Úristen, 35!:-)

Telnek a hetek szépen... és hihetetlen gyorsan is persze. Nem volt hiány az elmúlt napokban sem örömből, boldogságból, izgalomból, idegeskedésből és egy kis csalódásból...

Csütörtök: csak egy kis lightos mosás, vasalás, rendezkedés... 

Péntek: 9 után elindultunk Miskolcra, a dokim nem mondott konkrét időpontot, ugyanis ügyeletes, így egész nap bent tartózkodott. 10 előtt beértünk, hívtam telefonon, h. ott vagyunk. Megírta a beutalókat (ált. vérkép+vizelet, enzimmód, toxo-,CMV-ellenőrzés) majd elküldött NST-re. Mint kiderült, ott előjegyzés kell, de a dokim mondta, hogy említsem meg: ő küldött és sürgős. :-) Hát, a nő, aki amúgy is olyan mukfurc, életunt és flegma, vágott egy pofát, mikor ezt így előadtam. Felfektetett egy ágyra és rámtette a műszert. Jó volt, mert nem kellett nyomkodni, ha magzatmozgást észleltem, a gép magától érzékelte. Nagyjából láttam is az értékeket, a legalacsonyabb 118, a legmagasabb 147 volt. Ha jól tudom 120 és 160 között jó. Persze ehhez még hozzájárulnak más dolgok is- erről felvilágosított a védőnőm. Kértem, hogy mocorogjon Bibikém, picit meg is fogadta a tanácsomat, de ez mukfurc asszonyságnak nem volt elég, így elkezdett utasítani, hogy forduljak erre-arra, majd vissza. Az NST előtt ettem-ittam kicsit, mert hallottam, hogy ezt így kell. Később belelendült Manócska és a végére egész jó kis görbe mutatkozott a papíron. Visszamentem a dokihoz, de közölték, hogy eltávozott 2 óra hosszára műteni, addig intézzem az UH-t, vérvételt. Na az UH-t nem akartam idegen orvosra bízni, így elmentünk vérvételre. Persze Milu bepöccent, hogy mindig  várni kell a nőgyógyászra, mert ő mindig rohan valahová. A laborba értünk 11.10-re, de ott meg fél 12-ig kötelező takarítás van, így Milán duplán kiakadt:-) Mondtam neki, hogy jól van már, ez a nap erre van szánva, menjen le a kocsihoz és aludjon, vagy akármi, de engem ne idegesítsen az idegeskedésével. Hozzászokhatna már, hogy a magyar egészségügy ilyen. Na csak sikerült levetetni a vért, utána elmentünk a Plazába egy bababoltba (vettünk ágyneműt) majd a Tégelbe, ahol örömmel vettem tudomásul, hogy végre beváltják már valahol a Felicitas kuponomat, ami tartalmazott egy könyvet a szülésről, Anyák lapját, Baba magazint egy MAM cumit meg néhány promóciós terméket:-) Vettünk még egy légzésfigyelőt is, ami akciósan is rohadt drága volt. 

Majd visszamentünk a kórházba, már a dokim is visszatért, beadtam neki az NST-szalagot, küldött UH-ra majd pár perc múlva szólított is. Kiscsillagunk méretei megfelelnek a korának, szép a szívverése, flowmetria, magzatvíz mennyisége normális, lepényem sem érett még, láthatóan jól érzi magát odabent. És rákérdeztem, hogy lány-e még, mert utoljára a 22. héten mondták ezt. Csak pár percre láthattuk Csemeténket, megkaptuk a papírt és jöttünk is. Direkt nem kérdeztem meg a súlyát, majd annyi lesz, amennyi. Úgysem tudják megbecsülni normálisan. 

