39?

Mivel mindig kicsit előre dolgozom, ezért található a kérdőjel a cím után. Nem tudhatom, mi lesz január 16-án, lesz-e betöltött 39. hét, lesz-e még 2 az 1-ben:-) vagy világra jön addig az én kis Tökmagom.

Nem is tudom igazából, h. mit szeretnék. Annyira hozzám nőtt a hónapok alatt, h. félek, nehéz lesz nagyon az "elválás". Milyen érdekes. Hiszen a "búcsú" a számára magzati, számomra pocakos léttől a tulajdonképpeni hőn áhított találkozás lesz, amire már annyira vágyom és vágyunk oly sokan. Iszonyatosan furcsa ez az érzelmi ambivalencia, lebeg az ember szeme előtt egy kitűzött cél, aztán annak kapujában hirtelen megtorpan. Mintha félne elérni azt, mintha félne diadalittasan átadni magát az örömnek, h. sikerült és mintha félne felvállalni a siker minden felelősségét. Esetemben konkrétan azt, hogy ténylegesen anyává válok, a szerep minden boldogságával, nehézségével, feladatával. Ezzel szembesülni és ezt a "terhet" a vállamra venni olykor már ijesztő. Igyekezni megfelelni mindennek, ami ezzel a gyönyörű, de kemény életfeladattal együtt jár, elgondolkodtató. Ugyanakkor már annyira várom ezt a fajta kihívást, helyt állni a mindennapokban, rendszert kialakítani a kis életünkben, már nem csupán magamért és a páromért tartozni felelősséggel, a saját gyermekemet nevelni, formálni... remélem menni fog. Köszönöm ezúton is mindazok segítségét már így előre, akik ezen az úton terelgetni fognak minket és számíthatunk rájuk.

38+1: d.e. májat sütöttem szalmakrumplival - isteni lett, nagyon rég ettünk már májat.

D.u. Milu elment dolgozni, én picit faceztem, ettem, átmentem Zsuzsához, majd hazaérve elkezdtem olvasni . A Suttogó összefoglaló könyvében már túl vagyok a 200. oldalon, de nehezen haladok, mert közben jegyzetelek is. Szerintem nagyon jó könyv, persze mindennel nem kell egyetérteni, de a nagy része iszonyúan tetszik és szerintem hatásos lehet. Mindenképp fogom alkalmazni a javaslatokat, ha megszületik Kisgyönyörűnk.

Közben persze elálmosodtam, aludtam 1 órát, majd újult erővel nekifogtam rendezkedni, vasalni.

Anyucim - jó anyához híven - megtartott sok mindent a gyermekkorunkból, köztük a kis ágyneműhuzatainkat, lepedőket, így legalább használhatom majd azokat is, mert már meg is kaptam tőle. Jó egy kis nosztalgia egy TV-macis takaróval, vagy Vukos kispárnával...

38+2: reggel NST, a szokásos időpontban, Milu vitt be. Megint feküdtem, a morcos asszonyság volt, aki ezúttal sem bírta kis, h. ne szóljon be. Mivel feküdtem, csak egy ideig bírom háton, aztán valamelyik oldalamra kell fordulni. Néha elhalkult a Picikém, megszakadt a szalagon a görbe, mert elmozdult Csöppség és mondta a nő, h.: "Nekem  úgy lenne természetes, ha az ellentétes oldalra feküdne, nem oda, ahol be van fogva a gyerek... " Megvető pillantással méricskéltem, de inkább csak akkor szólaltam meg, mikor kifelé tartott. Merthogy én ezt honnan a jó büdös francból tudjam? Nekem kurvára nem úgy természetes, ezért nem is csináltam úgy. Hülye picsa. De utálom az ilyen embereket. Amúgy meg rohadtul semmit nem mondtak el, h. NST-k alkalmával is mire kell figyelni, mit tegyek, ha nem mozog úgy a baba stb. Lehet, h. én vagyok a naiv, h. elvárok ilyeneket egy eü-i dolgozótól, de vérlázítónak találom, h. képes szinte lecseszni azért, ami nem biztos, h. magától kellene, h. jöjjön. Amúgy is olyan unottan végzi a dolgát az a vénasszony, hogy fájdalom ránézni. Na mindegy.

