Változott a program

Nyugi, még semmi extra... Pedig már nem bánnám, de ha eddig jó volt Csöppségnek odabent, akkor már én azt mondom, várja meg a 23-át, annál is inkább, mert a Suttogó c. könyvnek addig a végére kellene érnem... Mégiscsak úgy kért a dokim, hogy mivel ma ő az ügyeletes és a hétvége amúgy is nyugisabb, vonuljak be a kórházba ezen a napon. Próbáltam minél több dolgot elrendezni, hogy az itthon maradottaknak minél kevesebb feladata legyen.
A kórházból már csak az egészséges, gyönyörű  Kislányunkkal vagyok hajlandó hazajönni!
Valószínűleg online formában nem leszek elérhető a következő pár napban.
Életemben először boldogan megyek a Megyeibe, szem előtt tartva egy csodás célt, fájdalmat, negatív gondolatokat leküzdeni igyekezve csakis életem legszebb pillanata lebeg a szemem előtt. Így KELL lennie.
Kisbabám. - Mert megérdemlem.
Puszi mindenkinek!

Ez a dal sok erőt ad most nekem... 
http://www.youtube.com/watch?v=5c65mdy7EYE

39?

Mivel mindig kicsit előre dolgozom, ezért található a kérdőjel a cím után. Nem tudhatom, mi lesz január 16-án, lesz-e betöltött 39. hét, lesz-e még 2 az 1-ben:-) vagy világra jön addig az én kis Tökmagom.

Nem is tudom igazából, h. mit szeretnék. Annyira hozzám nőtt a hónapok alatt, h. félek, nehéz lesz nagyon az "elválás". Milyen érdekes. Hiszen a "búcsú" a számára magzati, számomra pocakos léttől a tulajdonképpeni hőn áhított találkozás lesz, amire már annyira vágyom és vágyunk oly sokan. Iszonyatosan furcsa ez az érzelmi ambivalencia, lebeg az ember szeme előtt egy kitűzött cél, aztán annak kapujában hirtelen megtorpan. Mintha félne elérni azt, mintha félne diadalittasan átadni magát az örömnek, h. sikerült és mintha félne felvállalni a siker minden felelősségét. Esetemben konkrétan azt, hogy ténylegesen anyává válok, a szerep minden boldogságával, nehézségével, feladatával. Ezzel szembesülni és ezt a "terhet" a vállamra venni olykor már ijesztő. Igyekezni megfelelni mindennek, ami ezzel a gyönyörű, de kemény életfeladattal együtt jár, elgondolkodtató. Ugyanakkor már annyira várom ezt a fajta kihívást, helyt állni a mindennapokban, rendszert kialakítani a kis életünkben, már nem csupán magamért és a páromért tartozni felelősséggel, a saját gyermekemet nevelni, formálni... remélem menni fog. Köszönöm ezúton is mindazok segítségét már így előre, akik ezen az úton terelgetni fognak minket és számíthatunk rájuk.

38+1: d.e. májat sütöttem szalmakrumplival - isteni lett, nagyon rég ettünk már májat.

D.u. Milu elment dolgozni, én picit faceztem, ettem, átmentem Zsuzsához, majd hazaérve elkezdtem olvasni . A Suttogó összefoglaló könyvében már túl vagyok a 200. oldalon, de nehezen haladok, mert közben jegyzetelek is. Szerintem nagyon jó könyv, persze mindennel nem kell egyetérteni, de a nagy része iszonyúan tetszik és szerintem hatásos lehet. Mindenképp fogom alkalmazni a javaslatokat, ha megszületik Kisgyönyörűnk.

Közben persze elálmosodtam, aludtam 1 órát, majd újult erővel nekifogtam rendezkedni, vasalni.

Anyucim - jó anyához híven - megtartott sok mindent a gyermekkorunkból, köztük a kis ágyneműhuzatainkat, lepedőket, így legalább használhatom majd azokat is, mert már meg is kaptam tőle. Jó egy kis nosztalgia egy TV-macis takaróval, vagy Vukos kispárnával...

38+2: reggel NST, a szokásos időpontban, Milu vitt be. Megint feküdtem, a morcos asszonyság volt, aki ezúttal sem bírta kis, h. ne szóljon be. Mivel feküdtem, csak egy ideig bírom háton, aztán valamelyik oldalamra kell fordulni. Néha elhalkult a Picikém, megszakadt a szalagon a görbe, mert elmozdult Csöppség és mondta a nő, h.: "Nekem  úgy lenne természetes, ha az ellentétes oldalra feküdne, nem oda, ahol be van fogva a gyerek... " Megvető pillantással méricskéltem, de inkább csak akkor szólaltam meg, mikor kifelé tartott. Merthogy én ezt honnan a jó büdös francból tudjam? Nekem kurvára nem úgy természetes, ezért nem is csináltam úgy. Hülye picsa. De utálom az ilyen embereket. Amúgy meg rohadtul semmit nem mondtak el, h. NST-k alkalmával is mire kell figyelni, mit tegyek, ha nem mozog úgy a baba stb. Lehet, h. én vagyok a naiv, h. elvárok ilyeneket egy eü-i dolgozótól, de vérlázítónak találom, h. képes szinte lecseszni azért, ami nem biztos, h. magától kellene, h. jöjjön. Amúgy is olyan unottan végzi a dolgát az a vénasszony, hogy fájdalom ránézni. Na mindegy.

