38.

Csütörtök: rendezkedés hátsó szoba

Péntek: reggel fél8 NST, dokim nem volt a héten, így gondoltam várni kell majd az épp rendelőre, de azt nem gondoltam, h. 2 óra hosszát egy rohadt "reaktív" szóért és aláírásért. Merthogy láttam, h. tök jó az NST, a doki behívta a magánembereit, szaladozott, visszajött, sorra került mindenki, aki utánam érkezett és kb. 10 óra magasságában én is bejutottam... tököm kivolt, h. nem igaz, nézze már meg a kiskönyveket, vagy az asszisztens, h. ki mi miatt vár az ambulancia előtt, mert enyhén szólva felháborító, h. ekkora szar legyen a magyar eü. Előttem még épp egy kiscsaj írt alá valami papírokat, amikor behívtak. Csak annyit hallottam a beszélgetésből, h. 16 éves (!) és a doki kérdezte, h. nem megerőszakolták, ugye? Ő is akarta. A kis fruska - aki már hálóingben készült  a szülőszobára - természetesen kisebbségi volt... 

Na utána még mentem flowmetriára, felkészítettem magam lelkileg, h. ott is várhatok min. 1 órát. 2 helyen is folyt a rendelés, mindenhol csak szonográfus volt, de nem nagyon haladt a sor... Végülis ahonnan hamarabb kijöttek beszedni a papírokat, oda adtam be én is, bár előttem,  vagy 7-en sorakoztak. Direkt mondtam, h. én már 37 hetes vagyok és nekem nem lesz UH csak flow, mert legutóbb így elsőként bejutottam (2 óra hossza várakozás után), miután összegyűjtötték a kismillió papírt. 

Viszonylag hamar végeztem, a szonográfus csaj mint v.mi siketnémához, csak jelelt, nem szólt semmit, mutatta, hogy feküdjek le, verbálisan elnyomott egy "jó, rendben"-t, majd  mikor végeztünk mutatta, hogy vegyem ki magam alól a papírdarabkát, azzal töröljem meg a hasam (basszus még egy rohadt "steril" lapot is sajnálnak a(z) (magyar) embertől?) majd ismét "jelnyelven" irányított a még működésben lévő nyomtatóhoz és egy unott fejbiccentéssel tudomásomra adta, hogy vegyem el a dokumentumot... :-) Csak röhögtem magamban és egy laza "viszlát"-tal elhagytam azt a tetves helyet. Elég érzékeny típusnak tartom magam, de esküszöm ilyen eü-i intézményekben megedződik az ember és nem vesz a szívére már sok mindent egy idő után. Megnéztem a papírt, amit kaptam, meglepve vettem tudomásul, hogy a lepényérettség III. fok. Ez azért volt fura számomra, mert december 27-én a dokim szerint még I. fok volt, jan. 4-én meg már az utolsó stádium? Milán nyugtatott (ő ismét kint pihent a kocsiban már egy idő után), hogy csak szólt volna a csaj, ha ez gond...Mondom ez a "nő"? - kötve hiszem. Jó, majd felhívom a dokimat. De aztán gondolkodtam, h. NST jó, flow rendben, nagy baj nem lehet, végülis lassan 38 hetes vagyok. Így nem stresszeltem magam.

Még elmentünk a főépületbe, mert dec. 14-től nem lehet tudni, hogy mi lett a toxo- CMV- vérvétel eredménye. Mondta a srác, akihez be kellett kopogni emiatt, h. az ünnepek miatt van a késés, de a jövő héten már biztos meglesz. 