Milunak is elmondtam, amint kijöttem, ő is fel volt háborodva.:-) A dokimra várni kellett utána kicsit, de ő legalább normális volt és türelmes, reaktívnak minősítette a szalagot és mondta, hogy flowmetriára mindjárt behív, menjek át az UH-hoz. Kb. 10 percet kellett csak várni, szólított is. Minden rendben, bár a lepényt most megint visszaminősítette 1. fokú érettségűnek, már pár napja II. fokú volt. Sebaj, addig nem parázok, míg az NST és flow rendben. Utána kérdezett telefonon az egyik eredményemnek is, amit a Semmelweisbe küldtek (vércsoport újravizsgálása+ellenanyagtermelés). El kellett még mennünk a vérellátóba is kikérni a papírom, mert a Megyei és a Semmelweis nincsenek ilyen szempontból összeköttetésben.

Odaértünk, leparkoltunk és elkezdtük nézni a kórházban elhelyezett térképen a helyszínt. Elindultunk egy irányba, útbaigazítást is próbáltunk kérni egy mentőstől, de ő nem tudta... nem találtuk. Visszamentünk a térképhez és úgy döntöttünk, kocsival elmegyünk a kh. másik végére. Nagy nehezen megtaláltuk. Egy kedves nő már számított rám, mert a dokim telefonon mondta a nevem és TAJ-számom. Meglett a papír, jöttünk haza. DM-be beugrottunk még meg a zdsg.-be, de Milu nem aludt semmit éjszakás után, így siettünk haza. Kivasaltam a még arra váró kisruhákat, pakolásztam. Délután én is aludtam egy órácskát, volt egy kis derékfájásom, meg nem volt túl jó a közérzetem, már azt hittem, hogy... de nem,  Este M. ment dolgozni, én néztem a Voice.-t. Miután vége lett, rögtön el is aludtam.

Pár napja amúgy észrevettem, h. mintha dagadna a lábam, a zokni helye is ott marad a bokám körül . Hiába. Nagyterhes vagyok:-)

Ja, drága Magdi barátnőm hívott Debrecenből. Olyan cuki, mindig érdeklődik, ő is egy olyan ember, aki szívből tud örülni a másik örömének, boldogságának, nincs benne semmi rosszindulat, féltékenység, ha az én lovam megdöglött, dögöljön meg a tiéd is - szindróma... ugyanis tapasztalom, h. 1-2 olyan ember is körülvesz, aki abba a kategóriába tartozik, amibe Magdi pl. nem. De ezekkel az emberekkel igyekszem  nem foglalkozni, vagy ugyanolyan felületes maradni, mint amilyen hozzáállást én tapasztalok részükről. Úgy érzem - és nincs üldözési mániám - de páran 1 kanál vízben meg tudnának fojtani.
Heni barátnőm újabb alkotása, amit ezúton is köszönök Neki!!!
12-38.hét

 

38+3: d.e. Milu Miskolcra beugrott - kocsikulcs ügyben, ugyanis már a pótmoszkvicsslusszkulcsot, akarom mondani renault slusszkulcsot használtuk és kezdett rosszalkodni, nem mindig indult az autó. Ebben a bármikor szülhetek-időszakban viszont elég rizikós ilyen állapotban hagyni a kocsit. A technika azonban olyan különleges ezekben a francia slusszkulcsokban, h. kulcsot másoltatni a környéken szinte lehetetlenség hozzá. Pest volt a legközelebbi hely kezdetben, ami biztos sikerrel kecsegtetett ez ügyben, aztán Egerben is találtunk neten egy kulcsmásolót, aki ilyenekkel foglalkozik, de aztán Miskolcon ajánlottak egy autóvillamossági szerelőt, aki végül 18000 Ft-ért csinált 2 pótkulcsot... nyugi, Pesten egy eredeti 60000-től kezdődik...

Míg Milu ezt intézte, én anyáéknál (+Penny, hentes) voltam. D.u. Milu aludt, én rendezkedtem, véglegesen bepakoltam a kh-i pakkot.

Manóka hol igen aktív volt, hol nagyon csendes. Hasam feszült, de egyébként jól éreztem magam.

Este youtube-on rákerestem az Abigél c. filmre mert múlt héten leadták a Dunán az első részt. Olvastam könyvben is, de már nem nagyon emlékszem, és mivel Picuri neve most indok volt erre, leültem a képernyő elé. De bealudtam rajta. Lehet, h. tudat alatt elő is akartam ezzel csalogatni Csöppséget 13-ára, merthogy ugye ez lenne az álomdátum: 2013.01.13. de Őt nem hatotta meg különösebben a dolog:-)

