34

Csüt.: fantasztikus nap. A Mikulás és persze kicsi Kincskabalánk szerencsét hozott Milánnak és nekem. Kezdem ugye azzal, h. előző este a neten megláttam a nyelvvizsga-eredményem, amit még 6.-án sem hittem el, mikor felébredtem. Nem is tudtam visszaaludni az izgatottságtól, no meg Milu jött haza éjszakásból és mentünk Miskolcra, mert ő meg számítógépes műszerész tanfolyamának (ami kb. 1 évig tartott és kb. 4x jelent meg... no comment) befejező pillanatait élte meg vizsga formájában. "Gyakori" megjelenése mély nyomott hagyott tanáraiban, csoda, h. engedték vizsgára. Kicsit félt is, mert egyrészt kellemetlen volt neki, h. "szorgalmasan" bejárt (mondjuk sokszor épp a tanfolyami időpontokban dolgoznia is kellett, máskor meg lusta volt), másrészt úgy érezte, nem igazán sajátította el az ehhez a szakmához szükséges tudást. De a lényeg, h. volt pofája :-) bejelentkezni vizsgára és milyen jól tette. Az írásbeli az időközben megmaradt) 4 tanuló közül neki sikerült a legjobban, a sz.gép összeszerelés is 100%-ra sikeredett, csak éppen figyelembe vették a hiányzásait és így lehúzták 4-esre az összeredményt. Hát, így kell ezt csinálni. Én egyébként nem féltettem, mert rengeteg helyzetben ki tudja vágni magát és az ilyen sz.gépes-szerelős-barkácsolós feladatokat kisujjból kirázza. Én megvártam, míg vizsgázott, de eléggé elhúzódott 8-tól, így fél11 körül elmentem szétnézni a környéken (Újgyőri főtér). Találtam egy turit, nagyon gagyi volt, így átmentem egy 100 Ft-os boltba. Ott elidőztem, hívott is M. h. mindjárt végez. Kisétált a boltig, elmondta az élményeit, nagyon örültem és büszke voltam rá. Mi lett volna, ha becsületesen jár tanfolyamra és még tanul is...:-) Hétfőn biziosztás.

A vizsgát követően bementünk Milu anyukájához a kórházba, szemmel láthatóan jól volt, elmesélte a műtétet, kifogott egy jó kis cserfes fiatal csajt szobatársnak, úgyhogy nem unatkozott. Pénteken jöhet haza.

Átszaladtunk még a szülészet-nőgyógyászatra, mert fel akartam keresni a szülésznőt, akit akarok majd, ha eljön az idő. Már nem volt bent, de érdeklődtem a beosztása és telefonszáma után, úgyhogy hétvégén hívom. Amint hazaértünk, főztem egy jó kis húslevest és hagymás krumplipürét csirkehússal. Milán időközben elbóbiskolt, mikor készen lettem én is letettem magam és pihentem.

Közben vártam Czeizel prof. hívását, ahogy megígérték. És valóban, 5-fél6 között kerestek is a 9 hónaptól, említettem is a diszpécser csajnak, h. minden elismerésem, h. így törődnek a kismamákkal és nem gondoltam volna, h. valóban személyes beszélgetésre kerülhet sor. Örült az elismerő szavaknak. Majd kapcsolta a prof-t. Gyorsan, határozottan és megnyugtatóan beszélt a doktor úr, ne aggódjak, egyértelműen védve vagyok a rubeola ellen. Említettem neki, h. időközben ez be is bizonyosodott, mert megtaláltuk az oltási kiskönyvemet. Még rákérdeztem a csípőficam (nekem volt olyan) örökölhetőségi esélyeire, 20%-ot mondott, kívánja, h. a 80%-ba essünk bele, ha megszületik a Pici, de nyugtatott, hogyha ez nem így alakulna, azzal sincs gond, mert manapság már igazán jól korrigálható ez a kis rendellenesség. Hálálkodtam egy sort neki, majd letettük a telefont. A Milu ajakhasadását elfelejtettem megérdeklődni, bár az orvosom a terhesség kezdetekor 5% esélyt adott az öröklődésre, meg ugye az UH-n sem látszik nyoma sem ennek, úgyhogy remélhetőleg teljesen szabályos lesz a pofikája (is) Kiscsibénknek.

Így végre békére lelt a lelkem, hogy tényleg minden rendben lesz, ezt a kis időt már kibírjuk. Lesz egy egészséges, gyönyörűséges Kislányunk. Minden nap egyre közelebb kerülünk a hőn áhított dátumhoz, a hetek telnek, Pinduri pedig fejlődik odabent.