Hazafelé kicsit összekaptunk Miluval,  merthogy szóvá mertem tenni, h. jó lenne a kisszobát kifesteni végre, hogy rendezni tudjuk a Kicsinek. Irigylem Milán higgadtságát, csak az vigasztal, hogy a környezetemben élő lány -, nőismerőseim párjainak szinte mindegyike ilyen "ráérős Pató Pál úr", úgyhogy felfogom egyszerűen rossz férfitulajdonságnak.:-) Felmentünk a Milán szüleihez, mikor hazaértünk, látták, h. valami van, rá is kérdeztek, na akkor én kifakadtam, kitört belőlem a sírás. Persze mindenki Milu ellen fordult, így szegénykém egyedül maradt a csatában:-) Amint hazaértünk, nem is szóltunk egymáshoz, lepihentem és fél óra múlva arra eszméltem, hogy a drágám hozza a létrát és elkezdi átfesteni a szobát...Döbbenten kérdezem, h. ő most mit csinál??? Válasz nem érkezett. 

Amúgy megsajnáltam, mert igazságtalan vagyok vele, hiszen tényleg egész nyáron újította egyes-egyedül a lakást, gyönyörűen megcsinálta a fürdőszobát, folyosót is, kicserélte a bejárati ajtót és mellette eljárt dolgozni, meg még engem is elviselt (bár sztem nem volt olyan nehéz) és a nem tudom hanyadik éjszakás műszakja és egy miskolci fuvar után még elkezdem csesztetni. Tudom milyen rossz az, mikor nincs kipihenve az ember. De megígértem neki, hogy esküszöm nem fogom egrecíroztatni, csak még ennyit tegyen meg. Persze majd hamarosan jön, hogy segíts ezt, segíts azt, ha megérkezik Picurka, de az csak másabb lesz. 

Szóval imádom az én kis Drágámat és tudom, hogy erőn felül próbálja megteremteni számunkra a kis fészkünket és hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt.

Miután kifestett, lezuhanyozott és el is aludt, én még tettem-vettem. A Drágám csak másnap ébredt fel. Hála Istennek mindketten elfelejtettük az előző napot, így ismét szerettük egymást:-) 

Szombat: d.e. bevásárlás, d.u. 2 barátnőm jött ki a párjával fél 5 körül. Nagyon szuperül elvoltunk, ettünk-ittunk, Milu és a lányok elég jól adták, röhögtünk egy csomót és ismét csak azt állapítottam meg, h. a Drágámnak nagyon jól áll, ha van benne egy kis szesz. :-) A középpontba kerül, meséli a történeteit, kicsit lefáraszt mindenkit, de annyira cuki, hogy nem is tudok rá haragudni, ha néha-néha ilyen állapotba kerül. Ő nem agressszív, nem durva, nem bánt meg másokat. Tényleg kifejezetten szeretem, ha iszik egy kicsit. De ez semmiképp sem biztatás az "Út az alkoholizmushoz" projekt irányába:-) 

Pizzát vettünk még délelőtt, meg csináltam boszorkány máglyát,  nagyon nem akartam megerőltetni magam sütés-főzéssel, de ezt a vendégek abszolút megértették. Elég volt kitakarítani a házat délutánra:-) Fél 12-kor hagyták el otthonunkat, de még mindig pörögtünk Miluval utána. Olyan 1 óra körül aludtunk el.Sajnos képek készítéséhez nem igazán akartak hozzájárulni a lányok... nem értem miért:-)

Vasárnap: végre eljutottunk a nemrég szült unokatesómékhoz, Daliékhoz d.u., megnézni a Picit. Épp aludt, mikor odaértünk, de láttuk a kis szép pofikáját így is. Beszélgettünk, elmondták az élményeiket a szülésről, nevetgéltünk, kaptam 1-2 fel nem használt praktikus dolgot a szüléshez, a számítógépen nézegettünk babás képeket, videókat, amiket Lili megszületése óta készítettek a szülők, majd még egy babárapillantás a másik szobában és nem is zavartunk tovább. Gyönyörű a pici lány és irigykedtem is kicsit, h. ők már kint tudják életük értelmét. Egészségesen, szépségben. Istenem, add, hogy ez nálunk is így legyen! Este még ahogy hazaértünk, kis főzés következett.

