Szösszenet

Ma verset írtam. Egy parányi lélek ihletett - a mi kicsi Lánykánk - de van ebben némi "hátsó szándék" is, amit még nem árulhatok el.

Nem volt túl sok időm és frekvenciám a ráhangolódásra, így ezt a "művet" közepes minőségűnek értékelem. 

De mivel ez is rólunk, nekünk, Érte szól, így megosztom itt: 

Születendő Gyermekünknek

Csöppnyi, kósza álom voltál,
Majd lettél erős akarat,
A hitünk reménnyé formált
S többé váltál, mint gondolat.

Bizonyított lett a léted,
Úgy vártuk eme igazolást
Bensőnkben megbúvó tested
Már nem csak puszta látomás.

A mi vérünk csörgedez Benned,
Lelked némán körülölel,
Mint lágy szellő a leveleket
Úgy simogat az érzés: létezel.

Pici Csodánk, megfogantál,
Ember lettél a semmiből,
Imánk meghallgatásra talált,
Minket választottál szüleidül.

Öröm s kétség váltakozik,
Míg várjuk édes jöttödet,
Szívünk egyre vágyakozik,
Hogy megismerjük lényedet.

Köszönjük a Jóistennek,
S hálát adunk Neked is,
Hamarosan üdvözölhet
Egy szép új világ, Drága Kincs!

Megígérjük kis Magzatunk,
Hogy jó apád s anyád leszünk,
Gyönyörű lesz közös utunk,
Érted mindent megteszünk.

S ha egyszer majd nélkülünk visz
Már az élet tovább,
Akkor se félj, hisz'
Odafentről is vigyázunk Reád!