Milunak is elmondtam, amint kijöttem, ő is fel volt háborodva.:-) A dokimra várni kellett utána kicsit, de ő legalább normális volt és türelmes, reaktívnak minősítette a szalagot és mondta, hogy flowmetriára mindjárt behív, menjek át az UH-hoz. Kb. 10 percet kellett csak várni, szólított is. Minden rendben, bár a lepényt most megint visszaminősítette 1. fokú érettségűnek, már pár napja II. fokú volt. Sebaj, addig nem parázok, míg az NST és flow rendben. Utána kérdezett telefonon az egyik eredményemnek is, amit a Semmelweisbe küldtek (vércsoport újravizsgálása+ellenanyagtermelés). El kellett még mennünk a vérellátóba is kikérni a papírom, mert a Megyei és a Semmelweis nincsenek ilyen szempontból összeköttetésben.

Odaértünk, leparkoltunk és elkezdtük nézni a kórházban elhelyezett térképen a helyszínt. Elindultunk egy irányba, útbaigazítást is próbáltunk kérni egy mentőstől, de ő nem tudta... nem találtuk. Visszamentünk a térképhez és úgy döntöttünk, kocsival elmegyünk a kh. másik végére. Nagy nehezen megtaláltuk. Egy kedves nő már számított rám, mert a dokim telefonon mondta a nevem és TAJ-számom. Meglett a papír, jöttünk haza. DM-be beugrottunk még meg a zdsg.-be, de Milu nem aludt semmit éjszakás után, így siettünk haza. Kivasaltam a még arra váró kisruhákat, pakolásztam. Délután én is aludtam egy órácskát, volt egy kis derékfájásom, meg nem volt túl jó a közérzetem, már azt hittem, hogy... de nem,  Este M. ment dolgozni, én néztem a Voice.-t. Miután vége lett, rögtön el is aludtam.

Pár napja amúgy észrevettem, h. mintha dagadna a lábam, a zokni helye is ott marad a bokám körül . Hiába. Nagyterhes vagyok:-)

Ja, drága Magdi barátnőm hívott Debrecenből. Olyan cuki, mindig érdeklődik, ő is egy olyan ember, aki szívből tud örülni a másik örömének, boldogságának, nincs benne semmi rosszindulat, féltékenység, ha az én lovam megdöglött, dögöljön meg a tiéd is - szindróma... ugyanis tapasztalom, h. 1-2 olyan ember is körülvesz, aki abba a kategóriába tartozik, amibe Magdi pl. nem. De ezekkel az emberekkel igyekszem  nem foglalkozni, vagy ugyanolyan felületes maradni, mint amilyen hozzáállást én tapasztalok részükről. Úgy érzem - és nincs üldözési mániám - de páran 1 kanál vízben meg tudnának fojtani.
Heni barátnőm újabb alkotása, amit ezúton is köszönök Neki!!!
12-38.hét

 

38+3: d.e. Milu Miskolcra beugrott - kocsikulcs ügyben, ugyanis már a pótmoszkvicsslusszkulcsot, akarom mondani renault slusszkulcsot használtuk és kezdett rosszalkodni, nem mindig indult az autó. Ebben a bármikor szülhetek-időszakban viszont elég rizikós ilyen állapotban hagyni a kocsit. A technika azonban olyan különleges ezekben a francia slusszkulcsokban, h. kulcsot másoltatni a környéken szinte lehetetlenség hozzá. Pest volt a legközelebbi hely kezdetben, ami biztos sikerrel kecsegtetett ez ügyben, aztán Egerben is találtunk neten egy kulcsmásolót, aki ilyenekkel foglalkozik, de aztán Miskolcon ajánlottak egy autóvillamossági szerelőt, aki végül 18000 Ft-ért csinált 2 pótkulcsot... nyugi, Pesten egy eredeti 60000-től kezdődik...

Míg Milu ezt intézte, én anyáéknál (+Penny, hentes) voltam. D.u. Milu aludt, én rendezkedtem, véglegesen bepakoltam a kh-i pakkot.

Manóka hol igen aktív volt, hol nagyon csendes. Hasam feszült, de egyébként jól éreztem magam.