Aztán ahogy mentünk hazafelé, a kocsiban végiggondoltam a délelőttöt és kissé elkenődtem, mert Milán olyan türelmetlen és nyűgös volt. Elmondtam neki, hogy jó lenne, ha kicsit örömtelibb lenne számára is ez a fajta várakozás, mert úgy érzem, hogy már mindent nyűgnek fog fel, bírja már ki ezt a kis időt, vagy ne is jöjjön velem máskor. Most lenne rá, a támogatására, a megértésére, türelmére a legnagyobb szükségem, erre tiszta idegbajos. A doki sem tehet róla, hogy megváratott. Azt hiszem megértette, főleg, mert mostanában tombolnak a hormonjaim és olyan érzékeny vagyok, mindenen elbőgöm magam. 

Még hazafelé menet beszaladtunk Milán szüleihez, aztán pihenés következett. 

Szombat: Délelőtt nagyon-nagy kaját csináltam: tejberizst... Milu összerakta a kiságyat, belepróbáltunk mindent, ami már megvan, nagyon jó volt látni szépen "feldíszítve" a kiságyat, már csak Babuci hiányzott belőle. Délután mostam, fertőtlenítettem a textilpelusokat, kifogókat. 

Este habart babot főztem és X-faktort néztünk. Milu elment éjszakára. 

A gyomorsavam visszatért, mindezek ellenére csak ennék egész álló nap, legfőképpen csokit!!! A hasam is néha úgy húzódik, mintha ki akarna durranni. A hüvelyben is érzek néha szurkálást, nyomást, gyakran kell mennem pisilni. Amúgy tele vagyok energiával, egész nap csak pörögnék, rendezkednék. Figyelni kell, hogy néha lepihenjek.

Vasárnap: délelőtt bementem Barcikára (Kik, Müller, DM, Penny). Örültem volna, ha Milu is jön velem, de éjszakás volt, így hagytam pihenni. 

A DM-ben vettem 108 db-os 2-es pelust, 25% kedvezménnyel, mert beváltottam a pontjaimat. Plusz a többi aprósághoz is fel tudtam használni egy 500 Ft-os kupont, ami Szandra sóginőmtől származik.

A Pennyben felhívtam apát, hogy otthon van-e, mert le kellene jönni segíteni pakolni ásványvizeket meg nehezebb dolgokat. Persze jó apához híven jött is:-) Aztán csak felmentem régi otthonomba is, beszélgettünk, pálinkákat szagoltam (amit apa főzött), ettem majd 3 körül mentem haza, mert a köd leszállni igyekezett. 

Miluval kipakoltunk, persze megint valamin összeszólalkoztunk, már szerintem mindketten érezzük, hogy nincs sok idő a terhességből és ezért. Persze csak így gyengén szurkálódunk verbálisan, semmi komoly. Este néztük az X-faktort (közben vasaltam), de Milu ismét ment dolgozni. 

Ja, délutánra ígérte Balázs a kismamis képeket, de eszébe jutott, hogy ő még akar csinálni egy videót a képekből ajándékképpen. Csak kellene alá valami zene, amit szeretek. Hosszas gondolkodás után Enya maradt, a közös dalunk Kicsivel. Még számításba jöhetett volna ez a gyönyörűség, amit annak idején Öcsém ismertetett meg velem:

 http://www.youtube.com/watch?v=aHjpOzsQ9YI

De a kis dubstepes aláfestés miatt ezt inkább nem akartam. Balázs még kért néhány idézetet, vagy saját gondolatot, amit szintén beillesztene a videóba. Nagyon tetszett az ötlet, rá is kattantam a neten várandós idézetekre, de nem találtam túl sokat. Eldöntöttem, hogy írok is egy kis versikét, amúgy is tervemben volt, hogy meglepem Kislányomat egy neki szánt gondolatsorral. Így még közelebb kerülhetek hozzá és folyton Rá "kell" gondolnom, miközben papírra vetem a strófákat. Sajnos aznap este nem volt ihletem, féltem is, hogy nem fogok tudni ráhangolódni erre a "feladatra", de másnap csak kicsikartam magamból azt, ami a "Szösszenet" bejegyzésben olvasható. 

