26-án 36!!!

Csütörtök: hát az agyam, mint a szita. Semmire nem emlékszem a csütörtökből (pedig folyamatosan írom ám a naplómat, de ha 1-2 napra vissza kell emlékezni, akkor már baj van). Gondolom megint a szokásos elfoglaltságok voltak. Passz. :-O

Áh, mégiscsak beugrott! Hát tesókám jött ki segíteni összeszerelni az előszobabútort, ami már csak arra várt, hogy elfoglalhassa méltó helyét. 

Reggel fél9-re mentem érte, felvittük sógornőmet melóba, még vettem a pékségben 1-2 finomságot. A parkolás kissé féloldalasra sikeredett, öcsém meg is jegyezte, hogy nem csoda, ha Milán nem szívesen enged egyedül a kocsival bárhová is. Pedig én még mindig meg vagyok róla győződve, hogy ahhoz képest jól vezetek. És legalább az én jogsim nemcsak a barcikai Tesco-ig szól:-) Persze csinálok érdekes manővereket, de szerintem minden nő elkövet 1-2 "furcsaságot".

Na miután hazaértünk, Dácc elkezdte kipakolni a lapraszerelt bútor darabjait és elkezdte a kirakózást egy fincsi pékséges kakaóscsiga után. Nagyon ügyesen haladt (Milu délelőttös volt). Közben én halat sütöttem krumplipürével, meg volt még jó köményes tojásleves. Öcsémmel ettünk olyan 2 körül és utána folytatta az "építkezést". Milán mire hazaért, csak 1-2 tolóajtó híja volt a bútornak. Beállították, még meghúztak pár csavart és gyönyörködhettünk a bútorban. Jó pakolós, bár szerintem a lomjainknak még ez is kevés lesz.

Apa és Szandra kijöttek tesómért, hogy hazavigyék. Kedves Öcsém, ezúton is köszönöm a segítséget! Puszillak érte!!! Jöhetsz máskor is!:-) Hehe:-)

Délután Milu elaludt, mert szinte semmit nem pihent, én is hamar kidőltem.  Picurka is fáradt lehetett, mert alig adott életjelet magáról, már kezdtem aggódni, de azért meg-megnyugtatott.

Péntek: Úgy volt, hogy Dáccal megyek be Miskolcra, de kiderült, hogy anya szabadságon van, így ő jött velem, mert Milu már nem enged nagy hassal a volán mögé csak max. Barcikáig. Így reggel, ahogy ment dolgozni, bementünk kocsival, engem kitett anyáéknál. Míg anya készülődött, addig reggeliztem és a biztonság kedvéért betettem egy Túró Rudit is a táskámba, hogy Majánk kapjon egy kis energiát, ha esetleg nem mozogna úgy az NST-n. Beértünk, alig kószált még valaki korán reggel (fél 8), lefektetett a mukfurc nő, de most olyan ágyra, aminél magamnak kellett észlelnem a magzatmozgásokat. Iszonyatosan bepörgött Manóka, szinte félelmetes volt néha, ahogy ki akarja robbantani a hasamat a helyéről és hát izgultam is, hogy ez most nagyon rohanós, gyors szívhang, vajon jó lesz-e. Szinte folyamatosan kellett nyomkodnom a gombot, mert csak 1-2 pillanatra állt le. Már arra kértem, hogy ne olyan hevesen, mert ez sem jobb attól, mintha nem mozogna egyáltalán. 

Hozzá kell tennem, hogy valószínűleg nem a Rudi miatt vált ennyire mozgékonnyáaznap, hanem eleve az én idegállapotommal is gondok voltak, ugyanis az orvosommal való keddi telefon után semmi jóra nem számítottam. Illetve aggasztott, hogy vajon milyen lesz a hozzáállása, ha találkozunk. Utálom, ha neheztelnek rám, még akkor is, ha tudom, nekem van igazam.

Végeztem az NST-vel és rápillantottam a szalagra... hát nekem nagyon durva volt az előzőekhez képest, mert volt nem egyszer, hogy 180 körülre is felment a szívhang, sőt 1x a 200-at is verte. Na, gondoltam, a doki tuti befektet, vagy rosszallóan méricskél majd, hogy ezek nagyon rossz értékek. Anyára is szegényre ráragasztottam a parát. Mentünk a terhesambulanciára, vártam a dokit, aki meg is jelent. Közben beadtam a kiskönyvemet az asszisztensnek. Jött is az orvosom, mintha észre sem vett volna, rám sem nézett... na ekkor nagyon felment a pumpa. Aztán behívott. Hellyel kínált majd az első szava az volt, hogy ne aggódjak ennyire az antibiotikum miatt. Mondtam rendben és megemlítettem neki, hogy szedem úgy, ahogy előírta, és én nem akartam őt megsérteni, felülbírálni, csak tudja, mennyire aggódom az előzmények miatt és csak megerősítést akartam. Mondta, hogy lehet, hogy antibiotikum nélkül is minden oké volna, de ártani nem fog. (Ennyit szerettem volna hallani kedden, basszus!) Megnézte a dokumentumaimat, köztük az aznapi NST-t is, de azt mondta, hogy rendben van. Elküldött flowmetriára, ha ott is oké minden, akkor azért hétfőn menjek be NST-re újra. Megköszöntem, kijöttem. Anya sápadtan várt rám, mert a doki közben szaladt egy sort a folyosón, míg bent voltam és Anyucim azt hitte, hogy már velem/velünk van valami gond. Átmentünk az UH-ba, mert az áramlást is ott nézik. Mikor már egy fél órája csak vártam többedmagammal, leesett, hogy a dokim nem nagyon fog engem előre kapni, hiába hallottam a hangját kiszűrődni az UH-helyiségből. Biztos ez is a bosszújának egy része... Senkit nem hívtak be, csak olyat, aki épp akkor jött és volt fogadott dokija. Hát, szóval tudatosult bennem akkor, hogy jelen pillanatban hiába van nekem is fogadott orvosom... Amikor már másfél(!) órája nem történt semmi, kicsit elborult az agyam és minden körülöttem lévő kismamának is. Nem igaz, hogy csak gyűlik a tömeg és senki nem halad. Anya próbálta elterelni a gondolataimat, de most ő is szembesült vele, mi megy az ilyen helyeken is. Már  oda álltam az ajtó közelébe, nehogy már még azok is kielőzzenek, akik csak 5 perce érkeztek. Elindítottam a lavinát, mert mindenki odatobzódott és hang nélkül vártunk, mint a birkák. Jó magyar szokás szerint. Zúgolódtunk ott páran, de ez semmit nem használt. Végre kijött a szonográfus csaj (gondolom az ünnep közeledtével a legtöbb doki szabin van, szóval szakorvos nem volt a közelben sem) és beszedte a papírokat. Kérdezte ki hány hetes, mit kell csinálni. Mivel nekem csak flowmetria volt, így szerencsésen engem hívott be elsőnek. Az áramlás rendben, fejvégű fekvés, magzatvíz norm, lepényérettség: 1. fokú. Örültem, hogy legalább ez oké, ha azt hiszem, hogy az NST durva lett. 

Kijöttem, anyának mondtam, hogy nézzük már meg a dokit nem kószál-e a közelben, hogy megmutassam neki és megbeszéljük a továbbiakat. De nem láttam sehol, hívtam telefonon, nem vette fel. Jól van akkor, elmentem időpontot kérni NST-re (hétfőre) és utána elhagytuk a kórház területét.

Bementünk 1-2 helyre, Milánnak vettem ajándékot és hazafelé vettük az irányt. Anyáéknál megvártam Milut és jöttünk Barcára. Felszaladtunk Editke néniékhez is, majd itthon ettünk, pihentünk kicsit és lkezdtem motoszkálni. Pakolászni, takarítani. Milu nagyon örült, de mondtam neki, hogy karácsonyra RENDET szeretnék! Persze vigyáztam, mert éreztem, hogy keményedik a hasam, meg nem túl jó az egész. Milu is segített ezt-azt, majd abbahagytam a dolgokat. Közben Balázzsal face-eztem, mert mondta, hogy át tudja hozni a cuccokat még aznap. Na, végre, valami jó is a világvége napján. De aztán valami gebasz volt a gépével, így sajnos nem lett örömünk aznap. Zuhany, alvás.