Este youtube-on rákerestem az Abigél c. filmre mert múlt héten leadták a Dunán az első részt. Olvastam könyvben is, de már nem nagyon emlékszem, és mivel Picuri neve most indok volt erre, leültem a képernyő elé. De bealudtam rajta. Lehet, h. tudat alatt elő is akartam ezzel csalogatni Csöppséget 13-ára, merthogy ugye ez lenne az álomdátum: 2013.01.13. de Őt nem hatotta meg különösebben a dolog:-)

38+4: reggel Milu jött, lefeküdt. Én 8-kor keltem, előkészítettem az ebédhez valót. Csirkecombot sütöttem, zdsgs rizzsel, tegnap anya adott húslevest, úgyhogy arra nem volt gondom. Volt túró a hűtőben, agyaltam mit csin. belőle. Ezt a túrót az Aldiban vettem és valami istenien krémes az állaga, úgyhogy egy krémtúrós finomságra gondoltam á lá Zsáni:-) Azt tudtam, h. a tejföl van. cukorral, cukorral és c.lével isteni ízvilágot birtokol, ehhez még túrót kevertem, majd babapiskótát leöntöttem ezzel a keverékkel, de úgy h. előzőleg aszalt szilvát, banánt és mandarint is tettem a masszába. Majd tejszínhabot vertem fel és  rátettem a keverékre. A tetejét mandarinvirággal, közepén aszalt szilva és kivikarikákkal díszítettem. Nagyon fini lett pár óra hűtés után. Íme:

Milu felébredt és mondtam neki, h. ma rendezzük a szobát. Már nem mert ellenkezni. Kicsit foltos lett a fal a festésnél, úgyhogy azt kijavítgatta, letörölte a szekrényt, átrendezte a bútorokat.

Közben Csilla barátnőm ment vissza Egerbe és beugrott egy fél órára, a nagy rumliba:-) De nagyon örültem, csak felkészítettem előzőleg, h. káosz lesz. Végülis jó az, majd' 39 hetesen készíteni a babaszobát....:-)

Miután b.nőm elment (imádom, mert neki mindig vannak történetei, és olyan jól elő tudja adni ezeket, hiába, dráma tagozatos volt középsuliban, onnan ismerem), kimostam a párnáinkat, takaróinkat, matrachuzatot, ágyneműt. Végre tisztaság lesz.

Ez a nap volt a hőn áhított dátummal ellátott, de semmi különöset nem éreztem, így a szülés elmaradt. Hiába, Kislányunk sem bolondult meg, h. ilyen félkész állapotokban akarjon világra jönni. Majd, ha teljesen biztosított lesz a kényelem idekint is... már most nagy rafkós:-)

Hajlongtam, porszívóztam, bútorokat tisztítottam stb., és nagyon éreztem már estére, h. elég. De már egyszerűen nem tudok leállni, az utolsó simítások  vannak hátra. Bár... mihelyst az egyik szobában kialakul némi rend, káosz keletkezik egy másikban... :-)

38+5: Újra hétfő, újra NST. A dokimat sikerült reggel elcsípnem, gyorsan meg is nézte a szalagot, mert sietett a főépületbe genetikára. Kérdezte mikor volt flow legutóbb, mondta, hogy akkor most azt nem csinálunk, majd szerdán, meg UH-t is. Kérdeztem, h. akkor mehetek-e haza. Erre ő: igen, vagy szeretné még, h. csináljunk valamit? Hát én mondjam meg? Szívem szerint aznap nézettem volna flowt és UH-t is, de hogy követelőzzek? Jó lesz az szerdán is. :-) Milán is örült, hogy fél9-re végeztünk, soha nem volt még ilyen, hogy 1 óra alatt letudjuk. Persze most a feladatmennyiség is kevés volt.

Hazafelé beugrottunk a Diegoba, leszabattuk az előszobába a futószőnyeget, de ott hagytuk, mert beszegték a két végét. 10,70 m kell a folyosóra, jó hosszú. Anya azt mondta, hogy milyen jó lesz a Picinek, ott fog majd nekem a babkocsival meg esetleg motorral száguldozni az egyenes, tágas előszobában:-) Jó volt elképzelni. Otthon ismét a szokásos pakolászás... igen, sajnos hihetetlen, de rengeteg lomot át kellett csoportosítani, agyalni, hogy mi hogyan férne el. Pedig még csak ketten vagyunk erre a nagy házra...

38+6: jól lefagyott reggelre az út, így Milu kocsival vitt le az orvosi rendelőbe, mert a háziorvosomtól kérni szerettem volna egy igazolást, meg hogy a Picinek írja fel azokat az eü-i dolgokat, amiket a gyógyszertárban támogatással ki tudok venni. Közben az asszisztensek érdeklődtek a hogylétem felől, a Pici nevéről, stb. Az egyikük mg is jegyezte, hogy azért már látszik az arcomon, h. közel a szülés, mert kissé meg van püffedve. Hm... ezt eddig még senki nem mondta, pedig talán már vártam erre a népi megfigyelésre:-)

11-re rendelt a védőnő is, úgyhogy hozzá is benéztünk. Minden kötelező dolgot megcsinált, amit ilyenkor kell és beszélgettünk is, feltettem neki néhány kérdést. Nagyon kedves, türelmes, iszonyatosan jól elmagyarázza a dolgokat, nyugtat. Látszik, hogy van rutinja, 3 gyermeke és szerintem nagyon neki való feladatkör ez, mert a személyiségéhez abszolút illik ez a foglalkozás. Szóval eddig a 3 védőnőm, akik voltak, mindegyik nagyon szimpatikus volt számomra, így szerencsésnek érzem magam. Hallottam, olvastam fórumokon olyan kismamákról, akik a pokolba kívánták a védőnőiket. Hát, én ezzel hála Istennek nem így vagyok.