Hétfő: d.e. kis levesfőzés, Milu ment d.u.-ra. Manócska be volt indulva, nyújtózkodott sokat. Észrevettem a tiszt.-i betéten pár apró vérpecsétet (hüvelykúpot kell haszn. pár napja), nem estem pánikba, mert olvastam, h. a kúpnak lehet ilyen hatása... áthívtam sógornőmet, tippeltünk a nyákdugóra is, bár ő azt mondta, h. az több lenne, de figyelgessem. A dokimat is felhívtam, ő is említette, h. a kúptól lehetséges, de ha erősödik, menjünk be a kórházba. A magánrendelésén volt, kicsit sürgetőleg hatott a hangja, úgyhogy el is felejtettem rákérdezni, h. a történtektől függetlenül használhatom-e továbbra is. 2 óra elteltével felhívtam megint, igyekeztem, h. ne zavarjam, de ilyenkor csak hebegek-habogok, el is rontottam a szövegem: a hüvelykúpot  felhelyezhetem helyett a bevehetem a hüvelytablettát? - mondat hagyta el a számat... biztos kicsit sem néz hülyének:-) de mindenesetre értette, hogy mit akarok és egy dupla persze volt a válasz. El is köszöntem tőle gyorsan.:-)
Kedd: reggel fél8-ra odaértünk a kh.-ba, rátettek a gépre. Szépen mocorgott Csöpike, mint (szinte) mindig. Jó sokáig hagytak a műszeren,  majd miután végeztem, kimentem a portához. Milunak közben volt egy kis üzleti ügye, úgyhogy lassan ő is visszaérkezett. A dokim közben jött és mondta, hogy várnom kell, mert megbeszélés lesz. 8-3/4 9-ig vártunk, gyűlt  a tömeg. Majd nagy sokára szivárogtak fel az orvosok az alagsorból, mondta az enyém, hogy elveszi a kiskönyvemet, az NST-re rápillantva azt mondta, tökéletes és kért, hogy menjünk át az UH-s folyosóra, hamarosan visszatér és behív. Hát... 1 óra hosszát csak kellett árni rá. Milu most nem jött be velem, mikor szólítottak. Méreteket ugyan most nem nézett, de minden mást igen és 3000 g körülire becsülte Bibit. Most is említette, hogy nagy baba. Hát... mihez képest? :-) Még azt is mondta, hogy teljesen rendben van, ne aggódjak, olyan, amilyennek ennyi hetesen lennie kell. Volt még pár kérdésem, azokat feltettem. Köztük azt is, hogy szándékozik-e esetleg hamarabb befektetni a kh.-ba. Elterelődött a kérdésemről a szó, bár annyit beszéltünk, hogy a vérnyomásom renden, a vérképem is legutóbb, NST, flowmetria is... így gondolom nem indokolja semmi a bent tartózkodást. Azért ha kihúzom a végéig, kérni fogom, hogy fektessen be kb. 20-a körül, csak nyugodtabb lennék, meg a család is, ha nem kellene majd esetleg rohanni.
Még megnézett egy másik helyiségben egy vércsoport-leletet az orvos, meg a toxo-,CMV-dokumentumot is, utóbbi megvolt (neg.), előbbi viszont sehol... mondta, hogy várjunk péntekig, ha nem lesz meg, felhívjuk a Semmelweisben a vérellátó kp.-ot. Még visszaugrottam NST-re időpontot kérni és jöttünk utána haza Miluval. Editke néni főzött jó ebédet, ettünk, majd jöttünk haza. 2-re volt időpontom Ágihoz, a fodrászcsajszimhoz, így úgy gondoltam, hogy bemegyek Milánnal, ha indul dolgozni.1 óra körül valaki kiabál nekem a kapu előtt. Milu kimegy, majd utána én is. Hát az új védőnő állított be... merthogy ő épp itt volt Barcán és gondolta benéz egyúttal. Ez mind becsülendő, csak nem szeretjük a váratlan vendégeket. Mondtuk, hogy sok időnk nincs, mert a párom megy dolgozni én meg Barcikára. Vele.