Szombat: szokásos rendezkedés, Milu délelőttös volt, délután Balázs hozta a képeket és a videot pendrive-on, itt volt vagy 1,5 órát és nagyon örültünk a képeknek, a video meg egyszerűen gyönyörű, csak nem tudom feltenni ide egyenlőre, majd megkérdezem Milánt, ő biztos talál megoldást a problémára.
Kb. fél7 után este elindultunk (22-én) ajándékok után... hát igen, így jár az, aki utolsó pillanatokra hagyja a bevásárlást. Egyébként minden évben megbeszéljük, hogy befejezzük a családdal ezt az ajándékozós-stresszelős huzavonát, de aztán mindig mindenki kap valamit.
Először úgy terveztük, hogy csak Barcikáig megyünk, de aztán Milán mondta, hogy Miskolcon biztos nagyobb a választék. Mondom ja, meg a tömeg is, de jó, menjünk. Aztán ahogy beértünk Miskolcra, eszembe jutott, hogy én már rohadtul unom a Tescot, menjünk inkább az Auchanba. Így is lett. De előtt beszaladtunk a Decathlonba, tesómnak vettünk ott francia rudat. Az Auchan igazi felüdülés volt a Tesco-s unalom után, találtunk is nagyjából mindent, de 10-kor zártak, úgyhogy pár dolog kimaradt, mert már nem volt idő nézelődni. A pénztáros csaj Milán egyik haverjának a barátnője volt, váltottunk pár szót és indultunk haza. Ja, igen, a bevásárló központban (már előtte is) olyan nyilallásokat éreztem a combomban, menni alig bírtam. Egy csaj az egyik fórumon szokta ezt írni, hogy neki van ilyen, néztem is, hogy ilyen terhességi tüneteket nem nagyon szoktak említeni. Aztán engem is elért. Egy másik csaj meg írt valamit hogy ez olyan, mint az isiász és ha nem tud lábra állni a kismama, kórházi kezelést igényel. Hát nagyszerű.:-) Persze a derékfájdalom is kezd minden napos vendég lenni nálam. Talán készülődik a szervezet, de még vagy 2 hetet szeretnék kérni Csöppségünktől, hogy tényleg minden elrendeződhessen addigra a lakást illetően.
Vasárnap: Milu ismét délelőttre ment dolgozni. Még kora este beszaladtunk a barcikai nagy bevásárló központba a kimaradt apróságok miatt. A pénztárnál való fizetésnél már nem tűntek olyan apróságoknak ezek az ajándékok. Siettünk, 2 óra hossza alatt végeztünk, ilyen sem volt még. De a nagy sietségben történt egy kis "baj". Mikor otthon elkezdtem csomagolni a beszerzett dolgokat, észleltem, hogy a Lalika óriásdoboza, amiben két hatalmas építkezéses járgány volt és egy kobak, sehol sincs. Milánnak mondom, elkezdett szétnézni a házban és azon kívül, a kocsiban, a garázs környékén. Semmi. Basszus... de hogy? Hát otthagytuk vagy mi? Ha leesett volna a bevásárlókocsiról, csak meghallottuk volna a puffanást!Érthetetlen volt számunkra. A blokkon ott volt: építkezés szett - 4990 Ft... szóval kifizettük. És nem volt meg. Milán nagyon ideges lett és én is persze. Mondta, hogy ha másnap úgyis megyek NST-re, nincs mit tenni, vegyek egy másikat... 2 ilyen szerencsétlent:-)
Hétfő: reggel ébredtem Miluval, ő ment dolgozni, én meg apáékhoz, mert úgy volt, hogy tesóm visz be NST-re. De aztán apa vállata a fuvart, fél 8 körül oda is értünk. Nem s vártam sokat, rátettek a gépre, Picuri gyönyörűen mozgott, abban a tartományban, ahol az értékek jónak számítanak. Aztán nem jöhettem el, anélkül, hogy orvos nem értékelte volna ki az eredményt. Egy kedves doki volt, bár sokat kellett várni rá. Apa is nagyon fáradt volt, de kitartott természetesen. Miután ez megvolt, mondta az orvos, hogy még lesz flowmetria is. Na megint vártunk egy jó fél órát. De az eredmény ott is jónak bizonyult. Az NST kiértékelése után említettem a dokinak, hogy az én orvosom 3-4 naponta szokott behívni NST-re. Jó, mondta, akkor jöjjek majd csütörtökön. Visszamentem időpontért, a nővérke említette, hogy az én nőgyógyászom épp 2 nap múlva lesz ügyeletes, mehetnék szerinte akkor is, hogy ő lássa a papíromat, de ha csütörtökön 7-re ott vagyok, akkor még úgyis el tudom kapni a dokimat. Megegyeztünk a 27.-ben, de még rácsörgök a dokimra.
Hazafelé még zöldségesbe beugrottunk és elmentem utána a Tescoba, hogy a vevőszolgálatnál rákérdezzek az elveszett ajándékunkra. Próba szerencse, bár semmi reményt nem fűztem a dologhoz. De... mégiscsak mázlink volt, ugyanis a pénztárnál hagytuk azt a nagy dög játékot előző este és a vevőszolgálathoz leadta a pénztáros.:-) Nagyon örültem! Anyáékhoz még felszaladtam, kaptam kaját otthonra is és apa hazavitt, mert a ház még szaladt. Kicsit elkezdtem pakolászni, apa behozta a gyökeres fenyőfát. Minden évben gyökeres fát díszítünk. Milán is hazaérkezett és kis pihenő után átmentünk anyósomékhoz 4-re estebédre. Isteni finom volt minden, jó volt a hangulat, Lalikán vigyorogtunk és persze megtörtént az ajándékozás is. Jól elhúzódott az idő, 9 körül értünk haza, én még akkor takarítottam kicsit, persze Milu kiakadt, hogy ilyen nincs, hogy nekem ilyenkor jut eszembe takarítani. De baszki, mondom, mikor takarítsak, mikor rohanás volt az egész hetünk, meg míg ő az előszobában porolt, értelme nem lett volna, hogy elkezdjem a portörlést, szekrények lemosását stb. Kb. másfél órát szöszmötöltem, a fa persze nem lett felöltöztetve. Nem akartam Picur miatt sem megerőltetni magam, úgyhogy mentünk aludni.
Kedd: fél 10-kor keltünk. Milu nagy nehezen nekifogott (25-én!) az előszobai ablak pucolásának, feltette a függönyt is, én a nappaliban foglalatoskodtam. A fa még úgy állt, csupaszon. A vitrinből is kiszedtem az összes tányért, stb.-t és átmostam, áttörölgettem őket, iszonyat poros volt minden. Kb. fél4-kor befejeztük, majd készülődtünk be Barcikára. Először mamához, nála ettünk-ittunk és Milunak szegénynek még mama tv-jét is meg kellett néznie, mert szokás szerint nagyanyám ismételten "szétnézte":-) Én nem tudom, elromlik mindig. Már 4 tv van nála, de egy sem jó.De Milu megcsinálta az egyiket, és egy másikat is beállított, a biztonság kedvéért. Még utána anyáékhoz is felmentünk, megajándékoztuk egymást, nagyon jó és hasznos dolgokat kaptunk! Kicsit beszélgettünk majd jöttünk haza. Pindurka csendeskedett egész nap, csak pár rúgkapálás volt érezhető. Lehet neki is elnehezült a kis gyomrocskája a viszonylag sok kajától. Igyekszem türtőztetni magam, de így karácsony tájékán elég nehéz...
Megmondom őszintén, a lakás rendbetétele, a rohanás stb. abszolút elvette az időt, hogy Milánnal az utolsó karácsonyt kettesben kiélvezzük. Az egymásnak szánt ajándékokat is kutyafuttában adtuk át. Csak úgy szimplán, nem a fa alatt, hiszen az még meztelen volt kedden is! Tiszta szégyen!
Szerda: reggel fél 8-ig tudtam aludni, így gyorsan karácsonyfává varázsoltam a fenyőt végre:-) Alátettem a sok szép ajándékot! Takarítottam kicsit, végre vendégnyugodtanbeengedhető-állapotba varázsoltam, mert rettenetes volt, ahogy itt kinézett minden. Délután jött a kis(s) családom, mindenki eléggé elvolt, tesóm, Milán és Szandra jägereztek, anya ivott egy csokilikőrt, apa ásványvizezett, velem együtt. Mindenki el volt telve a boszorkánymáglya sem kellett nagyon, de érthető, mikor az ember egész nap tömi a fejét... Kiscsillagom is beindult, tesóm csak nézte, ahogy emelkedik, hullámzik a hasam. Már ő nagyon-nagyon várja a Picit, szívesen beszél róla. Persze mindenki más is, csak ő valahogy másképp.
Más: 36 hét. Hihetetlen, hogy idáig eljutottunk. Annyira boldog vagyok és egyre inkább érzem, hogy félek kiengedni magamból drága Kincsemet. Persze tudom, ez nem jó, mert így lehet, hogy nehezebb lesz a szülés, de szó szerint úgy hozzám nőtt, érzem minden rezdülését, féltem, óvom, dicsérem, becézgetem, szeretem! Milu is a hasamra tette a fejét és rögtön bejelzett a Drága. Ő is csodálattal tapasztalja meg ezeket a dolgokat, mégis úgy látom, hogy a nőkkel szemben a Jóisten ebből a szempontból kegyesebb volt, hiszen mi valóban átérezhetjük ezt a csodát, h. valaki 9 hónapig növekszik bennünk. A férfiak csak részben lehetnek ennek részesei. Most imádom, h. nő vagyok és mindezt teljes mértékig átélhetem.
36. heti pocak:

36.hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/36#your-baby

Kispapás-kis(s)mamás-kisbabás I. - fotók 33+3 hetesen

Óriási köszönet Csikász Balázsnak a képekért, amiket eddigi életem legszebb időszakáról készített! A mostanitól szebb karácsony jövőre várható, amikor már nemcsak lélekben, de testben is hárman leszünk!<3

Úristen, 35!:-)

Telnek a hetek szépen... és hihetetlen gyorsan is persze. Nem volt hiány az elmúlt napokban sem örömből, boldogságból, izgalomból, idegeskedésből és egy kis csalódásból...

Csütörtök: csak egy kis lightos mosás, vasalás, rendezkedés... 