Olyan szinten feltöltött a dec. 6-a, hogy eldöntöttem, minden napot csodának élek meg ezentúl és köszönetet mondok minden boldog pillanatért, sikerért. Persze ez korábban sem történt nagyon másként, de most már tudatosabban fogom kezelni ezeket a dolgokat.

Este még skype-on beszéltem Szilvi barátnőmmel, Milán éjszakára ment, majd éjfél körül elaludtam.

Péntek: hajnalban felébredtem, eléggé fájt a fejem, de vissza tudtam aludni. 10-ig húztam a lóbőrt.

Szalagavató lett volna esedékes az Irinyiben. Egész nap agyaltam, h. menjek-e, de végülis úgy döntöttem, h. kihagyom. Nem hiányzik most így ilyen vírusos időszakban, hogy a nagy tömegben bármit elkapjak. Arról nem is beszélve, h. egy helyben végig ülni pár óra hosszát, nem biztos, h. ment volna. Bár fájt a szívem, mert szerettem volna látni az időközben felcseperedett egykori tanítványokat és volt kollégáimat de nyugodtabb vagyok így.

Az ünnepség helyett elkezdtem rendezkedni a hátsó szobában. A fészekrakó ösztön (vagy inkább nevezzük bepánikolásnak) pénteken különösen beindult nálam,szóval tettem-vettem a lakásban és este mikor lefeküdtem iszonyatosan el kezdett fájni a derekam, de csak 1 ponton. Milántól meg is kaptam, h. ne csodálkozzak... én meg beszóltam, h. szerinte ki fog helyettem mindent megcsinálni? Mert ő biztos nem. Oké, h. besegít a család, de ezt-azt csak muszáj rám bízniuk, hiszen nem tudják, hogy pontosan hogyan szeretném. Bevettem egy Mg-t, utána elég sok időre megszűnt. Kimentem pisilni, visszafeküdtem és újra kezdődött minden. Bevettem még egy Mg-t (kb. másfél órás különbséggel). Megijedtem és féltem, hogy mennünk kell a kórházba. Lehet, hogy csak a megerőltetés miatt volt mindez. Reggelre jó lett, de kicsit délelőtt még éreztem.

Igen hideg van már kint, a héten hó is esett, gyönyörű volt a táj és a meteorológusok a hét végére is havat jósolnak. Remélem bejön, mert olyan jó lenne néhány kinti, értsd tájképet is csinálni szombaton kismamásan.

Szombat: reggel felébredtem, elkezdtem készülődni a fotózásra. Balázs jött olyan fél1 körül, már addigra szinte mindent előkészítettem. Feltettük a lepedőt a hátsó szobában háttérnek, Balázs szolídan kisminkelt és elkezdtük. Szerencsére Milu is eléggé partner volt az elején jó néhány kép erejéig, így végre lesznek szép közös fotók, amiken már 3-an vagyunk. Jó sokáig elvoltunk, jöttek-mentek az ötletek, röhögtünk, én közben párszor átöltöztem, ilyen-olyan kiegészítőket használtunk, de sajnos így is kimaradt sok minden, mert elfelejtettük. Pl. mérőszalagos, órás kismamafotó, vagy amikor a várandós hasa át van kötve szalaggal, mint egy ajándék. Vagy - ha már karácsony közeleg - égősoros kép sem lett volna rossz, de arról is megfeledkeztünk. Mindegy, így is készült vagy 150 fotó, amiből lehet válogatni. Még fel is dobtuk a nyers képeket a mi itthoni gépünkre, hogy meglegyenek.
Icipici ízelítő a nyers képekből (ezeket Balázs csinálta):

Este Milut nyaggattam, hogy csináljunk már képeket, amik kimaradtak és Balázs azokat is tökéletesíti. Nagy nehezen belement, miután a folyosón a szegélyezést befejezte (délután azt csinálta és nagyon jól haladt, estére készen is lett!, már csak a fugázás és festés hiányzik) de aztán mikor B.-nak átküldtem, közölte, hogy nem jó a felbontás, így nem nagyon tud mit kezdeni vele. Jó, nem baj, úgyis vagy 50 képet kiválasztottam és még azokat is le kell csökkenteni kb. 20-ra, ami tényleg művészi fotó lesz.