Miután hazaértünk, kis főzőcske, majd jöhetett a kisszoba, szekrénybe bepakoltam a Kicsi cuccait, rengeteg ruhácskája van, mégis annyira picik, hogy akár egyetlen polcon is elférnének... majd az előszobai szekrénybe tettem a cipőket, megtisztítva, szép átláthatóan. Közben Milu aludt egyet és mikor felkelt, közölte, hogy 37,6 a láza... csodálatos. 10 évente 1x ha beteg és az is pont most. Advil Ultra, majd este egy Kalmopyrin, meg kb. 2 liter citromos tea (amúgy utálja a teát). Izgulhattunk, hogy ne kapjam el, nem örülnék pont így a végére... reméljük a legjobbakat.

39+0: szerda: Milu hasmenés melóban, hívott, h. ez van. Nagyon jó... pont most. Még az lesz szép, ha kitiltják a szülőszobáról is emiatt... mindegy, nekem nem lehet bajon, már ki kell bírni. Erősek vagyunk Csöpikével, szuper az immunrendszerünk.

NST tesóm vitt, doki gyors, rendes, precíz volt. Csinált flowt és UH-t is. Sokat nőtt a kis Drágám és megint megemlítette az orvosom, h. szép nagy baba. Aztán jött a "hidegzuhany", amitől rögtön bekábultam, vagy inkább kijózanodtam, nem is tudom:-): hétfőn befektet, ha addig nem történik semmi és az előzményekre való tekintettel nem is húzzuk sokáig, vagyis ha magától nem megy, hamarosan megindítja a szülést. Nem tudom hány napot hagy rá(nk). Na azért ott, abban a pillanatban úgy tudatosultak a dolgok. Gondolom van kb. 1 hetünk, utána egy igazán új dimenzióba csöppenünk, immáron igazi kis család leszünk. Fantasztikus érzés ez, de egyben rémisztő is. Tudom én, h. ígyis-úgyis már csak napjaink vannak hátra, de így, h. konkretizáltuk a dogokat, elég meredeknek tűnik:-) Lehet, hogy 1 hét múlva ténylegesen a karomban tarthatom Kiscsillagunkat? Úristen, hívom Milánt is, para befigyelt nála is:-), majd volt még egy vérvétel, egy utolsó gondolom, majd ismét elég hamar végeztünk, így anyáéknál kis főzőcske, penny, d.u. itthon, gyengének éreztem magam, lefeküdtem, aludtam 3/4 8-ig, Manócska bepörgött, miután megvacsoráztam, egész nap kis csendes volt. Majd Milánnal kis hajbakapás, érzékeny vagyok, bőgök, látszik a képeken is, hogy a mosolyom nem természetes, bocsánatot kért, beszélgettünk, nem akarom részletezni mi volt a tárgya a veszekedésünknek, csak annyit, h. hivatalos dolgok intézésének módja, szarakodás. 

Este még kis takarítgatás, szekrény- ill. ajtótörlés, fél 12-kor kerültem ágyba.  Manócska pici csontos térdecskéje? kifigyelt a hasamból, úgy imádom, bár elég félelmetes is néha, mikor annyira nagyon érezni, hihetetlen, hogy egy másik élet is dübörög bennem... de fog hiányozni a kis fészkelődése odabent, persze, tudom, h. idekint még élvezetesebb lesz látni, érezni, de akkor is. Imádtam ezt az állapotot... és hamarosan vége.

Ha már nem írnék, kérlek mindenkit, hogy nagyon drukkoljon nekünk, hogy minden rendben legyen, hálából majd annyit ígérhetek, h. a blogomat igyekszem Törppicur mellett is életben tartani. Sok puszi mindenkinek és köszönöm az eddigi támogatásokat! 

39. heti pocakfotók (kicsit dagad már a lábam és ugye mondta a háziorvos asszisztense, h. püffedtebb az arcom, bár itt kicsit a Miluval való összezördülés is torzított az arcomon, neem, nem kaptam maflást:-))

http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/39#your-baby

38.