Péntek: 9 után elindultunk Miskolcra, a dokim nem mondott konkrét időpontot, ugyanis ügyeletes, így egész nap bent tartózkodott. 10 előtt beértünk, hívtam telefonon, h. ott vagyunk. Megírta a beutalókat (ált. vérkép+vizelet, enzimmód, toxo-,CMV-ellenőrzés) majd elküldött NST-re. Mint kiderült, ott előjegyzés kell, de a dokim mondta, hogy említsem meg: ő küldött és sürgős. :-) Hát, a nő, aki amúgy is olyan mukfurc, életunt és flegma, vágott egy pofát, mikor ezt így előadtam. Felfektetett egy ágyra és rámtette a műszert. Jó volt, mert nem kellett nyomkodni, ha magzatmozgást észleltem, a gép magától érzékelte. Nagyjából láttam is az értékeket, a legalacsonyabb 118, a legmagasabb 147 volt. Ha jól tudom 120 és 160 között jó. Persze ehhez még hozzájárulnak más dolgok is- erről felvilágosított a védőnőm. Kértem, hogy mocorogjon Bibikém, picit meg is fogadta a tanácsomat, de ez mukfurc asszonyságnak nem volt elég, így elkezdett utasítani, hogy forduljak erre-arra, majd vissza. Az NST előtt ettem-ittam kicsit, mert hallottam, hogy ezt így kell. Később belelendült Manócska és a végére egész jó kis görbe mutatkozott a papíron. Visszamentem a dokihoz, de közölték, hogy eltávozott 2 óra hosszára műteni, addig intézzem az UH-t, vérvételt. Na az UH-t nem akartam idegen orvosra bízni, így elmentünk vérvételre. Persze Milu bepöccent, hogy mindig  várni kell a nőgyógyászra, mert ő mindig rohan valahová. A laborba értünk 11.10-re, de ott meg fél 12-ig kötelező takarítás van, így Milán duplán kiakadt:-) Mondtam neki, hogy jól van már, ez a nap erre van szánva, menjen le a kocsihoz és aludjon, vagy akármi, de engem ne idegesítsen az idegeskedésével. Hozzászokhatna már, hogy a magyar egészségügy ilyen. Na csak sikerült levetetni a vért, utána elmentünk a Plazába egy bababoltba (vettünk ágyneműt) majd a Tégelbe, ahol örömmel vettem tudomásul, hogy végre beváltják már valahol a Felicitas kuponomat, ami tartalmazott egy könyvet a szülésről, Anyák lapját, Baba magazint egy MAM cumit meg néhány promóciós terméket:-) Vettünk még egy légzésfigyelőt is, ami akciósan is rohadt drága volt. 

Majd visszamentünk a kórházba, már a dokim is visszatért, beadtam neki az NST-szalagot, küldött UH-ra majd pár perc múlva szólított is. Kiscsillagunk méretei megfelelnek a korának, szép a szívverése, flowmetria, magzatvíz mennyisége normális, lepényem sem érett még, láthatóan jól érzi magát odabent. És rákérdeztem, hogy lány-e még, mert utoljára a 22. héten mondták ezt. Csak pár percre láthattuk Csemeténket, megkaptuk a papírt és jöttünk is. Direkt nem kérdeztem meg a súlyát, majd annyi lesz, amennyi. Úgysem tudják megbecsülni normálisan. 

Aztán ahogy mentünk hazafelé, a kocsiban végiggondoltam a délelőttöt és kissé elkenődtem, mert Milán olyan türelmetlen és nyűgös volt. Elmondtam neki, hogy jó lenne, ha kicsit örömtelibb lenne számára is ez a fajta várakozás, mert úgy érzem, hogy már mindent nyűgnek fog fel, bírja már ki ezt a kis időt, vagy ne is jöjjön velem máskor. Most lenne rá, a támogatására, a megértésére, türelmére a legnagyobb szükségem, erre tiszta idegbajos. A doki sem tehet róla, hogy megváratott. Azt hiszem megértette, főleg, mert mostanában tombolnak a hormonjaim és olyan érzékeny vagyok, mindenen elbőgöm magam. 

Még hazafelé menet beszaladtunk Milán szüleihez, aztán pihenés következett. 

Szombat: Délelőtt nagyon-nagy kaját csináltam: tejberizst... Milu összerakta a kiságyat, belepróbáltunk mindent, ami már megvan, nagyon jó volt látni szépen "feldíszítve" a kiságyat, már csak Babuci hiányzott belőle. Délután mostam, fertőtlenítettem a textilpelusokat, kifogókat. 

Este habart babot főztem és X-faktort néztünk. Milu elment éjszakára. 

A gyomorsavam visszatért, mindezek ellenére csak ennék egész álló nap, legfőképpen csokit!!! A hasam is néha úgy húzódik, mintha ki akarna durranni. A hüvelyben is érzek néha szurkálást, nyomást, gyakran kell mennem pisilni. Amúgy tele vagyok energiával, egész nap csak pörögnék, rendezkednék. Figyelni kell, hogy néha lepihenjek.

Vasárnap: délelőtt bementem Barcikára (Kik, Müller, DM, Penny). Örültem volna, ha Milu is jön velem, de éjszakás volt, így hagytam pihenni. 

A DM-ben vettem 108 db-os 2-es pelust, 25% kedvezménnyel, mert beváltottam a pontjaimat. Plusz a többi aprósághoz is fel tudtam használni egy 500 Ft-os kupont, ami Szandra sóginőmtől származik.

A Pennyben felhívtam apát, hogy otthon van-e, mert le kellene jönni segíteni pakolni ásványvizeket meg nehezebb dolgokat. Persze jó apához híven jött is:-) Aztán csak felmentem régi otthonomba is, beszélgettünk, pálinkákat szagoltam (amit apa főzött), ettem majd 3 körül mentem haza, mert a köd leszállni igyekezett. 

Miluval kipakoltunk, persze megint valamin összeszólalkoztunk, már szerintem mindketten érezzük, hogy nincs sok idő a terhességből és ezért. Persze csak így gyengén szurkálódunk verbálisan, semmi komoly. Este néztük az X-faktort (közben vasaltam), de Milu ismét ment dolgozni. 

Ja, délutánra ígérte Balázs a kismamis képeket, de eszébe jutott, hogy ő még akar csinálni egy videót a képekből ajándékképpen. Csak kellene alá valami zene, amit szeretek. Hosszas gondolkodás után Enya maradt, a közös dalunk Kicsivel. Még számításba jöhetett volna ez a gyönyörűség, amit annak idején Öcsém ismertetett meg velem:

 http://www.youtube.com/watch?v=aHjpOzsQ9YI

De a kis dubstepes aláfestés miatt ezt inkább nem akartam. Balázs még kért néhány idézetet, vagy saját gondolatot, amit szintén beillesztene a videóba. Nagyon tetszett az ötlet, rá is kattantam a neten várandós idézetekre, de nem találtam túl sokat. Eldöntöttem, hogy írok is egy kis versikét, amúgy is tervemben volt, hogy meglepem Kislányomat egy neki szánt gondolatsorral. Így még közelebb kerülhetek hozzá és folyton Rá "kell" gondolnom, miközben papírra vetem a strófákat. Sajnos aznap este nem volt ihletem, féltem is, hogy nem fogok tudni ráhangolódni erre a "feladatra", de másnap csak kicsikartam magamból azt, ami a "Szösszenet" bejegyzésben olvasható. 

Hétfő: Milu reggel hazaért, még aludtunk kicsit, majd gyűjtöttem idézeteket, megírtam a verset és elküldtem mindent Balázsnak.  Ebédre pizzát csináltam a bableves mellé. 

Egyébként pár napja igen nehezen alszom, nem kényelmes már sehogy sem, de ülni és állni sem jó. Viszont mocorog Pindurka és rengeteget csuklik, ami jó jel, mert fejlődik állítólag az idegrendszere (meg magzatvizet is nyel a kis csintalan, bár nem csodálom, ha csokizás után jólesik neki is az édes nedű:-))

Kedd: Már fél5-kor ébren voltam, nem tudtam aludni. 7-re jöttek anyósomék, mert mentek Miskolcra (kiszedték a lábából a varratokat) és így engem is bevittek NST-re (aminek az időpontját előzőleg egyeztettem). Most kedves volt a nő NST-n (mert nem a mukfurc volt szolgálatban), Picur meg igazán szépen mozgolódott, néha azt hittem ki is ugrik a hasamból. Ez már csak azért is volt jó, mert most székes-nyomkodós helyre kellett leülnöm, így nem volt téves riasztás. 

Vártam utána kicsit, mert mondták, hogy megbeszélés van a dokiknál, majd megjelent az enyém. Odaadtam neki a papírt és kisvártatva behívott. Tökéletesnek véleményezte az NST-t, aminek nagyon örültem, viszont ami utána következett, már nem nagyon.

Kezdem azzal, hogy eddig mindig vittem a nagy paksamétámat a leleteimmel, sosem kellett. Erre most rittig kért más dolgokat is, mondtam bocsánat, de nincsenek itt. Kért, hogy máskor mindig legyen nálam. Így a gépből kerestette ki az asszisztens nővel az előző UH-eredményem vagy pl. az októberi zárójelentésem. A vörös unott picsa persze vágta a pofákat, hogy meg kell mozdítania a kisujját (én nem tudom a megyei tele van ilyen hülye kis köcsög adminisztrátorokkal, akiknek semmi kedve bármilyen munkát is végezni) és az orvosom ezt látván rászólt, hogy mittomén nevezzük a csajt Marikának: "Marika ne nyavalyogjon már!" A picsa be is kussolt, legszívesebben fejberúgtam volna még én is.

Kértem a dokit, hogy adja ide a vérképes leletemet (az teljesen jó) és hadd kaphassam már meg a cervix-tenyésztésről a 2 hónappal ezelőtti dokumentumot, amiről már telefonon érdeklődtem és azt mondta minden rendben vele. Kinyomtattatta nyafikával és rákezdte: hát, nem teljesen jó itt minden... - na jött a para, hogy mi van már, hát telefonban megbeszéltük, hogy oké minden!  Kiderült, hogy e-coli baktérium meg még valamilyen coccus (de nem strepto) volt a kenetben 2 hónappal ezelőtt(!). Ezek bélbaktériumok. Ennyit mondott és írt fel Augmentin antibiotikumot. Le voltam sokkolva, így természetesen akkor semmi nem jutott eszembe, megbeszéltük, hogy pénteken jövök megint NST-re és flowmetriát is néz UH-n.

Megkerestem Editke néniéket a főépületben, sikerült fájdalommentesen eltávolítani tőle a varratokat, én is elmeséltem az "élményeimet", még bementünk a Tescoba, ott kiváltottam egyúttal a gyógyszert is. Hazafelé még beugrottunk az édességnagykerbe (vesztemre) és a zöldségesbe is. 