Hála Istennek a derekam nem rendetlenkedett, Babóca is jól tűrte a gyűrődést, olyan szép és cuki a képeken!:-)

A mi kis gagyi változatunkat is idelököm (ezen Milu nincs rajta, mert ő fotózott:-)). Egészen pontosan: 33+3 hét. Mondanom sem kell, hogy 3 db 3-as!

Elöl gombóc, hátul léc:-) A fenék, mint olyan, megszűnt létezni, vagyis inkább tottyosodott...

Kb. 101-102 cm:-) De megtudtam a védőnőmtől, h. nem is így kell mérni, hanem köldök felett:-)De nekem akkor is ennyi jött ki:-)

Isten ajándéka Ő...

Sokan mondják, h.meg van nyúlva az arcom... Bibimaja hízzon odabent, ne én idekint!

Este iszonyatosan beindult, fecergett, hullámzott, nyomott, bökdösött. De imádtam!

Ja igen, egy fontos dolog. Ugye megkaptam a szülésznő telefonszámát, fél 7 körül felhívtam. Nagyon kedves volt, említettem neki, h. hétfőn lesz programunk Miskolcon, beugorhatunk-e hozzá, mert tudom, h. nappalos lesz. Természetesen, bent van egész nap és akkor személyesen tudunk találkozni, megbeszélni a dolgokat. Már alig várom!!! Kiscsibikénket a legjobb kezekben szeretném tudni, ha eljön az idő.

Vasárnap: szombat este éjfél körül aludtam el, de már hajnal 5-től csak nyüglődtem az ágyban. Fél7-ig bírtam. Kikászálódtam, betettem egy adag mosnivalót, kikészítettem az ebédhez szükséges dolgokat. Annyira kattog az agyam már pár napja, hogy mit hogyan... anyát kihozta apa 10 óra után és a drágám megpucolt nekem egy csomó ablakot, függönyt mostunk, vasalt, portalanított. Zsuzsa sógornőm is átjött segíteni, mert látta, h. le vannak szedve a függönyök. Ő lemosta nekem a szekrényeket, ajtót, portalanított a hátsó szobában. Jó friss illatok lettek a helyiségben. Nagyon kis segítőkész, jólelkű csaj, jobb sógornőt nem is kívánhatnék magamnak. Megosztunk mindent, ha süt valamelyikünk, biztos, h. viszünk kóstolót a másiknak, megbeszéljük a gondjainkat egymással, kidumáljuk a pasikat, együtt örülünk és sírunk. Apa is visszajött 2 körül, ő kint foglalatoskodott, rendet rakott, szépen felsepert, elrendezte a növényeket.

Milu kifugázta a járólapot, szemmel láthatóan zavarta a "nagy tömeg" a házban, mert ugye mindenki a folyosón keresztül jutott el a "célállomásra", de mondtam neki, h. magának köszönje, h. lábatlankodás van, mert már rég rend lehetne. Amúgy meg örüljünk, h. ilyen sok segítségünk van!!! És hálása vagyunk! Köszönjük az érintetteknek! Óriási teherlevétel ez a vállamról, eszembe is jutott, h. azért milyen jó dolga van egy terhes nőnek, ha hasonló család veszi körül, mint az enyém:-) Minden év karácsonyára kellene időzíteni egy gyerkőcöt ezentúl:-))) És persze a több szem többet lát-elve alapján a több kéz többet és gyorsabban is tesz- gyakorlat érvényesül.

Én-míg a többiek tettek-vettek-főztem. Zsuzsa végzett, majd anyáéknak is menniük kellett. 1-2 függönyt még este ki kellett vasalnom és Milu rakta vissza, egész ügyesen. Fáradtan ágyba dőltünk 11 körül.

Pinduri izgett-mozgott, Milánt is új erővel töltötte fel Bibink jelenléte:-) Szegénykém biztos elfáradt és örömtáncot lejtett, mikor érezte, h. anya végre vízszintesbe helyezte magát. Mondogatom neki ilyenkor, h. ne haragudjon, mindjárt pihenünk, csak ezt meg azt muszáj megcsinálni és bírja még egy kicsi. Olyan kis szófogadó(nak tűnik):-)