Hétfő: Milu reggel hazaért, még aludtunk kicsit, majd gyűjtöttem idézeteket, megírtam a verset és elküldtem mindent Balázsnak.  Ebédre pizzát csináltam a bableves mellé. 

Egyébként pár napja igen nehezen alszom, nem kényelmes már sehogy sem, de ülni és állni sem jó. Viszont mocorog Pindurka és rengeteget csuklik, ami jó jel, mert fejlődik állítólag az idegrendszere (meg magzatvizet is nyel a kis csintalan, bár nem csodálom, ha csokizás után jólesik neki is az édes nedű:-))

Kedd: Már fél5-kor ébren voltam, nem tudtam aludni. 7-re jöttek anyósomék, mert mentek Miskolcra (kiszedték a lábából a varratokat) és így engem is bevittek NST-re (aminek az időpontját előzőleg egyeztettem). Most kedves volt a nő NST-n (mert nem a mukfurc volt szolgálatban), Picur meg igazán szépen mozgolódott, néha azt hittem ki is ugrik a hasamból. Ez már csak azért is volt jó, mert most székes-nyomkodós helyre kellett leülnöm, így nem volt téves riasztás. 

Vártam utána kicsit, mert mondták, hogy megbeszélés van a dokiknál, majd megjelent az enyém. Odaadtam neki a papírt és kisvártatva behívott. Tökéletesnek véleményezte az NST-t, aminek nagyon örültem, viszont ami utána következett, már nem nagyon.

Kezdem azzal, hogy eddig mindig vittem a nagy paksamétámat a leleteimmel, sosem kellett. Erre most rittig kért más dolgokat is, mondtam bocsánat, de nincsenek itt. Kért, hogy máskor mindig legyen nálam. Így a gépből kerestette ki az asszisztens nővel az előző UH-eredményem vagy pl. az októberi zárójelentésem. A vörös unott picsa persze vágta a pofákat, hogy meg kell mozdítania a kisujját (én nem tudom a megyei tele van ilyen hülye kis köcsög adminisztrátorokkal, akiknek semmi kedve bármilyen munkát is végezni) és az orvosom ezt látván rászólt, hogy mittomén nevezzük a csajt Marikának: "Marika ne nyavalyogjon már!" A picsa be is kussolt, legszívesebben fejberúgtam volna még én is.

Kértem a dokit, hogy adja ide a vérképes leletemet (az teljesen jó) és hadd kaphassam már meg a cervix-tenyésztésről a 2 hónappal ezelőtti dokumentumot, amiről már telefonon érdeklődtem és azt mondta minden rendben vele. Kinyomtattatta nyafikával és rákezdte: hát, nem teljesen jó itt minden... - na jött a para, hogy mi van már, hát telefonban megbeszéltük, hogy oké minden!  Kiderült, hogy e-coli baktérium meg még valamilyen coccus (de nem strepto) volt a kenetben 2 hónappal ezelőtt(!). Ezek bélbaktériumok. Ennyit mondott és írt fel Augmentin antibiotikumot. Le voltam sokkolva, így természetesen akkor semmi nem jutott eszembe, megbeszéltük, hogy pénteken jövök megint NST-re és flowmetriát is néz UH-n.

Megkerestem Editke néniéket a főépületben, sikerült fájdalommentesen eltávolítani tőle a varratokat, én is elmeséltem az "élményeimet", még bementünk a Tescoba, ott kiváltottam egyúttal a gyógyszert is. Hazafelé még beugrottunk az édességnagykerbe (vesztemre) és a zöldségesbe is. 