Itthon Milu nagyban csinálta az előszobát, lassan "átadható" állapotba kerül én meg persze agyaltam ezen az egész délelőtti dolgon. Annyira nem hagyott nyugodni, hogy fél4 körül délután felhívtam a dokimat, kérve, hogy mondjon valamit, mert én attól tartok, hogy 2 hónappal ezelőtti eredményre már feleslegesen veszem be az antibiotikumot, nem ártok-e vele többet, mint használok. Hát, lelki szemeim előtt láttam, ahogy a telefon másik végén széttárja a kezét és szinte kihúzza magát a felelősség alól. Persze én megértem, amit mondott, hogy valaki tele van hüvelyfertőzéssel, gombával a 9 hónap alatt, mégsem lesz baja a gyerkőcnek, más meg hiába védekezik bármivel, akkor is elkaphat valamit. Szóval bármi benne van a pakliban. Hát kössz, ez engem rohadtul nem vigasztal. Különösen mert ezt nem magyarázza el, hogy az a bizonyos pakli mit tartalmazhat, egy ilyen baktérium milyen problémákat vethet fel szülésnél illetve azelőtt (persze neten böngésztem, nem találtam hála istennek annyira durva dolgokat). Olyan vagyok, hogy ha nem muszáj, főleg antibiotikumot nem szednék be. Vagy legalábbis nem 3x1-esével, hanem kicsit kisebb dózisban. Hát akkor szedje úgy... ez volt a válasz. Meg hogy megoszlanak a vélemények ezekről az antibiotikumos hatásokról, de ők a kórházban felírják, ez az elfogadott. Jó én ezt is értem. Csak mondjuk nem az eredmény után 2 hónappal - gondolom én. Legszívesebben ezt a pofájába nyomtam volna. Tudja, hogy az előzmények miatt duplán parázok mindentől és elmondhatom, hogy eddig nagyon kevés dologban tudtam úgy szóra bírni, ha valami kérdésem volt, hogy a válasza számomra kielégítő legyen. Nem akarom bántani, de ha róla az a hír járja, hogy milyen alapos, közben meg semmit nem magyaráz el és mindig kétségek közt maradok, akkor?! Lásd rubeola! Czeizelhez kell fordulnom, hogy megnyugodjak??? Mert ő hát... így meg úgy... és ne higgyek a Semmelweis-es főorvosnak sem, aki a fertőző osztályon van s eloszlatná a kételyeimet? Kicsit durva. Meg védőnőtől kezdve háziorvosig mindenkit fel kell keresnem, hogy végre valaki megnyugtasson? Akkor ő minek van????? Nem akarom túlparázni a dolgokat, de egyszerűen sorozatosan nem kapok érthető magyarázatot a kérdéseimre tőle.

Én annak idején azért választottam őt (ismét), mert megbíztam benne és gondoltam jó kezekben leszek. Meg ugye tudja az előzményeket is, így valamilyen szinten kényszer is volt, hogy ismét hozzá menjek. De ez a keddi dolog nagyon betette a kaput. Éreztem rajta a telefonban, hogy talán meg is sértettem, hogy szkeptikus vagyok ezzel az egész üggyel kapcsolatban, de én nem felülbírálni akartam az ő döntését, hanem csak megerősítést vártam, hogy igen, erre az antibiotikumra 2 hónap után is szükségem lehet és ne aggódjak, mert ez olyan, amit nyugodtan szedhetnek terhesek is, ha van még kórokozó, ha nincs. Ezzel szemben ismét csak üres duma jött. Persze lehet, hogy nekem kellene erélyesebbnek lennem és hozzávágni, hogy telefonon keresztül 1,5 hónapja azt az infot adta, hogy minden rendben a tenyésztéssel, szóval én lehetnék felháborodva a félretájékoztatásért. Mert ez a gyerekemről szól és nem arról, hogy a Tesco-s újságban a banán akciós árát félrenyomtatták így 250 Ft helyett 265 Ft kilója... 

Szóval óriásit csalódtam most benne, megmondom őszintén. És valahol Milánnak is igazat adok most már, hogy tényleg mindig csak rohan, kutyafuttában néz meg mindent, mert rohadtul túlvállalja magát. De ekkora figyelmetlenséget nem tudok megbocsájtani.Pedig én mindig védtem őt. Eddig.

Mondtam neki, hogy jó, akkor pénteken még visszatérünk a dologra, ha megyek NST-re. Gondolom nagyon örült, de leszarom. Anya azt tanácsolta - miután elmondtam neki is-, hogy illedelmesen mondjam meg, hogy mit várok/várnék el tőle. Amennyi pénzt és türelmet én is nála hagytam már, igazán megérdemeljük a megbízható tájékoztatást. 

Miután letettem a telefont a dokival, kitört belőlem a keserűség és zokogtam, hogy hogy lehet ilyen, semmivel sem vagyok előrébb, mint délelőtt, ugyanis ugyanúgy kétségek közt maradtam. 6 után felhívtam a védőnőmet és ő pl. elmagyarázta úgy a dolgokat, hogy egy laikus is (mint én) megértse és azt mondta, beszedhetem nyugodtan az antibiotikumot, meg hogy zárt a méhszájam, a magzatom burokban, úgyhogy nem lehet baja. Probléma szülés esetén merülhet fel, ha addig nem sikerül kiírtani a bacit (merthogy valószínűleg még mindig van bennem, ez egy elég makacs kórokozó, annak ellenére, hogy októberben is a kórházban kaptam Zinnatot a növekedett fehérvérsejtszámra). Ezúton is köszönöm Szilvinek, hogy készségesen a rendelkezésemre állt. A tanácsát megfogadva, hogy másnap menjek el még esetleg a háziorvoshoz is, kicsit megnyugodva tértem nyugovóra aznap. Már ezt az egy hónapot csak kibírjuk valahogy. 

Szerda: fél 9-re kaptam Gyöngyi nénitől időpontot a háziorvoshoz és már úgy mentem be hozzá, hogy nagyon szégyellem, de már megint konzultációra jöttem, mert a nőgyógyászom valahogy nem............

Na ő is szépen elmagyarázta a dolgokat, hogy ezek a kórokozók eleve benne vannak az ember szervezetében és jó, nem túl szerencsés, hogy pont a kenetemben volt megtalálható, de azért ez egyáltalán nem olyan vészes, mint ahogy én beparáztatom magam. Ha már elkezdtem az antibiotikumot, akkor szedjem legalább 5 napig, ártani nem fog. Már ne haragudjon meg a világ, de egy csúnyán szólva "mezei" háziorvos több időt szakít a félelmeim elhárítására, mint az a nőgyógyász, akire rábíztam magam és a Kicsikém??? Még mindig fortyogok a dühtől. Szóval így azért kissé megnyugodtam. Bárcsak már ott tartanék, hogy kezemben lehet az én egészséges gyönyörű kisbabám! Nem tudom mit fogok leművelni, ha idekint lesznek problémák, megbetegszik, vagy valami, de szerintem ha egy jó gyerekorvost ki tudunk fogni, aki magyaráz, tanácsot ad és nem hagy kételyek között, akkor biztos, hogy kiegyensúlyozott, félelemtől mentes leszek én is. Nem kell semmi más nekem, csak h. megmondják: A vagy B. Megerősítés vagy cáfolat. És nem az ímelés-ámolás állandóan.

Picikém bocsáss meg, hogy kihatott Rád is ez a nagy izgalom, már mocorogni sem úgy mersz, vagy legalábbis remélem, hogy csak kipihened odabent a fáradalmakat. Nagyon szeretlek és tudod, hogy vigyázni akarok Rád, csakis emiatt járom körbe 10-szer is ugyanazt a témát, problémát! Te vagy nekem a legfontosabb! <3

És ma talán Balázs már hozza a kismamis-kispapis fotókat!

Képek a 35. heti pocakról:

35. hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/35#your-baby 

Szösszenet

Ma verset írtam. Egy parányi lélek ihletett - a mi kicsi Lánykánk - de van ebben némi "hátsó szándék" is, amit még nem árulhatok el.

Nem volt túl sok időm és frekvenciám a ráhangolódásra, így ezt a "művet" közepes minőségűnek értékelem. 

De mivel ez is rólunk, nekünk, Érte szól, így megosztom itt: 

Születendő Gyermekünknek

Csöppnyi, kósza álom voltál,
Majd lettél erős akarat,
A hitünk reménnyé formált
S többé váltál, mint gondolat.

Bizonyított lett a léted,
Úgy vártuk eme igazolást
Bensőnkben megbúvó tested
Már nem csak puszta látomás.

A mi vérünk csörgedez Benned,
Lelked némán körülölel,
Mint lágy szellő a leveleket
Úgy simogat az érzés: létezel.

Pici Csodánk, megfogantál,
Ember lettél a semmiből,
Imánk meghallgatásra talált,
Minket választottál szüleidül.

Öröm s kétség váltakozik,
Míg várjuk édes jöttödet,
Szívünk egyre vágyakozik,
Hogy megismerjük lényedet.

Köszönjük a Jóistennek,
S hálát adunk Neked is,
Hamarosan üdvözölhet
Egy szép új világ, Drága Kincs!

Megígérjük kis Magzatunk,
Hogy jó apád s anyád leszünk,
Gyönyörű lesz közös utunk,
Érted mindent megteszünk.

S ha egyszer majd nélkülünk visz
Már az élet tovább,
Akkor se félj, hisz'
Odafentről is vigyázunk Reád!

