogy Milu is tudjon bevinni valamit, ha már éjszakás műszakban kell szilvesztereznie.... Pindurka be volt pörögve egész nap, meg olyan teltségérzetem volt, puffadtam, nem éreztem jól magam. Igaz tele is faltam magam és kólát ittam, édességet ettem... a vérnyomásom is 134/87 volt, majd pár perc múlva 118/79. Nem is éreztem magam még ilyen gyengének, fáradtnak. Este Milu elment dolgozni, én Zsuzsához átugrottam kicsit, ha már szilveszter van. Gondoltam, hogy bemegyek anyáékhoz is, de megmozdulni sem volt kedvem.
10-re lettem készen egy kis sós stanglival, amiből Milu vitt éjszakára, majd áttrappoltam Zsuzsához a szomszédba. A kicsi már aludt. Beszélgettünk jó sokat, éjfélkor ittunk kölyökpezsgőt, felhívtam Milut, a szüleit és anyáékat. Fél 2-ig bírtam az ébrenlétet, utána jöttem haza.
Kedd: Milu reggel jött, elmesélte a BC-s szilveszteri "élményeit", majd én kis pihi után kieltem az ágyból. Csináltam egy kis kekszes golyót, meg rántott húst.
Krisztike barátnőmmel beszéltem telón kb. 1 órát, majd átmentünk Milu szüleihez újévet köszönteni.
Délután anyáék ugrottak ki apával, uncsitesóm 2 szatyor ruhácskát küldött velük. Ezek már többségében 80-as mérettől felfelé vannak, így sok gondom nem lesz a későbbiek folyamán sem.
Manócska rúgkapált szinte egész nap és egész fájdalmasan is néha, de imádok felszisszenni az effajta "szenvedésre". Már rendesen kidugja a kis lábikóját vagy térdét vagy könyökét a hasamon, én meg megbirizgálom neki, ha elkapom. Imádom!
Szerda: betöltött 37! El sem hiszem. És kezdek irtózatosan pánikolni. Na nem a szülés miatt, hanem hogy minden a helyén legyen, mire kell. Milu hazajött reggel, picit pihegett, majd elindultunk Miskolcra. Most picit később, mint általában, fél 9-re volt időpontom. Ettem a kocsiban egy banánt és sós stanglit, meg persze kb. fél liter vizet ittam meg. Milu kint maradt a kocsiban, hogy szunyókáljon picit. Rátett a morcos néni az NST-gépre és éreztem, hogy nem lesz ezúttal nagy mozgás odabent... az első NST, ami nem sikerült túl fényesen. Vagy 3 mozgást tudtam rögzíteni a nyomógombbal, közben jött a dokim is, rápillantott a szalagra és mondta, hogy valamit csináljak, ébresztgessem Töpörtyűt telefoncsöngéssel vagy ilyesmi... óóó, de:-) Elkértem a morcinénitől a táskámat, hogy igyak kicsit, meg volt nálam egy dugiszaloncukor. Erre mondja, hogy NST előtt kell enni-inni. Ugyanolyan flegma stílusban reagáltam, hogy bizony nem jövök el sosem úgy, hogy ne zabálnék valamit. Ugyanis nekem sincs nagy kedvem ismételgetni az NST-t, ha nem jó. Mondta, hogy a doki vissza fog küldeni egy ilyen szalaggal, úgyhogy menjek egyek még valamit és ha mozog, menjek vissza. Na az automatából gondoltam kihalászok egy Dörmi Kismackót, csokisat. Az eredmény meglett. Már ott ültem az előtérben, kb. 10 percet vártam és a morcinő hívott is újra. A stílusán eléggé finomított és nem az ülős géphez, hanem a fekvőshöz tett. Az picit kényelmetlenebb, de Csöpikének kellemes lehetett, mert úgy beindult, hogy már túl jó lett a szalag:-) Áh, nagyon örültem:-) Az értékek szuperek voltak, csillogott az arca a mukfurc asszisztensnek is és próbált kommunikálni velem. Kedvesen!