Itthon Milu nagyban csinálta az előszobát, lassan "átadható" állapotba kerül én meg persze agyaltam ezen az egész délelőtti dolgon. Annyira nem hagyott nyugodni, hogy fél4 körül délután felhívtam a dokimat, kérve, hogy mondjon valamit, mert én attól tartok, hogy 2 hónappal ezelőtti eredményre már feleslegesen veszem be az antibiotikumot, nem ártok-e vele többet, mint használok. Hát, lelki szemeim előtt láttam, ahogy a telefon másik végén széttárja a kezét és szinte kihúzza magát a felelősség alól. Persze én megértem, amit mondott, hogy valaki tele van hüvelyfertőzéssel, gombával a 9 hónap alatt, mégsem lesz baja a gyerkőcnek, más meg hiába védekezik bármivel, akkor is elkaphat valamit. Szóval bármi benne van a pakliban. Hát kössz, ez engem rohadtul nem vigasztal. Különösen mert ezt nem magyarázza el, hogy az a bizonyos pakli mit tartalmazhat, egy ilyen baktérium milyen problémákat vethet fel szülésnél illetve azelőtt (persze neten böngésztem, nem találtam hála istennek annyira durva dolgokat). Olyan vagyok, hogy ha nem muszáj, főleg antibiotikumot nem szednék be. Vagy legalábbis nem 3x1-esével, hanem kicsit kisebb dózisban. Hát akkor szedje úgy... ez volt a válasz. Meg hogy megoszlanak a vélemények ezekről az antibiotikumos hatásokról, de ők a kórházban felírják, ez az elfogadott. Jó én ezt is értem. Csak mondjuk nem az eredmény után 2 hónappal - gondolom én. Legszívesebben ezt a pofájába nyomtam volna. Tudja, hogy az előzmények miatt duplán parázok mindentől és elmondhatom, hogy eddig nagyon kevés dologban tudtam úgy szóra bírni, ha valami kérdésem volt, hogy a válasza számomra kielégítő legyen. Nem akarom bántani, de ha róla az a hír járja, hogy milyen alapos, közben meg semmit nem magyaráz el és mindig kétségek közt maradok, akkor?! Lásd rubeola! Czeizelhez kell fordulnom, hogy megnyugodjak??? Mert ő hát... így meg úgy... és ne higgyek a Semmelweis-es főorvosnak sem, aki a fertőző osztályon van s eloszlatná a kételyeimet? Kicsit durva. Meg védőnőtől kezdve háziorvosig mindenkit fel kell keresnem, hogy végre valaki megnyugtasson? Akkor ő minek van????? Nem akarom túlparázni a dolgokat, de egyszerűen sorozatosan nem kapok érthető magyarázatot a kérdéseimre tőle.

Én annak idején azért választottam őt (ismét), mert megbíztam benne és gondoltam jó kezekben leszek. Meg ugye tudja az előzményeket is, így valamilyen szinten kényszer is volt, hogy ismét hozzá menjek. De ez a keddi dolog nagyon betette a kaput. Éreztem rajta a telefonban, hogy talán meg is sértettem, hogy szkeptikus vagyok ezzel az egész üggyel kapcsolatban, de én nem felülbírálni akartam az ő döntését, hanem csak megerősítést vártam, hogy igen, erre az antibiotikumra 2 hónap után is szükségem lehet és ne aggódjak, mert ez olyan, amit nyugodtan szedhetnek terhesek is, ha van még kórokozó, ha nincs. Ezzel szemben ismét csak üres duma jött. Persze lehet, hogy nekem kellene erélyesebbnek lennem és hozzávágni, hogy telefonon keresztül 1,5 hónapja azt az infot adta, hogy minden rendben a tenyésztéssel, szóval én lehetnék felháborodva a félretájékoztatásért. Mert ez a gyerekemről szól és nem arról, hogy a Tesco-s újságban a banán akciós árát félrenyomtatták így 250 Ft helyett 265 Ft kilója... 