34

Csüt.: fantasztikus nap. A Mikulás és persze kicsi Kincskabalánk szerencsét hozott Milánnak és nekem. Kezdem ugye azzal, h. előző este a neten megláttam a nyelvvizsga-eredményem, amit még 6.-án sem hittem el, mikor felébredtem. Nem is tudtam visszaaludni az izgatottságtól, no meg Milu jött haza éjszakásból és mentünk Miskolcra, mert ő meg számítógépes műszerész tanfolyamának (ami kb. 1 évig tartott és kb. 4x jelent meg... no comment) befejező pillanatait élte meg vizsga formájában. "Gyakori" megjelenése mély nyomott hagyott tanáraiban, csoda, h. engedték vizsgára. Kicsit félt is, mert egyrészt kellemetlen volt neki, h. "szorgalmasan" bejárt (mondjuk sokszor épp a tanfolyami időpontokban dolgoznia is kellett, máskor meg lusta volt), másrészt úgy érezte, nem igazán sajátította el az ehhez a szakmához szükséges tudást. De a lényeg, h. volt pofája :-) bejelentkezni vizsgára és milyen jól tette. Az írásbeli az időközben megmaradt) 4 tanuló közül neki sikerült a legjobban, a sz.gép összeszerelés is 100%-ra sikeredett, csak éppen figyelembe vették a hiányzásait és így lehúzták 4-esre az összeredményt. Hát, így kell ezt csinálni. Én egyébként nem féltettem, mert rengeteg helyzetben ki tudja vágni magát és az ilyen sz.gépes-szerelős-barkácsolós feladatokat kisujjból kirázza. Én megvártam, míg vizsgázott, de eléggé elhúzódott 8-tól, így fél11 körül elmentem szétnézni a környéken (Újgyőri főtér). Találtam egy turit, nagyon gagyi volt, így átmentem egy 100 Ft-os boltba. Ott elidőztem, hívott is M. h. mindjárt végez. Kisétált a boltig, elmondta az élményeit, nagyon örültem és büszke voltam rá. Mi lett volna, ha becsületesen jár tanfolyamra és még tanul is...:-) Hétfőn biziosztás.

A vizsgát követően bementünk Milu anyukájához a kórházba, szemmel láthatóan jól volt, elmesélte a műtétet, kifogott egy jó kis cserfes fiatal csajt szobatársnak, úgyhogy nem unatkozott. Pénteken jöhet haza.

Átszaladtunk még a szülészet-nőgyógyászatra, mert fel akartam keresni a szülésznőt, akit akarok majd, ha eljön az idő. Már nem volt bent, de érdeklődtem a beosztása és telefonszáma után, úgyhogy hétvégén hívom. Amint hazaértünk, főztem egy jó kis húslevest és hagymás krumplipürét csirkehússal. Milán időközben elbóbiskolt, mikor készen lettem én is letettem magam és pihentem.

Közben vártam Czeizel prof. hívását, ahogy megígérték. És valóban, 5-fél6 között kerestek is a 9 hónaptól, említettem is a diszpécser csajnak, h. minden elismerésem, h. így törődnek a kismamákkal és nem gondoltam volna, h. valóban személyes beszélgetésre kerülhet sor. Örült az elismerő szavaknak. Majd kapcsolta a prof-t. Gyorsan, határozottan és megnyugtatóan beszélt a doktor úr, ne aggódjak, egyértelműen védve vagyok a rubeola ellen. Említettem neki, h. időközben ez be is bizonyosodott, mert megtaláltuk az oltási kiskönyvemet. Még rákérdeztem a csípőficam (nekem volt olyan) örökölhetőségi esélyeire, 20%-ot mondott, kívánja, h. a 80%-ba essünk bele, ha megszületik a Pici, de nyugtatott, hogyha ez nem így alakulna, azzal sincs gond, mert manapság már igazán jól korrigálható ez a kis rendellenesség. Hálálkodtam egy sort neki, majd letettük a telefont. A Milu ajakhasadását elfelejtettem megérdeklődni, bár az orvosom a terhesség kezdetekor 5% esélyt adott az öröklődésre, meg ugye az UH-n sem látszik nyoma sem ennek, úgyhogy remélhetőleg teljesen szabályos lesz a pofikája (is) Kiscsibénknek.

Így végre békére lelt a lelkem, hogy tényleg minden rendben lesz, ezt a kis időt már kibírjuk. Lesz egy egészséges, gyönyörűséges Kislányunk. Minden nap egyre közelebb kerülünk a hőn áhított dátumhoz, a hetek telnek, Pinduri pedig fejlődik odabent.

Olyan szinten feltöltött a dec. 6-a, hogy eldöntöttem, minden napot csodának élek meg ezentúl és köszönetet mondok minden boldog pillanatért, sikerért. Persze ez korábban sem történt nagyon másként, de most már tudatosabban fogom kezelni ezeket a dolgokat.

Este még skype-on beszéltem Szilvi barátnőmmel, Milán éjszakára ment, majd éjfél körül elaludtam.

Péntek: hajnalban felébredtem, eléggé fájt a fejem, de vissza tudtam aludni. 10-ig húztam a lóbőrt.

Szalagavató lett volna esedékes az Irinyiben. Egész nap agyaltam, h. menjek-e, de végülis úgy döntöttem, h. kihagyom. Nem hiányzik most így ilyen vírusos időszakban, hogy a nagy tömegben bármit elkapjak. Arról nem is beszélve, h. egy helyben végig ülni pár óra hosszát, nem biztos, h. ment volna. Bár fájt a szívem, mert szerettem volna látni az időközben felcseperedett egykori tanítványokat és volt kollégáimat de nyugodtabb vagyok így.

Az ünnepség helyett elkezdtem rendezkedni a hátsó szobában. A fészekrakó ösztön (vagy inkább nevezzük bepánikolásnak) pénteken különösen beindult nálam,szóval tettem-vettem a lakásban és este mikor lefeküdtem iszonyatosan el kezdett fájni a derekam, de csak 1 ponton. Milántól meg is kaptam, h. ne csodálkozzak... én meg beszóltam, h. szerinte ki fog helyettem mindent megcsinálni? Mert ő biztos nem. Oké, h. besegít a család, de ezt-azt csak muszáj rám bízniuk, hiszen nem tudják, hogy pontosan hogyan szeretném. Bevettem egy Mg-t, utána elég sok időre megszűnt. Kimentem pisilni, visszafeküdtem és újra kezdődött minden. Bevettem még egy Mg-t (kb. másfél órás különbséggel). Megijedtem és féltem, hogy mennünk kell a kórházba. Lehet, hogy csak a megerőltetés miatt volt mindez. Reggelre jó lett, de kicsit délelőtt még éreztem.

Igen hideg van már kint, a héten hó is esett, gyönyörű volt a táj és a meteorológusok a hét végére is havat jósolnak. Remélem bejön, mert olyan jó lenne néhány kinti, értsd tájképet is csinálni szombaton kismamásan.

Szombat: reggel felébredtem, elkezdtem készülődni a fotózásra. Balázs jött olyan fél1 körül, már addigra szinte mindent előkészítettem. Feltettük a lepedőt a hátsó szobában háttérnek, Balázs szolídan kisminkelt és elkezdtük. Szerencsére Milu is eléggé partner volt az elején jó néhány kép erejéig, így végre lesznek szép közös fotók, amiken már 3-an vagyunk. Jó sokáig elvoltunk, jöttek-mentek az ötletek, röhögtünk, én közben párszor átöltöztem, ilyen-olyan kiegészítőket használtunk, de sajnos így is kimaradt sok minden, mert elfelejtettük. Pl. mérőszalagos, órás kismamafotó, vagy amikor a várandós hasa át van kötve szalaggal, mint egy ajándék. Vagy - ha már karácsony közeleg - égősoros kép sem lett volna rossz, de arról is megfeledkeztünk. Mindegy, így is készült vagy 150 fotó, amiből lehet válogatni. Még fel is dobtuk a nyers képeket a mi itthoni gépünkre, hogy meglegyenek.
Icipici ízelítő a nyers képekből (ezeket Balázs csinálta):

Este Milut nyaggattam, hogy csináljunk már képeket, amik kimaradtak és Balázs azokat is tökéletesíti. Nagy nehezen belement, miután a folyosón a szegélyezést befejezte (délután azt csinálta és nagyon jól haladt, estére készen is lett!, már csak a fugázás és festés hiányzik) de aztán mikor B.-nak átküldtem, közölte, hogy nem jó a felbontás, így nem nagyon tud mit kezdeni vele. Jó, nem baj, úgyis vagy 50 képet kiválasztottam és még azokat is le kell csökkenteni kb. 20-ra, ami tényleg művészi fotó lesz.

Hála Istennek a derekam nem rendetlenkedett, Babóca is jól tűrte a gyűrődést, olyan szép és cuki a képeken!:-)

A mi kis gagyi változatunkat is idelököm (ezen Milu nincs rajta, mert ő fotózott:-)). Egészen pontosan: 33+3 hét. Mondanom sem kell, hogy 3 db 3-as!

Elöl gombóc, hátul léc:-) A fenék, mint olyan, megszűnt létezni, vagyis inkább tottyosodott...

Kb. 101-102 cm:-) De megtudtam a védőnőmtől, h. nem is így kell mérni, hanem köldök felett:-)De nekem akkor is ennyi jött ki:-)

Isten ajándéka Ő...

Sokan mondják, h.meg van nyúlva az arcom... Bibimaja hízzon odabent, ne én idekint!

Este iszonyatosan beindult, fecergett, hullámzott, nyomott, bökdösött. De imádtam!

Ja igen, egy fontos dolog. Ugye megkaptam a szülésznő telefonszámát, fél 7 körül felhívtam. Nagyon kedves volt, említettem neki, h. hétfőn lesz programunk Miskolcon, beugorhatunk-e hozzá, mert tudom, h. nappalos lesz. Természetesen, bent van egész nap és akkor személyesen tudunk találkozni, megbeszélni a dolgokat. Már alig várom!!! Kiscsibikénket a legjobb kezekben szeretném tudni, ha eljön az idő.