Beírattam magam péntekre, de mondta, hogy mehetek hétvégén is (akkor nem kell előjegyzés), majd ahogy az orvosom elrendeli. Rendben. Milunak elmeséltem, hogy megtréfált Csöppünk, majd átmentünk a főépülethez kocsival, mert a dokim a genetikán volt. Beadtam a papírom és nem sokkal ezt követően hívtak is be. Jó kedvében volt a doki és meglepően kommunikatívnak bizonyult. :-) Remélem nem olvassa a blogomat és próbálja kompenzálni a sérelmeimet:-) Kaptam választ a kérdéseimre, türelmes volt. Meg is vizsgált, van egy kis gyulladás, írt fel kúpot meg tablettát. Még nincs meg minden eredményem a közelmúltból, de majd pénteken rákérdezek. Ugyanis péntekre írattam be magam NST-re és az orvosom flowmetriára is elküld. Végeztem, Miluval hazajöttünk, én elkezdtem tenni-venni, ő elaludt.
Nagyon gányul érzem magam 1-2 napja, a nyelőcsövem ég, jön fel a gyomorsavam, ennek ellenére állandóan éhes vagyok. Pindurka mocorog, egyre fájdalmasabbakat rúg, nyújtózik. Nem jó már sem ülni, sem állni, sem feküdni. Sok mindent és hosszú időn keresztül nem tudok csinálni, mert bekeményedek, elgyengülök. Néztem a vérnyomásomat is,fájt a fejem, de elcsesződött a mérő, így a kis csuklósra váltottam, mutatott 134/94-et is, de kiderült, hogy rosszul tartom a kezem. A javított változatnál már csak 114/79 volt. Mindegy, a 90/60-hoz képest ez is magas, de a terhesség vége felé ez természetes. A délután folyamán kifertőtlenítettem a kiskádat, mostam, vasaltam, pakolásztam. Ismét egyedül maradtam itthon. Milu éjszakás.
37. heti képek (nagyon fáradt voltam már itt, mert ugye a fotózás mindig estére marad...):
37. terhességi hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/37#your-baby
Aznap egyébként húzódott a bőröm, pár naponta érzek ilyet, szerintem ilyenkor nő mindig a Csöppség:-)
Szombat: d.u. anyáéknál, Milán délutánra ment kocsival, bevitt a szüleimhez. Vettem ezt-azt, pl. a Drágám új életéhez (fogyózás) olyan élelmiszereket, amik a tudatos életmódhoz hozzájárulnak. Ugyanis aznap volt Milu szülinapja!!!!Isten éltesse nagyon sokáig Őt, gyermekem édesapját, társamat, kedvesemet, barátomat, s olykor az agyamra menő, kötözködő férfiállatot! De én így szeretem!
Persze anyáéktól megint több cuccal távoztunk, mint amennyivel mentem, de ezen már meg sem lepődök. Mindig felpakolnak valamivel, mindig van valami meglepetésük. :-)
Vasárnap: d.u. volt kolléganőim, Mariann és Barbi látogattak meg. Olyan hirtelen összejött a találka az invitálásomra, hogy el sem hittem, hogy ilyen egyszerűen megszervezzük. Csináltam krumplisalátát meg göngyölt virslit, hogy mégis meg tudjam kínálni a csajokat valamivel, de házi süteményre már nem volt energiám. Fél 3 körül értek hozzám és nagyon örültem, mert most végre nem rohantak, sokáig beszélgettünk, nevettünk. Nagyon aranyosak volta, hoztak egy gyönyörű fényképtartót (és persze 2 doboz bonbont is, nyami), amibe a Kicsi képeit tehetjük majd negyed évente. Jó volt látni őket, felidézni az irinyis szép időket:-) Nagyon régen találkoztunk már. Több ilyen alkalom kellene, jó volt kikapcsolódni velük.