Csütörtök: rendezkedés hátsó szoba

Péntek: reggel fél8 NST, dokim nem volt a héten, így gondoltam várni kell majd az épp rendelőre, de azt nem gondoltam, h. 2 óra hosszát egy rohadt "reaktív" szóért és aláírásért. Merthogy láttam, h. tök jó az NST, a doki behívta a magánembereit, szaladozott, visszajött, sorra került mindenki, aki utánam érkezett és kb. 10 óra magasságában én is bejutottam... tököm kivolt, h. nem igaz, nézze már meg a kiskönyveket, vagy az asszisztens, h. ki mi miatt vár az ambulancia előtt, mert enyhén szólva felháborító, h. ekkora szar legyen a magyar eü. Előttem még épp egy kiscsaj írt alá valami papírokat, amikor behívtak. Csak annyit hallottam a beszélgetésből, h. 16 éves (!) és a doki kérdezte, h. nem megerőszakolták, ugye? Ő is akarta. A kis fruska - aki már hálóingben készült  a szülőszobára - természetesen kisebbségi volt... 

Na utána még mentem flowmetriára, felkészítettem magam lelkileg, h. ott is várhatok min. 1 órát. 2 helyen is folyt a rendelés, mindenhol csak szonográfus volt, de nem nagyon haladt a sor... Végülis ahonnan hamarabb kijöttek beszedni a papírokat, oda adtam be én is, bár előttem,  vagy 7-en sorakoztak. Direkt mondtam, h. én már 37 hetes vagyok és nekem nem lesz UH csak flow, mert legutóbb így elsőként bejutottam (2 óra hossza várakozás után), miután összegyűjtötték a kismillió papírt. 

Viszonylag hamar végeztem, a szonográfus csaj mint v.mi siketnémához, csak jelelt, nem szólt semmit, mutatta, hogy feküdjek le, verbálisan elnyomott egy "jó, rendben"-t, majd  mikor végeztünk mutatta, hogy vegyem ki magam alól a papírdarabkát, azzal töröljem meg a hasam (basszus még egy rohadt "steril" lapot is sajnálnak a(z) (magyar) embertől?) majd ismét "jelnyelven" irányított a még működésben lévő nyomtatóhoz és egy unott fejbiccentéssel tudomásomra adta, hogy vegyem el a dokumentumot... :-) Csak röhögtem magamban és egy laza "viszlát"-tal elhagytam azt a tetves helyet. Elég érzékeny típusnak tartom magam, de esküszöm ilyen eü-i intézményekben megedződik az ember és nem vesz a szívére már sok mindent egy idő után. Megnéztem a papírt, amit kaptam, meglepve vettem tudomásul, hogy a lepényérettség III. fok. Ez azért volt fura számomra, mert december 27-én a dokim szerint még I. fok volt, jan. 4-én meg már az utolsó stádium? Milán nyugtatott (ő ismét kint pihent a kocsiban már egy idő után), hogy csak szólt volna a csaj, ha ez gond...Mondom ez a "nő"? - kötve hiszem. Jó, majd felhívom a dokimat. De aztán gondolkodtam, h. NST jó, flow rendben, nagy baj nem lehet, végülis lassan 38 hetes vagyok. Így nem stresszeltem magam.

Még elmentünk a főépületbe, mert dec. 14-től nem lehet tudni, hogy mi lett a toxo- CMV- vérvétel eredménye. Mondta a srác, akihez be kellett kopogni emiatt, h. az ünnepek miatt van a késés, de a jövő héten már biztos meglesz. 

Hazafelé kicsit összekaptunk Miluval,  merthogy szóvá mertem tenni, h. jó lenne a kisszobát kifesteni végre, hogy rendezni tudjuk a Kicsinek. Irigylem Milán higgadtságát, csak az vigasztal, hogy a környezetemben élő lány -, nőismerőseim párjainak szinte mindegyike ilyen "ráérős Pató Pál úr", úgyhogy felfogom egyszerűen rossz férfitulajdonságnak.:-) Felmentünk a Milán szüleihez, mikor hazaértünk, látták, h. valami van, rá is kérdeztek, na akkor én kifakadtam, kitört belőlem a sírás. Persze mindenki Milu ellen fordult, így szegénykém egyedül maradt a csatában:-) Amint hazaértünk, nem is szóltunk egymáshoz, lepihentem és fél óra múlva arra eszméltem, hogy a drágám hozza a létrát és elkezdi átfesteni a szobát...Döbbenten kérdezem, h. ő most mit csinál??? Válasz nem érkezett. 

Amúgy megsajnáltam, mert igazságtalan vagyok vele, hiszen tényleg egész nyáron újította egyes-egyedül a lakást, gyönyörűen megcsinálta a fürdőszobát, folyosót is, kicserélte a bejárati ajtót és mellette eljárt dolgozni, meg még engem is elviselt (bár sztem nem volt olyan nehéz) és a nem tudom hanyadik éjszakás műszakja és egy miskolci fuvar után még elkezdem csesztetni. Tudom milyen rossz az, mikor nincs kipihenve az ember. De megígértem neki, hogy esküszöm nem fogom egrecíroztatni, csak még ennyit tegyen meg. Persze majd hamarosan jön, hogy segíts ezt, segíts azt, ha megérkezik Picurka, de az csak másabb lesz. 