Vasárnap: szombat este éjfél körül aludtam el, de már hajnal 5-től csak nyüglődtem az ágyban. Fél7-ig bírtam. Kikászálódtam, betettem egy adag mosnivalót, kikészítettem az ebédhez szükséges dolgokat. Annyira kattog az agyam már pár napja, hogy mit hogyan... anyát kihozta apa 10 óra után és a drágám megpucolt nekem egy csomó ablakot, függönyt mostunk, vasalt, portalanított. Zsuzsa sógornőm is átjött segíteni, mert látta, h. le vannak szedve a függönyök. Ő lemosta nekem a szekrényeket, ajtót, portalanított a hátsó szobában. Jó friss illatok lettek a helyiségben. Nagyon kis segítőkész, jólelkű csaj, jobb sógornőt nem is kívánhatnék magamnak. Megosztunk mindent, ha süt valamelyikünk, biztos, h. viszünk kóstolót a másiknak, megbeszéljük a gondjainkat egymással, kidumáljuk a pasikat, együtt örülünk és sírunk. Apa is visszajött 2 körül, ő kint foglalatoskodott, rendet rakott, szépen felsepert, elrendezte a növényeket.

Milu kifugázta a járólapot, szemmel láthatóan zavarta a "nagy tömeg" a házban, mert ugye mindenki a folyosón keresztül jutott el a "célállomásra", de mondtam neki, h. magának köszönje, h. lábatlankodás van, mert már rég rend lehetne. Amúgy meg örüljünk, h. ilyen sok segítségünk van!!! És hálása vagyunk! Köszönjük az érintetteknek! Óriási teherlevétel ez a vállamról, eszembe is jutott, h. azért milyen jó dolga van egy terhes nőnek, ha hasonló család veszi körül, mint az enyém:-) Minden év karácsonyára kellene időzíteni egy gyerkőcöt ezentúl:-))) És persze a több szem többet lát-elve alapján a több kéz többet és gyorsabban is tesz- gyakorlat érvényesül.

Én-míg a többiek tettek-vettek-főztem. Zsuzsa végzett, majd anyáéknak is menniük kellett. 1-2 függönyt még este ki kellett vasalnom és Milu rakta vissza, egész ügyesen. Fáradtan ágyba dőltünk 11 körül.

Pinduri izgett-mozgott, Milánt is új erővel töltötte fel Bibink jelenléte:-) Szegénykém biztos elfáradt és örömtáncot lejtett, mikor érezte, h. anya végre vízszintesbe helyezte magát. Mondogatom neki ilyenkor, h. ne haragudjon, mindjárt pihenünk, csak ezt meg azt muszáj megcsinálni és bírja még egy kicsi. Olyan kis szófogadó(nak tűnik):-)

Hétfő: reggel Milu felkelt korán mert barkácsolt valamit. Amint kinéztem az ablakon, láttam, hogy szakad a hó.Persze egyből pánikba estem, aminek hangot is adtam: megyünk Miskolcra Milán számítógép-szerelő, -karbantartó bizonyítványáért és a kocsin még a nyári gumi van. Természetesen nem nagyon izgatta a dolog, merthogy ez a hómennyiség úgyis elolvad... hát, én azért be voltam tojva, bár jól vezet a párocskám, de sosem lehet tudni. És haragudtam is rá, hogy mi lehet most fontosabb egy gumicserénél. Egész úton csesztettem - legalábbis szerinte. Jó, lassan ment, meg odafigyelt, de mostmár itt egy 3. kisember életéről, egészségéről is szó van, mondtam neki, h. jó lenne ha ezt felfogná és kissé nagyobb felelősséggel viseltetne ezen dolgok iránt. Főleg, hogy Miskolcon volt is egy kis padkának csúszás, na akkor már ő is belátta, h. igazam van, láttam a kis pofáján. De persze legjobb védekezés a támadás és a kritikát amúgy is nehezen viseli.  (Anya, ha olvasod ezt a részt ne aggódj, meg(cs)úsztuk!:-))

Odaértünk a sulihoz, 10 perc alatt megvolt a biziosztás (kérem senki ne hozza a sz.gépét hozzánk, mert attól, h. papírja van róla, nem biztos, h. meg is tudja csinálni:-)). 

Sok mindent terveztem ez után még Miskolcon, de jobbnak láttam én is, ha húzunk haza. Időközben a hó elolvadt és már csak nedves volt az út. Beszaladtunk még a megyeibe, h. beszéljünk a szülésznővel. Nagyon aranyos volt,  mondta, hogy keressem bármikor, ha további kérdéseim vannak (feltettem neki helyben párat) és szóljak, ha eljött az idő. Említette, hogy mikor érdemes a kórházba igyekezni, meg hogy valaki komplett szülési tervvel érkezik és az esetek többségében baromira nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy a leendő anyukák azt megálmodják, úgyhogy igazából szituációfüggő a dolog, így a szülésfelkészítő tanfolyam sem feltétlenül megoldás mindenre. Ha eddig nem jártam, már nem muszáj elkezdeni, minden rendben lesz ott a maga lefolyásában. Milut is meggyőzte az apás szülés szépségéről, meg hogy ez teljesen más lesz, mint a 2010-es volt...

Milán mondta, hogy szerinte fullra nem ez a nő az, akire ő 2010-ből emlékszik, én összekeverem egy másikkal, akit szerettem volna. De, mondom hát emlékszem a nevére is, Icuka, ez bennem maradt és ott csak 1 Icuka van, ráadásul a haja már annak idején is ugyanilyen rövid volt. Bár az arca kissé megváltozott, nagy kómásan 2010-ből csak homályosan derengenek a dolgok, de továbbra is meggyőződésem, hogy ő az a szülésznő, akit én kerestem:-) Amúgy Milánnak is nagyon szimpi volt, még ha kételkedik is a kilétét tekintve.

Mikor végeztünk, beugrottunk az Obiba, mert apa megbízott, hogy vegyünk már neki láncélezőt. Kaptunk is. Meg vettem magamnak egy szép kis jácint virágot, aminek isteni illata van.

Hazafelé felvittük apának a láncélezőt, tesómmal váltottunk néhány szót, utána Editke néniékhez szaladtunk fel, majd kis pihenés, evés otthon és egy kis vasalás még estére. 

Este felhívtam uncsitesómat Dalit (egyébként délelőtt keresett, hogy megmaradtak neki dolgok a szülés környékéről, szívesen nekem adja), kikérdeztem minden részletről. Utána Anita barátnőmmel beszéltem, neki is fél éves körüli a kislánya. 

Facebook-on beszéltem még Hencsi barátnőmmel és Szilvikével is (velük szinte minden napos a kapcsolattartás) és ráírtam az eddigi és persze ezutáni legkedvesebb fodrásznőmre, Ágira is, hogy mi újság velük. Nagyon örült. Őt olyan embernek ismertem meg, aki tényleg szívből boldog, ha a másik embert öröm éri, nem irigykedik, nincs benne hátsószándék. Nem bírtam ki, hogy ne mutassak neki néhány kismamafotót, hiszen ő is szokott kedvtelésből fényképezni és nagyon jól estek elismerő szavai. Remélem ő is hamarosan megtapasztalhatja ezt a csodás érzést, én nagyon drukkolok neki(k)!

Másnapra tartogattam Ildi egykori miskolci egyetemes barátnőm csörgetését, mert őt is nagyon szeretem, csak már iszonyat régen beszéltünk. 

Kedd: délelőtt a facebook-on egy üzenet fogadott, Ildi írt. El sem hittem, hogy ekkora telepátia létezik, vissza is jeleztem neki, hogy ha hiszi, ha nem, kedd lett volna az ő napja, mikor hívom, mert már hetek óta a fejemben járt, annyira régen beszéltünk. A nap elment egy kis főzéssel, ruhácskaválogatással-mosással, vasalással, még a sötétítőkből is maradt vasalandó. 