Hétfő: reggel NST, ettem egy kiflit és ittam, annyira ügyes mindig Kicsi Gyönyörűnk, szépen mozgolódik, amikor kell:-) Már most nagyon jó baba, szófogadóan viselkedik, ahogy megbeszéljük, minden úgy van:-) Annyira erősen dobogot a kicsi szíve, azt hittem szétrobban a műszer, teljesen elnyomta a mellettem ülő csajszi kisbabájának szívhangját. Kicsit aggódtam, mert szinte megállás nélkül mocorgott és néha úgy beindult a szivecskéje, mintha kb. 5 kávét ittam volna. De a szalagon 120 és 160/perc közé estek az értékei, szép egyenletes EKG jött ki. Még a nővérke, aki rámtette a mérőműszert is megjegyezte, hogy tökéletes. Nagy pangás volt a kórházban, ilyenkor "szeretek" menni, még ha várni is kell, de legalább nyugiban, tömeg nélkül tehetem. Egy asszisztens idősebb nő pötyögött a gépen a terhesambulancián, megkérdeztem, hogy megkaphatom-e a laboreredményemet. Ami megvolt, azt kinyomtatta nekem. Jött az ügyeletes doki is nemsokára, rendben találta az NST-t, ami felől kétségem sem volt. Vérképzőt szedjek. Mondom persze, szedem a Maltofert, hisz' tudom, hogy vashiányos állapotban vagyok. Milu kiment a kocsiba aludni, míg várakozni kellett, totál kész volt. Én a konzultáció után vártam egy negyed órát, majd felhívtam a dokimat, hogy az újabb NST-t kérhetném-e szerdára, hogy tudjunk személyesen találkozni, mert elvileg egész héen szabadságon van. Persze-jött a válasz, így szerdán fél9-re kértem újabb időpontot NST-re. Hazaértünk, csnátam egy kis lencsefőzeléket, este pedig sós stanglit, hogy Milu is tudjon bevinni valamit, ha már éjszakás műszakban kell szilvesztereznie.... Pindurka be volt pörögve egész nap, meg olyan teltségérzetem volt, puffadtam, nem éreztem jól magam. Igaz tele is faltam magam és kólát ittam, édességet ettem... a vérnyomásom is 134/87 volt, majd pár perc múlva 118/79. Nem is éreztem magam még ilyen gyengének, fáradtnak. Este Milu elment dolgozni, én Zsuzsához átugrottam kicsit, ha már szilveszter van. Gondoltam, hogy bemegyek anyáékhoz is, de megmozdulni sem volt kedvem.
10-re lettem készen egy kis sós stanglival, amiből Milu vitt éjszakára, majd áttrappoltam Zsuzsához a szomszédba. A kicsi már aludt. Beszélgettünk jó sokat, éjfélkor ittunk kölyökpezsgőt, felhívtam Milut, a szüleit és anyáékat. Fél 2-ig bírtam az ébrenlétet, utána jöttem haza.
Kedd: Milu reggel jött, elmesélte a BC-s szilveszteri "élményeit", majd én kis pihi után kieltem az ágyból. Csináltam egy kis kekszes golyót, meg rántott húst.
Krisztike barátnőmmel beszéltem telón kb. 1 órát, majd átmentünk Milu szüleihez újévet köszönteni.
Délután anyáék ugrottak ki apával, uncsitesóm 2 szatyor ruhácskát küldött velük. Ezek már többségében 80-as mérettől felfelé vannak, így sok gondom nem lesz a későbbiek folyamán sem.
Manócska rúgkapált szinte egész nap és egész fájdalmasan is néha, de imádok felszisszenni az effajta "szenvedésre". Már rendesen kidugja a kis lábikóját vagy térdét vagy könyökét a hasamon, én meg megbirizgálom neki, ha elkapom. Imádom!