Szóval imádom az én kis Drágámat és tudom, hogy erőn felül próbálja megteremteni számunkra a kis fészkünket és hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt.

Miután kifestett, lezuhanyozott és el is aludt, én még tettem-vettem. A Drágám csak másnap ébredt fel. Hála Istennek mindketten elfelejtettük az előző napot, így ismét szerettük egymást:-) 

Szombat: d.e. bevásárlás, d.u. 2 barátnőm jött ki a párjával fél 5 körül. Nagyon szuperül elvoltunk, ettünk-ittunk, Milu és a lányok elég jól adták, röhögtünk egy csomót és ismét csak azt állapítottam meg, h. a Drágámnak nagyon jól áll, ha van benne egy kis szesz. :-) A középpontba kerül, meséli a történeteit, kicsit lefáraszt mindenkit, de annyira cuki, hogy nem is tudok rá haragudni, ha néha-néha ilyen állapotba kerül. Ő nem agressszív, nem durva, nem bánt meg másokat. Tényleg kifejezetten szeretem, ha iszik egy kicsit. De ez semmiképp sem biztatás az "Út az alkoholizmushoz" projekt irányába:-) 

Pizzát vettünk még délelőtt, meg csináltam boszorkány máglyát,  nagyon nem akartam megerőltetni magam sütés-főzéssel, de ezt a vendégek abszolút megértették. Elég volt kitakarítani a házat délutánra:-) Fél 12-kor hagyták el otthonunkat, de még mindig pörögtünk Miluval utána. Olyan 1 óra körül aludtunk el.Sajnos képek készítéséhez nem igazán akartak hozzájárulni a lányok... nem értem miért:-)

Vasárnap: végre eljutottunk a nemrég szült unokatesómékhoz, Daliékhoz d.u., megnézni a Picit. Épp aludt, mikor odaértünk, de láttuk a kis szép pofikáját így is. Beszélgettünk, elmondták az élményeiket a szülésről, nevetgéltünk, kaptam 1-2 fel nem használt praktikus dolgot a szüléshez, a számítógépen nézegettünk babás képeket, videókat, amiket Lili megszületése óta készítettek a szülők, majd még egy babárapillantás a másik szobában és nem is zavartunk tovább. Gyönyörű a pici lány és irigykedtem is kicsit, h. ők már kint tudják életük értelmét. Egészségesen, szépségben. Istenem, add, hogy ez nálunk is így legyen! Este még ahogy hazaértünk, kis főzés következett.