6 óra után egyik surányis kolléganőm hívott, aranyos volt. Ő az egyetlen, aki nyomon követ és érdeklődik... persze ez adódik abból is, mint már említettem, hogy nem sok emberkével alakítottam ki bizalmas kapcsolatot új iskolámban.
Este 8 körül felhívtam Ildi barátnőmet, akivel már nagyon régen beszéltem! Olyan kis aranyos volt, szegénynek nem alakult jól a 2012-es éve, alig várja, h. vége legyen. Még lehet, hogy karácsony előtt összefutunk, mert nagyon szeretnénk látni egymást. Körülbelül 2 óra hosszát csevegtünk telefonon,  misztikus dolgokról is többek között. Nagyon jó volt.
Szerda:  mivel éjjel 1 körül aludtunk el - Milu a folyosó nagy részét kifestette, kicsit mintha sötét volna (téli szántó színű - bézses-barnás), de fel fogom dobni fehér faldekorációval/falmatricával, egyébként meg nagyon szép, Milu ismét szép munkát végzett, a járólap is gyönyörű! - így reggel 9 után keltünk. Én szokás szerint többször is jártam a mellékhelyiségben, legalább 2x mennem kell pisilni és ez még egész jó arány is a fórumos ismerőseimmel összevetve. Reggel nehéznek éreztem a hasam, Manócska kinyújtóztatta magát rendesen, se ülve, se fekve, se állva nem volt az igazi. Milu a szokásos kávérituáléjára felment az anyukájához, én összedobtam egy kis krumplistésztát, semmi komoly ebédcsináláshoz nem volt kedvem. Szortíroztam a kisbabacuccokat, hogy mi is legyen a következő mosandó adag. Már az előző napi megszáradt, furcsa ilyen apró ruhácskákat látni a szárítón. De egyben nagyon jó is tudni, hogy nemsokára hordani is fogjuk.:-)
Milukám végre feltette a kocsira a téli gumit és még lomolt odakint, majd elment délutánra dolgozni. Én 2-re felszaladtam a védőnőhöz, szokásos jegyzetfüzettel érkeztem és megvitattuk a kérdéseimet:-). A vérnyomásom "szuper", 98/60, vizelet tiszta, tömeg: 61 kg. Bigikém szívhangja 140/min. Aztán kiderült, hogy a jövő héttől egy újabb védőnő kerül a körzetbe aki már valószínűleg végleges lesz. Megnyugtatott Szilvi, hogy ő ismeri és nagyon ott van a szeren szakmailag, tapasztalattal is bír, mert 3 gyerkőce van. Remélem. Bár én nagyon megszerettem Szilvi védőnőt is. Mondta, hogy természetesen szeretné, ha tartanánk a kapcsolatot, ha máshogy nem, akkor a közösségi oldalon:-)
Még beszaladtam hazafelé a boltba. A délutáni pihi egybe volt kötve egy kis munkával is.
Nagymamám is hívott, hogy hogy vagyok. Aranyos volt, mostanában sokkal jobban odafigyel rám. Igaz én is igyekszem keresni őt. Szegénykém mindig mondja, hogy szóljunk, ő megfőz, megsüt bármit, annyira szeretne segíteni. De valamelyik nap már tényleg kiadom neki a feladatot. Karácsonyra is kérdezte, h. mit süssön? Elgondolkodom és leadom majd a rendelést:-) Még annyit mondott, hogy hallotta anya volt kint nekem segíteni a hétvégén és hogy nagyon szeressem az én drága anyukámat, mert rettenetesen sokat megtesz értünk. - Hát én azt nagyon jól tudom!!! És az életem is kevés lesz teljes mértékben meghálálni a szeretetét! Drága Anyukám, akitől nincs jobb anya a Földön, vigyázz magadra, mi is igyekszünk vigyázni Rád! Nagyon szeretlek!
Este még jövök a 34. heti pocakos képekkel. Igazi nagy, kerek obeliszk hasam van már.

34. hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/34-hetes-terhes

33. De szép szám:-)

A 3-as szám a kedvencem. Ebből most duplán van és remélem szerencsét is hoz. A szerencse annyi volna, hogy még bírom egy darabig. Vagyis Kislányunk bírja még odabent. Pár hetet kell már csak. Míg tényleg be nem töltjük a 36 hetet, össze nem rámoljuk a lakást, meg nem veszünk mindent. Utána jöhet Babóca.

Csütörtök: D.e. Barcika, mert vettünk egy nagy szekrényt az előszobába a Jysk-ben. A Pepitában kókuszmatrac, lepedő, 1-2 apróság. Siettünk haza, mert eleve fél12-kor indultunk el (Milán szüleinek a kombi Opeljával, hogy beférjen a bútor) és 3/4 3-ra időpontom volt a háziorvosnál. Lajos bácsival (apósom) mentem le, mert ő is íratott gyógyszert. Felhozódott a Rub.-kálvária és a háziorvosom is megnyugtatott ezzel kapcsolatban. Kb. ugyanazt mondta el, mint az infektológus a Semmelweisben.

Közben anya is intézkedett, egy volt oszt. társa védőnő és utánanézett az archívumban, h. kaphattam-e védőoltást. Persze pont arról nem volt semmiféle dokumentáció, de anya nem adta fel. Megkérdezte 1-2 ismerősét, akikről tudta, h. a gyerekekik szintén 80 őszén születtek és hála istennek mindegyiknél ott van az oltási kiskönyvben a védő vakcina bejegyezve, igaz kisiskolás korban. Mostmár tényleg meg kell nyugodnom.

Ja igen, én is magánakcióba kezdtem ezügyben, mert írtam a TV2-n futó 9 hónap c. műsorba Czeizel professzornak egy e-mailt, felvázolva a történetet és jött is válasz, hogy adjak meg egy tel. számot, mert a prof. személyesen szeretne válaszolni a kérdésemre. Ez mit ad??? Nagyon durva sztem. Örültem is, meg nem is, h. fel fog majd hívni az ország 1. számú genetikusa. Milyen hírt akar velem személyesen közölni???

Péntek: d.e. hívtak a  műsortól, h. a jövő héten tud majd keresni a prof. úr, majd még csörögnek, h. kb. mikor.

Még aznap telefonált a kis barátnőm, aki sérelmezte h. hanyagolom, beszéltünk vagy 1,5 órát úgy, hogy közben én is visszahívtam. Aranyos volt. Neki már van egy kis csemetéje mondta ha bármiben segíthet, csak keressem. Ő egyébként biosz-kémia szakos.

D.u. jött másik b.nőm, Réka. Jó volt beszélgetni vele is, sok mindenen túl van...

Szombat: bekocsikáztam Barcikára, Clexane injekció miatt, a gyógyszertárban a nő közölte, h. jó híre van. Én meg el is hittem. Az orvosi pecsét hiányzott a receptről, de rendes volt, mert a 3 helyett 1 dobozzal ideadott a Clexaneból és mondta, hogy jövő héten menjek vissza a lepecsételt recepttel. A Jysknél dobozokat válogattam, hogy azokba a kartonokba tudjam majd tenni a kimosott ruhácskákat, babakiegészítőket, mert a szobában lévő szekrényt is át kell majd rendezni meg ugye az egész szobát. De közben  akarom a Pici cuccait is pakolászni. Aztán következett nagy gyorsan a Penny, Dm, Rossmann, anyáék, mama - előtte telefonáltam neki, hogy otthon van-e, mert nem akartam felcaplatni a 3.-ra feleslegesen. Nem vette fel, kiderült a temetőn volt. Most is elkerültük egymást.

D.u. 2 körül haza, sütit készítettem a vendégeknek Heniéknek, ez egy új recept, ami kering a facebook-on, de mindenkinek ajánlom, mert nem kell sütni és elrontani sem lehet és ami a leglényegesebb: mennyeien finom! Kinézetre sem egy utolsó látvány, de az íze mindannyiunkat meglepett. Nem a legolcsóbb desszert, de a siker elmaradhatatlan utána! Ajánlom mindenkinek!
Magdi! Ez még picivel jobb, mint a kakaós csiga! (Bocs, Hencsikém:-))

Íme:

És a recept:

BOSZORKÁNY MÁGLYA
Hozzávalók:
- 16 db babapiskóta (én kb. 40 db-ot, vagyis 2 csomagot használtam fel, mert éreztem, hogy a 16 db kevés lesz)

- 3 dl tej (a piskótamennyiség növelése miatt kb. fél liter tej lett belőle)
- ízlés szerint vaníliáscukor és porcukor (2 csomag van. cuk., kb. 1kanál porcuk., mert a tejszín úgyis édes)
- 25 dkg gesztenye massza (a babapiskóta mennyiségének növelése NEM igényelt több gesztenyepürét véleményem szerint)
- cukrozott tejszínhab (én fél literes Hulala-t vertem fel, de a 16 db-os piskótás változathoz szerintem elég a 2,5 dl-es is)
- 1 tábla étcsokoládé (tortabevonót olvasztottam fel, kis tejjel hígítottam)
Elkészítés:
A tejet meglangyosítjuk, a vanília cukrot és a porcukrot beletesszük. A cukros tejbe belemártogatjuk a babapiskótákat és egy jénai tál aljára pakoljuk őket. Majd gesztenye masszát reszelünk rájuk. A csokit megolvasztjuk és elfelezzük. Az egyik felét hígítjuk egy kis tejjel, úgy hogy öntetsűrűségű legyen (én az egész olvasztott csokit a tetejére tettem). Ezzel a csokiöntettel meglocsoljuk a gesztenyés réteget. (én erre rá még babapiskótákat raktam és azt is meglocsoltam a langyos tejjel). Majd cukros tejszínhabot kenünk rá. A tetejét elsimítjuk és a maradék olvasztott csokival díszítjük!
Isteni finom! :)
Jó étvágyat hozzá!

Amint elkészültem a sütivel, pihiztem egy órácskát, mert a szervezetem jelzett, hogy jó volna kicsit lenyugodni az egész napos szaladgálás után. Hencsiék fél 6 körül jöttek, még mindig hozott dolgokat: kismamifelsőt, játszószőnyeget, csörgőket (Zizi választotta ki). Nagyon jó volt, sütöttünk pizzát közösen, h. végre lássam mi a hiba, meg is lett: 2-es helyett 6-os fokozaton sütöttem én, így a tésztának valószínűleg nem volt ideje újból megkelni... egy tepsi majdnem kevés lett 5-ünknek, olyan hirtelen el is fogyott, hogy mire észbe kaptunk, már fényképet csak az üres tányérokról tudtunk volna csinálni...  Utána desszert, a fiúk már jól voltak, mert a vacsora várása közben pálesz és sör is legurult a torkukon. Zizi amennyire várta a pizzát, olyan keveset evett belőle!:-) Biztos a chips-szel már eltelt előtte.

Nagyon kis édes volt, mint mindig, mesét nézett, eljátszott a legójával, majd megkértem, hogy mondjon már egy verset vagy énekeljen valamit. Nem volt szégyenlős, mert a Katicabogáj c. verset szépen elszavalta, és a Micimackót elénekelte. Az én szememből még a könny is kicsordult, annyira kis aranyos volt. Kicsit mintha a saját csemetémet láttam volna már benne, remélem Maja is ilyen kis talpraesett és ügyes lesz.

Képek:

Zizi szaval

Anya és lánya!

A család

Olyan szépek!

Zizi egyem meg de édes!

Milu és Pisti belangyosodtak egy pillanatra...

Kismamaként még jobban szeretnek:-)

Nem tudom itt Milu mire gondolhatott:-O

Hárman

Kicsi szívünk!