Szerda: betöltött 37! El sem hiszem. És kezdek irtózatosan pánikolni. Na nem a szülés miatt, hanem hogy minden a helyén legyen, mire kell. Milu hazajött reggel, picit pihegett, majd elindultunk Miskolcra. Most picit később, mint általában, fél 9-re volt időpontom. Ettem a kocsiban egy banánt és sós stanglit, meg persze kb. fél liter vizet ittam meg. Milu kint maradt a kocsiban, hogy szunyókáljon picit. Rátett a morcos néni az NST-gépre és éreztem, hogy nem lesz ezúttal nagy mozgás odabent... az első NST, ami nem sikerült túl fényesen. Vagy 3 mozgást tudtam rögzíteni a nyomógombbal, közben jött a dokim is, rápillantott a szalagra és mondta, hogy valamit csináljak, ébresztgessem Töpörtyűt telefoncsöngéssel vagy ilyesmi... óóó, de:-) Elkértem a morcinénitől a táskámat, hogy igyak kicsit, meg volt nálam egy dugiszaloncukor. Erre mondja, hogy NST előtt kell enni-inni. Ugyanolyan flegma stílusban reagáltam, hogy bizony nem jövök el sosem úgy, hogy ne zabálnék valamit. Ugyanis nekem sincs nagy kedvem ismételgetni az NST-t, ha nem jó. Mondta, hogy a doki vissza fog küldeni egy ilyen szalaggal, úgyhogy menjek egyek még valamit és ha mozog, menjek vissza. Na az automatából gondoltam kihalászok egy Dörmi Kismackót, csokisat. Az eredmény meglett. Már ott ültem az előtérben, kb. 10 percet vártam és a morcinő hívott is újra. A stílusán eléggé finomított és nem az ülős géphez, hanem a fekvőshöz tett. Az picit kényelmetlenebb, de Csöpikének kellemes lehetett, mert úgy beindult, hogy már túl jó lett a szalag:-) Áh, nagyon örültem:-) Az értékek szuperek voltak, csillogott az arca a mukfurc asszisztensnek is és próbált kommunikálni velem. Kedvesen!
Beírattam magam péntekre, de mondta, hogy mehetek hétvégén is (akkor nem kell előjegyzés), majd ahogy az orvosom elrendeli. Rendben. Milunak elmeséltem, hogy megtréfált Csöppünk, majd átmentünk a főépülethez kocsival, mert a dokim a genetikán volt. Beadtam a papírom és nem sokkal ezt követően hívtak is be. Jó kedvében volt a doki és meglepően kommunikatívnak bizonyult. :-) Remélem nem olvassa a blogomat és próbálja kompenzálni a sérelmeimet:-) Kaptam választ a kérdéseimre, türelmes volt. Meg is vizsgált, van egy kis gyulladás, írt fel kúpot meg tablettát. Még nincs meg minden eredményem a közelmúltból, de majd pénteken rákérdezek. Ugyanis péntekre írattam be magam NST-re és az orvosom flowmetriára is elküld. Végeztem, Miluval hazajöttünk, én elkezdtem tenni-venni, ő elaludt.
Nagyon gányul érzem magam 1-2 napja, a nyelőcsövem ég, jön fel a gyomorsavam, ennek ellenére állandóan éhes vagyok. Pindurka mocorog, egyre fájdalmasabbakat rúg, nyújtózik. Nem jó már sem ülni, sem állni, sem feküdni. Sok mindent és hosszú időn keresztül nem tudok csinálni, mert bekeményedek, elgyengülök. Néztem a vérnyomásomat is,fájt a fejem, de elcsesződött a mérő, így a kis csuklósra váltottam, mutatott 134/94-et is, de kiderült, hogy rosszul tartom a kezem. A javított változatnál már csak 114/79 volt. Mindegy, a 90/60-hoz képest ez is magas, de a terhesség vége felé ez természetes. A délután folyamán kifertőtlenítettem a kiskádat, mostam, vasaltam, pakolásztam. Ismét egyedül maradtam itthon. Milu éjszakás.
37. heti képek (nagyon fáradt voltam már itt, mert ugye a fotózás mindig estére marad...):
37. terhességi hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/37#your-baby
Jól látom,hogy le vagy fogyva???
VálaszTörlésAmúgy ilyenkor már az lenne a furcsa,ha minden helyzetben jó lenne. Szerintem ezekre a napokra kapta a másállapot a terhesség nevet :)
Hiányoztok...puszi.
Le vagyok fogyva??? Biztos, hogy nem:-) Annyit falok, mint egy állat! Annak ellenére, hogy elég nehezen vesz be a gyomrom bármit is. :-) Na jó, az édesség kivételével.
VálaszTörlés