Jó, nem is volt sokáig. Amúgy szimpatikus, tapasztaltnak tűnik, kedves. Megmérte a vérnyomásom, átlapozta a kiskönyvemet és kérdezte, hogy van-e valami kérdésem. Mondtam neki, hogy én másnap akartam menni hozzá, mert az előző védőnő így írta be az időpontot, és össze szoktam írni a kérdéseket. Szóval nagy hirtelen ami eszembe jutott megbeszéltük, majd miután távozott, mi is nagy rohanva elindultunk Barcikára.
Ági levágta a hajam, beszélgettünk közben, nagyon bírom a csajszit. Majd mikor végeztem, lesétáltam anyáékhoz. Kicsit beszélgettünk, pihentem, majd anyával elmentem a gyógyászati boltba a Kicsinek flexibilis lázmérőt és terpeszbetétes pelust venni. Átnéztünk a kínaiba, pelenkázótáskáért, de még nem vettük meg, hátha v.mi jobbra ráakadok. Viszont anyucim az 1. unokájától a pénzt nem sajnálva vett egy gyönyörű kis bélelt kabátkát nadrággl, cipőcskével, abban fogjuk hazahozni valószínűleg Pindurunkat. A Müllerben levásároltam az iskolai szakszervezettől kapott ajándékutalványt, vettem egy mini hajvasalót, mert a régebbi valamelyik nap szikrát szórt. Az Aldiba is beszaladtunk, de már nagyon kész voltam, pisilnem is kellett. Anyáéknál lepihentem, isteni érzés volt vízszintbe helyezni magam, ettem bablevest és lustálkodtam.
Este jött értem Milu, persze megint 2 plusz szatyorral távoztunk.
Szerda: délelőtt kis főzőcske, d.u. átmentem Zsuzsához, kiválogattuk még tőle is a kisruhákat, azt javasoéta, h. ha nem akarok majd 2 naponta mosni, akkor csak vigyem bőven a bodykat, tipegőket. Megfogadtam a tanácsát, úgyhogy mostmár tényleg van bőven mindene a Kicsi Lányomnak a kinti élet kezdetéhez.
5 körül egy volt tanítványom anyukájával skype-oltam, ők akartak jönni németezni hozzám családostul, de akkor nem éreztem úgy, h. nekem erre szükségem lenne... azóta tartjuk a kapcsolatot, nagyon aranyos, fiatalos kis nő.
Felhívtam a szülésznőt is, annyira türelmes, jó fej csajszi, volt pár kérdésem és biztatott, h. éjjel-nappal keressem nyugodtan, főleg ha valami be is indul. Szerintem már most azt hitte, h. idő van, olyan hirtelen felkapta a telefont.
Anya egyik ismerőse - egy rezidens gyermekgyógyász csaj - is ma lett felhívva általam, mert anya említette neki, h. aggódós vagyok, meg hogy ajánljon nekem gyerekorvost (bár már van kiszemelt alany), ő a kórházban sok mindent tapasztal. Na, megbeszéltük  dolgokat, de majd eldöntjük Miluval mi legyen.
Prüntyikéről is néhány szót: olyan csendben volt ma a kis lelkem, már ébresztgettem, simiztem a hasam, zenét hallgattunk, beszéltem hozzá. Mindig visszajelzett, de utána ismét csend. De annyira cuki, ahogy kommunikál, kidugja valamijét, nyújtózik. Mintha azt mondaná: Jaj, Anya, ne parázz már állandóan, jól vagyok, csak elfáradtam, pihenni szeretnék, át akarom aludni az egész napot!:-) Szegény gyereket előre sajnálom, h. ilyen hülye anyja lesz... :-) de mégiscsak kiválasztott valami miatt:-)
38. hét, betöltve. Gondolom ennek örömére csinált Majácska egy kis görbe, lazulós napot magának... engem meg a frász kerülget, h. miért nem mozgolódik:-) De itt van már!:-)
Képek pocakról:

38. terhességi hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/38#your-baby