Szóval óriásit csalódtam most benne, megmondom őszintén. És valahol Milánnak is igazat adok most már, hogy tényleg mindig csak rohan, kutyafuttában néz meg mindent, mert rohadtul túlvállalja magát. De ekkora figyelmetlenséget nem tudok megbocsájtani.Pedig én mindig védtem őt. Eddig.

Mondtam neki, hogy jó, akkor pénteken még visszatérünk a dologra, ha megyek NST-re. Gondolom nagyon örült, de leszarom. Anya azt tanácsolta - miután elmondtam neki is-, hogy illedelmesen mondjam meg, hogy mit várok/várnék el tőle. Amennyi pénzt és türelmet én is nála hagytam már, igazán megérdemeljük a megbízható tájékoztatást. 

Miután letettem a telefont a dokival, kitört belőlem a keserűség és zokogtam, hogy hogy lehet ilyen, semmivel sem vagyok előrébb, mint délelőtt, ugyanis ugyanúgy kétségek közt maradtam. 6 után felhívtam a védőnőmet és ő pl. elmagyarázta úgy a dolgokat, hogy egy laikus is (mint én) megértse és azt mondta, beszedhetem nyugodtan az antibiotikumot, meg hogy zárt a méhszájam, a magzatom burokban, úgyhogy nem lehet baja. Probléma szülés esetén merülhet fel, ha addig nem sikerül kiírtani a bacit (merthogy valószínűleg még mindig van bennem, ez egy elég makacs kórokozó, annak ellenére, hogy októberben is a kórházban kaptam Zinnatot a növekedett fehérvérsejtszámra). Ezúton is köszönöm Szilvinek, hogy készségesen a rendelkezésemre állt. A tanácsát megfogadva, hogy másnap menjek el még esetleg a háziorvoshoz is, kicsit megnyugodva tértem nyugovóra aznap. Már ezt az egy hónapot csak kibírjuk valahogy. 

Szerda: fél 9-re kaptam Gyöngyi nénitől időpontot a háziorvoshoz és már úgy mentem be hozzá, hogy nagyon szégyellem, de már megint konzultációra jöttem, mert a nőgyógyászom valahogy nem............

Na ő is szépen elmagyarázta a dolgokat, hogy ezek a kórokozók eleve benne vannak az ember szervezetében és jó, nem túl szerencsés, hogy pont a kenetemben volt megtalálható, de azért ez egyáltalán nem olyan vészes, mint ahogy én beparáztatom magam. Ha már elkezdtem az antibiotikumot, akkor szedjem legalább 5 napig, ártani nem fog. Már ne haragudjon meg a világ, de egy csúnyán szólva "mezei" háziorvos több időt szakít a félelmeim elhárítására, mint az a nőgyógyász, akire rábíztam magam és a Kicsikém??? Még mindig fortyogok a dühtől. Szóval így azért kissé megnyugodtam. Bárcsak már ott tartanék, hogy kezemben lehet az én egészséges gyönyörű kisbabám! Nem tudom mit fogok leművelni, ha idekint lesznek problémák, megbetegszik, vagy valami, de szerintem ha egy jó gyerekorvost ki tudunk fogni, aki magyaráz, tanácsot ad és nem hagy kételyek között, akkor biztos, hogy kiegyensúlyozott, félelemtől mentes leszek én is. Nem kell semmi más nekem, csak h. megmondják: A vagy B. Megerősítés vagy cáfolat. És nem az ímelés-ámolás állandóan.

Picikém bocsáss meg, hogy kihatott Rád is ez a nagy izgalom, már mocorogni sem úgy mersz, vagy legalábbis remélem, hogy csak kipihened odabent a fáradalmakat. Nagyon szeretlek és tudod, hogy vigyázni akarok Rád, csakis emiatt járom körbe 10-szer is ugyanazt a témát, problémát! Te vagy nekem a legfontosabb! <3

És ma talán Balázs már hozza a kismamis-kispapis fotókat!

Képek a 35. heti pocakról:

35. hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/35#your-baby