Hétfő: reggel Milu felkelt korán mert barkácsolt valamit. Amint kinéztem az ablakon, láttam, hogy szakad a hó.Persze egyből pánikba estem, aminek hangot is adtam: megyünk Miskolcra Milán számítógép-szerelő, -karbantartó bizonyítványáért és a kocsin még a nyári gumi van. Természetesen nem nagyon izgatta a dolog, merthogy ez a hómennyiség úgyis elolvad... hát, én azért be voltam tojva, bár jól vezet a párocskám, de sosem lehet tudni. És haragudtam is rá, hogy mi lehet most fontosabb egy gumicserénél. Egész úton csesztettem - legalábbis szerinte. Jó, lassan ment, meg odafigyelt, de mostmár itt egy 3. kisember életéről, egészségéről is szó van, mondtam neki, h. jó lenne ha ezt felfogná és kissé nagyobb felelősséggel viseltetne ezen dolgok iránt. Főleg, hogy Miskolcon volt is egy kis padkának csúszás, na akkor már ő is belátta, h. igazam van, láttam a kis pofáján. De persze legjobb védekezés a támadás és a kritikát amúgy is nehezen viseli.  (Anya, ha olvasod ezt a részt ne aggódj, meg(cs)úsztuk!:-))

Odaértünk a sulihoz, 10 perc alatt megvolt a biziosztás (kérem senki ne hozza a sz.gépét hozzánk, mert attól, h. papírja van róla, nem biztos, h. meg is tudja csinálni:-)). 

Sok mindent terveztem ez után még Miskolcon, de jobbnak láttam én is, ha húzunk haza. Időközben a hó elolvadt és már csak nedves volt az út. Beszaladtunk még a megyeibe, h. beszéljünk a szülésznővel. Nagyon aranyos volt,  mondta, hogy keressem bármikor, ha további kérdéseim vannak (feltettem neki helyben párat) és szóljak, ha eljött az idő. Említette, hogy mikor érdemes a kórházba igyekezni, meg hogy valaki komplett szülési tervvel érkezik és az esetek többségében baromira nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy a leendő anyukák azt megálmodják, úgyhogy igazából szituációfüggő a dolog, így a szülésfelkészítő tanfolyam sem feltétlenül megoldás mindenre. Ha eddig nem jártam, már nem muszáj elkezdeni, minden rendben lesz ott a maga lefolyásában. Milut is meggyőzte az apás szülés szépségéről, meg hogy ez teljesen más lesz, mint a 2010-es volt...

Milán mondta, hogy szerinte fullra nem ez a nő az, akire ő 2010-ből emlékszik, én összekeverem egy másikkal, akit szerettem volna. De, mondom hát emlékszem a nevére is, Icuka, ez bennem maradt és ott csak 1 Icuka van, ráadásul a haja már annak idején is ugyanilyen rövid volt. Bár az arca kissé megváltozott, nagy kómásan 2010-ből csak homályosan derengenek a dolgok, de továbbra is meggyőződésem, hogy ő az a szülésznő, akit én kerestem:-) Amúgy Milánnak is nagyon szimpi volt, még ha kételkedik is a kilétét tekintve.

Mikor végeztünk, beugrottunk az Obiba, mert apa megbízott, hogy vegyünk már neki láncélezőt. Kaptunk is. Meg vettem magamnak egy szép kis jácint virágot, aminek isteni illata van.

Hazafelé felvittük apának a láncélezőt, tesómmal váltottunk néhány szót, utána Editke néniékhez szaladtunk fel, majd kis pihenés, evés otthon és egy kis vasalás még estére. 

Este felhívtam uncsitesómat Dalit (egyébként délelőtt keresett, hogy megmaradtak neki dolgok a szülés környékéről, szívesen nekem adja), kikérdeztem minden részletről. Utána Anita barátnőmmel beszéltem, neki is fél éves körüli a kislánya. 

Facebook-on beszéltem még Hencsi barátnőmmel és Szilvikével is (velük szinte minden napos a kapcsolattartás) és ráírtam az eddigi és persze ezutáni legkedvesebb fodrásznőmre, Ágira is, hogy mi újság velük. Nagyon örült. Őt olyan embernek ismertem meg, aki tényleg szívből boldog, ha a másik embert öröm éri, nem irigykedik, nincs benne hátsószándék. Nem bírtam ki, hogy ne mutassak neki néhány kismamafotót, hiszen ő is szokott kedvtelésből fényképezni és nagyon jól estek elismerő szavai. Remélem ő is hamarosan megtapasztalhatja ezt a csodás érzést, én nagyon drukkolok neki(k)!

Másnapra tartogattam Ildi egykori miskolci egyetemes barátnőm csörgetését, mert őt is nagyon szeretem, csak már iszonyat régen beszéltünk. 