Mutogatták kié mekkora...:-)

Vasárnap: Kiscsibénk be volt indulva szinte egész nap. Úgy imádom, mikor mozog odabent és csikiz:-) Reggel erőt vettem magamon és elmosogattam az előző esti koszos edényeket. Nagy kaját nem csináltam, egy kis gyümölcslevesre éheztem, Milu meg a szokásos rizs csirkehússal-napját tartotta. Már kb. 1 hete. Ez valami szálkásító program étrendje, bár a sportolás egyenlőre még várat magára, de az étrendjén már változtatott. A cigiről való hirtelen leállás, leszokás (már 1 éve nem szívja!!! olyan büszke vagyok rá!) megtette a hatását. És amúgy rettenetesen kitartóan csinálja, kenyeret, búzalisztből készült ételeket egyáltalán nem eszik, csak vizet iszik, édesség nuku. Már - ha a mérlegünk jó - 4 kilótól meg is szabadult 1 hét alatt. Irigylem a kitartását. Igaz szombaton bűnözött kicsit, de ki tudna ellenállni a frissen sült, minden jóval megpakolt pizzának és a tejszínhabos-gesztenyepürés desszertnek?

Délután ráadásul anyósomék jöttek át, megleptek egy kis mikuláscsomaggal minket. Persze szabadkoztam, hogy 30 évesen nem kell ez már nekünk, de röhögtünk egy nagyot, mikor alighogy megkaptuk, bontottuk is ki Miluval, hogy vajon milyen finomságok vannak benne:-) 

Este még kitakarítottam 1-2 konyhaszekrényt, átrendeztem ezt-azt, ki is dobáltam pár felesleges holmit. 

Hétfő: reggel Miluhoz bújtam és Kiscsibénk is megmutatta, hogy jelen van. Nevettünk rajta, mert már szinte egy falon keresztül is meg lehetne érezni, olyan erőteljes a Picink. Délelőtt kicsit lomoltam a konyhában, majd fél 12 körül felkocsikáztam Horvátra, h. a Clexane recept elmaradt pecsétjét megkapjam. Vittem vizeletet is, mert a védőnő elvileg 12 körül ott volt. De mégsem. Az egyik asszisztens hölgy viszont szerencsére készségesen megnézte a vizeletet, teljesen negatív.
Egész nap olyan szinten húzta a hasamat a gravitáció, hogy csak feküdni volt jó. Nyillalást is éreztem a hüvelyben többször is, de fekvésre az is szűnt (ezek már lehet, h. valamiféle jóslófájások lehetnek?). Mikor hazaértem, picit pihentem, Milu közben lefestette a bejárati ajtót  kívülről is, olyan szép lett!
Ezt követően beszaladtunk Barcikára, venni kellett egy porszívót, festéket a folyosóra és kisszobára, ki kellett váltani a receptet és a Bababoltban is néztük hoztak-e ágyneműt. De nem. Tiszta gagyi. Alig van ott valami. Csomó mindenre, amire szükség lett volna, azt mondta a csaj, h. nincs, nem tartanak, majd ha mennek áruért... az ágyneműt is már múlt hét péntekre ígérték és semmi.
Hazafelé beszaladtunk Editke néniékhez, mert ő kedden megy be a megyei kórházba, egy újabb kisműtétre a bokája miatt. Kicsit izgult szegény. De minden rendben lesz, hamar regenerálódik ő, erős asszony.
Közben hívtak a 9 hónaptól, hogy Czeizel prof. csütörtökön 5 óra körül fog keresni!!!
Délután olvasgattam, ettem és Magdi barátnőmmel beszéltem telefonon estefelé nem kevesebb, mint 1,5 órát! Olyan jó volt!
Milu ment éjszakára, egyedül maradtam...
Kedd: reggel Milukám álmosan jött haza, mert éjjel meló volt, le is feküdt, fél1-ig húzta a lóbőrt. Én nekiveselkedtem újra a konyhabútornak, de 1-2 szekrénynél többet nem bírok egyszerre megcsinálni, utána pihennem kell. Mindegy, lassan, de haladok.
Jaj, el is felejtettem írni, h. valamelyik nap egy volt tanítványom üzent facebook-on, hogy beszélhetne-e velem személyesen pár perc erejéig valamelyik reggel, mikor megyek dolgozni. Mondtam neki, h. ez nem fog menni, mert táppénzen vagyok. Így kénytelen volt a közösségi oldalon közölni velem, h. az osztály nevében szeretettel meghív a szalagavatójukra (Irinyi!) december 7-én. Nagyon jól esett, hogy nem feledkeztek meg rólam, pedig utoljára 2 éve találkoztam velük. Írtam neki, hogy ha állapotom engedi, ott leszek pénteken! És eddig úgy tervezem, hogy elmegyek. Annyira imádtam azt a sulit, a gyerekeket, a kollégákat... jó lenne újra találkozni mindenkivel. Ha nem is az egész műsort nézem meg, legalább a szalagtűzésüket. És ami amúgy meg tök gáz (bár nem emlékszem tavalyról, h. jelenlegi iskolámban mi a szokás), mostani munkahelyemen is van végzős osztály, akiknek igaz csak szakmai németet tanítottam, de a kutya nem hívott meg az ő szalagavatójukra. Mondjuk nem is mentem volna valószínűleg:-) A lábam be nem tettem a suliba, mióta táppénzen vagyok (leginkább egy utálatos "ember" miatt). Drága Anyucim intéz nekem mindent.
Anyósom bement a kórházba, szerdán fogják műteni. Drukkolunk neki!
Kiscsillagunk elég jó kis pihizős napot tartott, el volt csendesedve.  Estére beindult. Imádom!
Este Milu szintén elment éjszakára dolgozni, én meg úgy gondoltam ideje már szüléssel kapcsolatos információkat olvasni. De mivel vizuális típus vagyok elkeveredtem a youtube-ra és ott néztem szülésvideókat... :-) Hát, meg is tette a hatását, mert éjszaka arra ébredtem, hogy sikítok álmomban.  Mintha már a szülőszobán lettem volna és el voltam kábulva, Milu mellettem, megijedt, de a szülésznő, orvos mintha észre sem vették volna. Furcsa volt az egész. :-)
Szerda: Reggel hívtam a dokimat még az októberi cervix-tenyésztés eredménye miatt, szerencsére minden oké, megkérdeztem, hogy mi a teljes neve az Ica szülésznőnek. Merthogy beszéltük Milánnal, h. szeretnénk fogadni valakit.
Délelőtt sütöttem pizzát, nagyon jól sikerült a sütő kettes fokozatán, így utána még pihe-puha mézeskockát is csináltam, ami szintén gyönyörűen feljött ezúttal. Gondoltam arra is, hogy Editke néninek küldök be a finomságokból. Após már elment 12 előtt, de Zsuzsáék is szándékozták meglátogatni anyósomat, így velük küldtem be az ennivalót.
Edit barátnőmmel is beszéltem, lehet, h. az elkövetkezendő 2 hétben valamikor eljönnek Újfehértóról, mert a férjének kiforrt a bora és abból nekünk feltétlenül kapnunk kell.:-) Várjuk őket szeretettel!!!
Minimanó függőleges állapotomban igen csendes, néha-néha jelzi csak, h. megvan, ha lefekszem, akkor viszont mindig rugdos rövidebb-hosszabb ideig. Na meg naponta legalább 1-2 alkalommal érzem, hogy csuklik. Olyan kis édes, alig várom már, hogy magamhoz ölelhessem. Főleg ahogy néztem ezeket a szüléses videókat... áh...mindegyiken elbőgtem magam. Annyira szeretném már én is magamhoz ölelni 10 másodperces Csöppségemet. A világ legszebb érzése lehet. Nagyon szeretném megtapasztalni....
Még átmentünk este  Zsuzsáékhoz Lala mikucsomagját átadni, amit nem is mi intéztünk, hanem Zsuzsa, mert ő jobban tudja milyen játék lenne jó a Kicsinek. Még Zsuzsától megkaptam a kórházi csomagomból hiányzó Tena ladyt (neki megmaradt sok, így nem vettem) és mellszívót is. Így elmondhatom, h. útra készen állok, persze még nem szeretnék indulni a kórházba.
Mivel a megszokott fotóshelyemet elfoglalták Milu lomjai, így új a helyszín, mégpedig a konyha másik szeglete. A padló is retkes, én is szét vagyok csúszva, de mentségemre szolgáljon, h. már nem úgy mennek a dolgok, mint terhesség előtt:-)

33.hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/33-hetes-terhes 

LAPZÁRTA UTÁN ÉRKEZETT (23:40):

Kiváncsiságból megnéztem a nyelvvizsgakódommal az oldalt, ahová elvileg 1 hónapon belül felteszik az eredményt. Gondoltam, hogy kivárják a végét, vagyis dec. 17-e körüli dátumra saccoltam, erre meglepve tapasztaltam, hogy fel volt vezetve az oldalra a minősítés.

Pici Kincskabalám mégiscsak szerencsét hozott nekem, mert megvan az angol felsőfokú szóbeli nyelvvizsgám! Tényleg nem gondoltam volna, h. sikerül, a rettegett hallott szövegértés épphogy határon van, de a beszédkészségnél még egész jó pontokat kaptam, szinte hihetetlen!!! Annyira örülök! És remélem jól is láttam, h. megfeleltem a követelményeknek. Holnap reggel Milánnal is megnézetem a biztonság kedvéért.

És hát igen. A 3. próbálkozásom volt ez a szóbelivel. Szégyen ez a sokadik kísérlet egy német nyelvtanártól, abban viszont megerősít, h. jobban kellene bíznom magamban és nem kellene annyira kishitűnek lennem, mert a kudarcaim 90 %-át önbizalomhiányommal idézem elő.

És hát, el ne felejtsem említeni, hogy a 3-as szám tényleg az én kedvencem. Ezek után meg főleg!