38+4: reggel Milu jött, lefeküdt. Én 8-kor keltem, előkészítettem az ebédhez valót. Csirkecombot sütöttem, zdsgs rizzsel, tegnap anya adott húslevest, úgyhogy arra nem volt gondom. Volt túró a hűtőben, agyaltam mit csin. belőle. Ezt a túrót az Aldiban vettem és valami istenien krémes az állaga, úgyhogy egy krémtúrós finomságra gondoltam á lá Zsáni:-) Azt tudtam, h. a tejföl van. cukorral, cukorral és c.lével isteni ízvilágot birtokol, ehhez még túrót kevertem, majd babapiskótát leöntöttem ezzel a keverékkel, de úgy h. előzőleg aszalt szilvát, banánt és mandarint is tettem a masszába. Majd tejszínhabot vertem fel és  rátettem a keverékre. A tetejét mandarinvirággal, közepén aszalt szilva és kivikarikákkal díszítettem. Nagyon fini lett pár óra hűtés után. Íme:

Milu felébredt és mondtam neki, h. ma rendezzük a szobát. Már nem mert ellenkezni. Kicsit foltos lett a fal a festésnél, úgyhogy azt kijavítgatta, letörölte a szekrényt, átrendezte a bútorokat.

Közben Csilla barátnőm ment vissza Egerbe és beugrott egy fél órára, a nagy rumliba:-) De nagyon örültem, csak felkészítettem előzőleg, h. káosz lesz. Végülis jó az, majd' 39 hetesen készíteni a babaszobát....:-)

Miután b.nőm elment (imádom, mert neki mindig vannak történetei, és olyan jól elő tudja adni ezeket, hiába, dráma tagozatos volt középsuliban, onnan ismerem), kimostam a párnáinkat, takaróinkat, matrachuzatot, ágyneműt. Végre tisztaság lesz.

Ez a nap volt a hőn áhított dátummal ellátott, de semmi különöset nem éreztem, így a szülés elmaradt. Hiába, Kislányunk sem bolondult meg, h. ilyen félkész állapotokban akarjon világra jönni. Majd, ha teljesen biztosított lesz a kényelem idekint is... már most nagy rafkós:-)

Hajlongtam, porszívóztam, bútorokat tisztítottam stb., és nagyon éreztem már estére, h. elég. De már egyszerűen nem tudok leállni, az utolsó simítások  vannak hátra. Bár... mihelyst az egyik szobában kialakul némi rend, káosz keletkezik egy másikban... :-)

38+5: Újra hétfő, újra NST. A dokimat sikerült reggel elcsípnem, gyorsan meg is nézte a szalagot, mert sietett a főépületbe genetikára. Kérdezte mikor volt flow legutóbb, mondta, hogy akkor most azt nem csinálunk, majd szerdán, meg UH-t is. Kérdeztem, h. akkor mehetek-e haza. Erre ő: igen, vagy szeretné még, h. csináljunk valamit? Hát én mondjam meg? Szívem szerint aznap nézettem volna flowt és UH-t is, de hogy követelőzzek? Jó lesz az szerdán is. :-) Milán is örült, hogy fél9-re végeztünk, soha nem volt még ilyen, hogy 1 óra alatt letudjuk. Persze most a feladatmennyiség is kevés volt.

Hazafelé beugrottunk a Diegoba, leszabattuk az előszobába a futószőnyeget, de ott hagytuk, mert beszegték a két végét. 10,70 m kell a folyosóra, jó hosszú. Anya azt mondta, hogy milyen jó lesz a Picinek, ott fog majd nekem a babkocsival meg esetleg motorral száguldozni az egyenes, tágas előszobában:-) Jó volt elképzelni. Otthon ismét a szokásos pakolászás... igen, sajnos hihetetlen, de rengeteg lomot át kellett csoportosítani, agyalni, hogy mi hogyan férne el. Pedig még csak ketten vagyunk erre a nagy házra...

38+6: jól lefagyott reggelre az út, így Milu kocsival vitt le az orvosi rendelőbe, mert a háziorvosomtól kérni szerettem volna egy igazolást, meg hogy a Picinek írja fel azokat az eü-i dolgokat, amiket a gyógyszertárban támogatással ki tudok venni. Közben az asszisztensek érdeklődtek a hogylétem felől, a Pici nevéről, stb. Az egyikük mg is jegyezte, hogy azért már látszik az arcomon, h. közel a szülés, mert kissé meg van püffedve. Hm... ezt eddig még senki nem mondta, pedig talán már vártam erre a népi megfigyelésre:-)

11-re rendelt a védőnő is, úgyhogy hozzá is benéztünk. Minden kötelező dolgot megcsinált, amit ilyenkor kell és beszélgettünk is, feltettem neki néhány kérdést. Nagyon kedves, türelmes, iszonyatosan jól elmagyarázza a dolgokat, nyugtat. Látszik, hogy van rutinja, 3 gyermeke és szerintem nagyon neki való feladatkör ez, mert a személyiségéhez abszolút illik ez a foglalkozás. Szóval eddig a 3 védőnőm, akik voltak, mindegyik nagyon szimpatikus volt számomra, így szerencsésnek érzem magam. Hallottam, olvastam fórumokon olyan kismamákról, akik a pokolba kívánták a védőnőiket. Hát, én ezzel hála Istennek nem így vagyok.