Kedd: délelőtt a facebook-on egy üzenet fogadott, Ildi írt. El sem hittem, hogy ekkora telepátia létezik, vissza is jeleztem neki, hogy ha hiszi, ha nem, kedd lett volna az ő napja, mikor hívom, mert már hetek óta a fejemben járt, annyira régen beszéltünk. A nap elment egy kis főzéssel, ruhácskaválogatással-mosással, vasalással, még a sötétítőkből is maradt vasalandó. 

6 óra után egyik surányis kolléganőm hívott, aranyos volt. Ő az egyetlen, aki nyomon követ és érdeklődik... persze ez adódik abból is, mint már említettem, hogy nem sok emberkével alakítottam ki bizalmas kapcsolatot új iskolámban.
Este 8 körül felhívtam Ildi barátnőmet, akivel már nagyon régen beszéltem! Olyan kis aranyos volt, szegénynek nem alakult jól a 2012-es éve, alig várja, h. vége legyen. Még lehet, hogy karácsony előtt összefutunk, mert nagyon szeretnénk látni egymást. Körülbelül 2 óra hosszát csevegtünk telefonon,  misztikus dolgokról is többek között. Nagyon jó volt.
Szerda:  mivel éjjel 1 körül aludtunk el - Milu a folyosó nagy részét kifestette, kicsit mintha sötét volna (téli szántó színű - bézses-barnás), de fel fogom dobni fehér faldekorációval/falmatricával, egyébként meg nagyon szép, Milu ismét szép munkát végzett, a járólap is gyönyörű! - így reggel 9 után keltünk. Én szokás szerint többször is jártam a mellékhelyiségben, legalább 2x mennem kell pisilni és ez még egész jó arány is a fórumos ismerőseimmel összevetve. Reggel nehéznek éreztem a hasam, Manócska kinyújtóztatta magát rendesen, se ülve, se fekve, se állva nem volt az igazi. Milu a szokásos kávérituáléjára felment az anyukájához, én összedobtam egy kis krumplistésztát, semmi komoly ebédcsináláshoz nem volt kedvem. Szortíroztam a kisbabacuccokat, hogy mi is legyen a következő mosandó adag. Már az előző napi megszáradt, furcsa ilyen apró ruhácskákat látni a szárítón. De egyben nagyon jó is tudni, hogy nemsokára hordani is fogjuk.:-)
Milukám végre feltette a kocsira a téli gumit és még lomolt odakint, majd elment délutánra dolgozni. Én 2-re felszaladtam a védőnőhöz, szokásos jegyzetfüzettel érkeztem és megvitattuk a kérdéseimet:-). A vérnyomásom "szuper", 98/60, vizelet tiszta, tömeg: 61 kg. Bigikém szívhangja 140/min. Aztán kiderült, hogy a jövő héttől egy újabb védőnő kerül a körzetbe aki már valószínűleg végleges lesz. Megnyugtatott Szilvi, hogy ő ismeri és nagyon ott van a szeren szakmailag, tapasztalattal is bír, mert 3 gyerkőce van. Remélem. Bár én nagyon megszerettem Szilvi védőnőt is. Mondta, hogy természetesen szeretné, ha tartanánk a kapcsolatot, ha máshogy nem, akkor a közösségi oldalon:-)
Még beszaladtam hazafelé a boltba. A délutáni pihi egybe volt kötve egy kis munkával is.
Nagymamám is hívott, hogy hogy vagyok. Aranyos volt, mostanában sokkal jobban odafigyel rám. Igaz én is igyekszem keresni őt. Szegénykém mindig mondja, hogy szóljunk, ő megfőz, megsüt bármit, annyira szeretne segíteni. De valamelyik nap már tényleg kiadom neki a feladatot. Karácsonyra is kérdezte, h. mit süssön? Elgondolkodom és leadom majd a rendelést:-) Még annyit mondott, hogy hallotta anya volt kint nekem segíteni a hétvégén és hogy nagyon szeressem az én drága anyukámat, mert rettenetesen sokat megtesz értünk. - Hát én azt nagyon jól tudom!!! És az életem is kevés lesz teljes mértékben meghálálni a szeretetét! Drága Anyukám, akitől nincs jobb anya a Földön, vigyázz magadra, mi is igyekszünk vigyázni Rád! Nagyon szeretlek!
Este még jövök a 34. heti pocakos képekkel. Igazi nagy, kerek obeliszk hasam van már.

34. hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/34-hetes-terhes