Miután hazaértünk, kis főzőcske, majd jöhetett a kisszoba, szekrénybe bepakoltam a Kicsi cuccait, rengeteg ruhácskája van, mégis annyira picik, hogy akár egyetlen polcon is elférnének... majd az előszobai szekrénybe tettem a cipőket, megtisztítva, szép átláthatóan. Közben Milu aludt egyet és mikor felkelt, közölte, hogy 37,6 a láza... csodálatos. 10 évente 1x ha beteg és az is pont most. Advil Ultra, majd este egy Kalmopyrin, meg kb. 2 liter citromos tea (amúgy utálja a teát). Izgulhattunk, hogy ne kapjam el, nem örülnék pont így a végére... reméljük a legjobbakat.

39+0: szerda: Milu hasmenés melóban, hívott, h. ez van. Nagyon jó... pont most. Még az lesz szép, ha kitiltják a szülőszobáról is emiatt... mindegy, nekem nem lehet bajon, már ki kell bírni. Erősek vagyunk Csöpikével, szuper az immunrendszerünk.

NST tesóm vitt, doki gyors, rendes, precíz volt. Csinált flowt és UH-t is. Sokat nőtt a kis Drágám és megint megemlítette az orvosom, h. szép nagy baba. Aztán jött a "hidegzuhany", amitől rögtön bekábultam, vagy inkább kijózanodtam, nem is tudom:-): hétfőn befektet, ha addig nem történik semmi és az előzményekre való tekintettel nem is húzzuk sokáig, vagyis ha magától nem megy, hamarosan megindítja a szülést. Nem tudom hány napot hagy rá(nk). Na azért ott, abban a pillanatban úgy tudatosultak a dolgok. Gondolom van kb. 1 hetünk, utána egy igazán új dimenzióba csöppenünk, immáron igazi kis család leszünk. Fantasztikus érzés ez, de egyben rémisztő is. Tudom én, h. ígyis-úgyis már csak napjaink vannak hátra, de így, h. konkretizáltuk a dogokat, elég meredeknek tűnik:-) Lehet, hogy 1 hét múlva ténylegesen a karomban tarthatom Kiscsillagunkat? Úristen, hívom Milánt is, para befigyelt nála is:-), majd volt még egy vérvétel, egy utolsó gondolom, majd ismét elég hamar végeztünk, így anyáéknál kis főzőcske, penny, d.u. itthon, gyengének éreztem magam, lefeküdtem, aludtam 3/4 8-ig, Manócska bepörgött, miután megvacsoráztam, egész nap kis csendes volt. Majd Milánnal kis hajbakapás, érzékeny vagyok, bőgök, látszik a képeken is, hogy a mosolyom nem természetes, bocsánatot kért, beszélgettünk, nem akarom részletezni mi volt a tárgya a veszekedésünknek, csak annyit, h. hivatalos dolgok intézésének módja, szarakodás. 

Este még kis takarítgatás, szekrény- ill. ajtótörlés, fél 12-kor kerültem ágyba.  Manócska pici csontos térdecskéje? kifigyelt a hasamból, úgy imádom, bár elég félelmetes is néha, mikor annyira nagyon érezni, hihetetlen, hogy egy másik élet is dübörög bennem... de fog hiányozni a kis fészkelődése odabent, persze, tudom, h. idekint még élvezetesebb lesz látni, érezni, de akkor is. Imádtam ezt az állapotot... és hamarosan vége.

Ha már nem írnék, kérlek mindenkit, hogy nagyon drukkoljon nekünk, hogy minden rendben legyen, hálából majd annyit ígérhetek, h. a blogomat igyekszem Törppicur mellett is életben tartani. Sok puszi mindenkinek és köszönöm az eddigi támogatásokat! 

39. heti pocakfotók (kicsit dagad már a lábam és ugye mondta a háziorvos asszisztense, h. püffedtebb az arcom, bár itt kicsit a Miluval való összezördülés is torzított az arcomon, neem, nem kaptam maflást:-))

http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/39#your-baby