Hétfő: d.e. kis levesfőzés, Milu ment d.u.-ra. Manócska be volt indulva, nyújtózkodott sokat. Észrevettem a tiszt.-i betéten pár apró vérpecsétet (hüvelykúpot kell haszn. pár napja), nem estem pánikba, mert olvastam, h. a kúpnak lehet ilyen hatása... áthívtam sógornőmet, tippeltünk a nyákdugóra is, bár ő azt mondta, h. az több lenne, de figyelgessem. A dokimat is felhívtam, ő is említette, h. a kúptól lehetséges, de ha erősödik, menjünk be a kórházba. A magánrendelésén volt, kicsit sürgetőleg hatott a hangja, úgyhogy el is felejtettem rákérdezni, h. a történtektől függetlenül használhatom-e továbbra is. 2 óra elteltével felhívtam megint, igyekeztem, h. ne zavarjam, de ilyenkor csak hebegek-habogok, el is rontottam a szövegem: a hüvelykúpot  felhelyezhetem helyett a bevehetem a hüvelytablettát? - mondat hagyta el a számat... biztos kicsit sem néz hülyének:-) de mindenesetre értette, hogy mit akarok és egy dupla persze volt a válasz. El is köszöntem tőle gyorsan.:-)
Kedd: reggel fél8-ra odaértünk a kh.-ba, rátettek a gépre. Szépen mocorgott Csöpike, mint (szinte) mindig. Jó sokáig hagytak a műszeren,  majd miután végeztem, kimentem a portához. Milunak közben volt egy kis üzleti ügye, úgyhogy lassan ő is visszaérkezett. A dokim közben jött és mondta, hogy várnom kell, mert megbeszélés lesz. 8-3/4 9-ig vártunk, gyűlt  a tömeg. Majd nagy sokára szivárogtak fel az orvosok az alagsorból, mondta az enyém, hogy elveszi a kiskönyvemet, az NST-re rápillantva azt mondta, tökéletes és kért, hogy menjünk át az UH-s folyosóra, hamarosan visszatér és behív. Hát... 1 óra hosszát csak kellett árni rá. Milu most nem jött be velem, mikor szólítottak. Méreteket ugyan most nem nézett, de minden mást igen és 3000 g körülire becsülte Bibit. Most is említette, hogy nagy baba. Hát... mihez képest? :-) Még azt is mondta, hogy teljesen rendben van, ne aggódjak, olyan, amilyennek ennyi hetesen lennie kell. Volt még pár kérdésem, azokat feltettem. Köztük azt is, hogy szándékozik-e esetleg hamarabb befektetni a kh.-ba. Elterelődött a kérdésemről a szó, bár annyit beszéltünk, hogy a vérnyomásom renden, a vérképem is legutóbb, NST, flowmetria is... így gondolom nem indokolja semmi a bent tartózkodást. Azért ha kihúzom a végéig, kérni fogom, hogy fektessen be kb. 20-a körül, csak nyugodtabb lennék, meg a család is, ha nem kellene majd esetleg rohanni.
Még megnézett egy másik helyiségben egy vércsoport-leletet az orvos, meg a toxo-,CMV-dokumentumot is, utóbbi megvolt (neg.), előbbi viszont sehol... mondta, hogy várjunk péntekig, ha nem lesz meg, felhívjuk a Semmelweisben a vérellátó kp.-ot. Még visszaugrottam NST-re időpontot kérni és jöttünk utána haza Miluval. Editke néni főzött jó ebédet, ettünk, majd jöttünk haza. 2-re volt időpontom Ágihoz, a fodrászcsajszimhoz, így úgy gondoltam, hogy bemegyek Milánnal, ha indul dolgozni.1 óra körül valaki kiabál nekem a kapu előtt. Milu kimegy, majd utána én is. Hát az új védőnő állított be... merthogy ő épp itt volt Barcán és gondolta benéz egyúttal. Ez mind becsülendő, csak nem szeretjük a váratlan vendégeket. Mondtuk, hogy sok időnk nincs, mert a párom megy dolgozni én meg Barcikára. Vele.
Jó, nem is volt sokáig. Amúgy szimpatikus, tapasztaltnak tűnik, kedves. Megmérte a vérnyomásom, átlapozta a kiskönyvemet és kérdezte, hogy van-e valami kérdésem. Mondtam neki, hogy én másnap akartam menni hozzá, mert az előző védőnő így írta be az időpontot, és össze szoktam írni a kérdéseket. Szóval nagy hirtelen ami eszembe jutott megbeszéltük, majd miután távozott, mi is nagy rohanva elindultunk Barcikára.
Ági levágta a hajam, beszélgettünk közben, nagyon bírom a csajszit. Majd mikor végeztem, lesétáltam anyáékhoz. Kicsit beszélgettünk, pihentem, majd anyával elmentem a gyógyászati boltba a Kicsinek flexibilis lázmérőt és terpeszbetétes pelust venni. Átnéztünk a kínaiba, pelenkázótáskáért, de még nem vettük meg, hátha v.mi jobbra ráakadok. Viszont anyucim az 1. unokájától a pénzt nem sajnálva vett egy gyönyörű kis bélelt kabátkát nadrággl, cipőcskével, abban fogjuk hazahozni valószínűleg Pindurunkat. A Müllerben levásároltam az iskolai szakszervezettől kapott ajándékutalványt, vettem egy mini hajvasalót, mert a régebbi valamelyik nap szikrát szórt. Az Aldiba is beszaladtunk, de már nagyon kész voltam, pisilnem is kellett. Anyáéknál lepihentem, isteni érzés volt vízszintbe helyezni magam, ettem bablevest és lustálkodtam.
Este jött értem Milu, persze megint 2 plusz szatyorral távoztunk.
Szerda: délelőtt kis főzőcske, d.u. átmentem Zsuzsához, kiválogattuk még tőle is a kisruhákat, azt javasoéta, h. ha nem akarok majd 2 naponta mosni, akkor csak vigyem bőven a bodykat, tipegőket. Megfogadtam a tanácsát, úgyhogy mostmár tényleg van bőven mindene a Kicsi Lányomnak a kinti élet kezdetéhez.
5 körül egy volt tanítványom anyukájával skype-oltam, ők akartak jönni németezni hozzám családostul, de akkor nem éreztem úgy, h. nekem erre szükségem lenne... azóta tartjuk a kapcsolatot, nagyon aranyos, fiatalos kis nő.
Felhívtam a szülésznőt is, annyira türelmes, jó fej csajszi, volt pár kérdésem és biztatott, h. éjjel-nappal keressem nyugodtan, főleg ha valami be is indul. Szerintem már most azt hitte, h. idő van, olyan hirtelen felkapta a telefont.
Anya egyik ismerőse - egy rezidens gyermekgyógyász csaj - is ma lett felhívva általam, mert anya említette neki, h. aggódós vagyok, meg hogy ajánljon nekem gyerekorvost (bár már van kiszemelt alany), ő a kórházban sok mindent tapasztal. Na, megbeszéltük  dolgokat, de majd eldöntjük Miluval mi legyen.
Prüntyikéről is néhány szót: olyan csendben volt ma a kis lelkem, már ébresztgettem, simiztem a hasam, zenét hallgattunk, beszéltem hozzá. Mindig visszajelzett, de utána ismét csend. De annyira cuki, ahogy kommunikál, kidugja valamijét, nyújtózik. Mintha azt mondaná: Jaj, Anya, ne parázz már állandóan, jól vagyok, csak elfáradtam, pihenni szeretnék, át akarom aludni az egész napot!:-) Szegény gyereket előre sajnálom, h. ilyen hülye anyja lesz... :-) de mégiscsak kiválasztott valami miatt:-)
38. hét, betöltve. Gondolom ennek örömére csinált Majácska egy kis görbe, lazulós napot magának... engem meg a frász kerülget, h. miért nem mozgolódik:-) De itt van már!:-)
Képek pocakról:

38. terhességi hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/38#your-baby

Kispapás-kis(s)mamás-kisbabás II. - video

Nincs különleges alkalom, nincs különleges dátum. Vagyis egy ideje számomra minden egyes pillanat különleges (a jelenlegi különösen azért is, mert sikerült végre feltöltenem az alábbi videót:-)).

Remélem mindenkinek a szemébe olyan könnyeket csalnak a látottak, mint az enyémbe, akárhányszor megnézem. Csikász Balázsnak hatalmas respect ezért a csodaszép alkotásért! 

Ha majd Gyermekünk felcseperedik annyira, hogy megérti eme képsorok üzenetét, bízom benne, hogy érezni fogja, mennyire vártuk Őt!

Szeretünk nagyon, Kicsikénk!

<3

37:-)

Először is BÚÉK minden kedves olvasónak és persze kicsi Családomnak!
Csütörtök: 

reggel 7-re mentünk NST-re Miluval, hogy még elkaphassam az ügyeletben lévő dokimat, akivel előző nap megbeszéltem, h. találkozunk. Nagyon ügyes volt ismét az én kicsi Bogárkám, ettem reggel mandarint és egy kis banánt, így szépen, a normálisnak számító tartományban voltak az értékei, már amennyire én ki tudtam silabizálni. Vártunk pici, hátha felbukkan a dokim, úgy is lett. Mondta, hogy csinál flowmetriát és UH-t is. Be is hívott, szépen megnézte Picurinkat, mindent rendben talált, a lepény csak 1. fokban érett, így Babóca még nagyon jól érzi magát odabent. Épp mocorgott is mikor a vizsgálófejet a hasamra helyezte. Mosolyogtunk. Csak rákérdeztem, hogy mennyi lehet most a súlya, ő olyan 2500 g-ra becsülte. Elküldött az orvosom vérvételre, meg vizeletvizsgálatra, a toxo-,CMV-eredmény illetve az enzimmódról szóló lelet még nem volt a gépben aznap. Hétfőre rendelt vissza, mondta, hogy ő nem lesz, de telefonon el tudom érni, meg ha személyesen akarok vele találkozni, akkor szerdán genetikán bent fog tartózkodni. 

Na ezek után gyorsan még elmentünk a főépületbe, nem voltak sokan, így hamar végeztem a vérvétellel, indulhattunk is haza. Barcikán pékségbe beszaladtam, majd Editke néniéknél Milum még megivott egy kávét, itthon ebédeltünk és pihentünk egyet. El is aludtunk. Anya hívott a vezetékesen, hogy megérkezett a nyelvvizsga bizonyítványom. Nagyszerű.

Estefelé még tv-ztünk, közben elájultam vagy kétszer, mármint elbóbiskoltam, Bibikénk be volt indulva, meg sem állt odabent. 

Péntek: Milu kezdte a délutánost, délelőtt apósom felajánlotta, h. elhozza a táppénzes papírom a háziorvostól, úgyis megy hozzá. Én tettem-vettem, kimostam a Picinkre még pár dolgot, portalanítottam, rendezkedtem a hátsó szobában. És ettem. Egész álló nap. Nem tudom mi van velem, állandóan falnék valamit, most meg így ünnepek környékén találok is fogamra valót a hűtőben sajnos. Pindurka biztos elringatódott, ahogy csináltam ezt-azt, igen csendeske volt, majd mikor estefelé megpihentem, vízszintesbe helyeztem magam, éreztem, h. elkezd mocorogni. Anyáék is beugrottak 1 percre, mert mentek meglátogatni Milán szüleit, én mivel még mostam, nem akartam menni velük.

Ma tényleg összecsomagoltam szinte véglegesre a kórházi pakkot, még 1-2 apróság szükséges, betettem az előszobai szekrénybe, hogy minél közelebb legyen a kijárathoz, ha itt az idő:-)
Aznap egyébként húzódott a bőröm, pár naponta érzek ilyet, szerintem ilyenkor nő mindig a Csöppség:-)
Szombat: d.u. anyáéknál, Milán délutánra ment kocsival, bevitt a szüleimhez. Vettem ezt-azt, pl. a Drágám új életéhez (fogyózás) olyan élelmiszereket, amik a tudatos életmódhoz hozzájárulnak. Ugyanis aznap volt Milu szülinapja!!!!Isten éltesse nagyon sokáig Őt, gyermekem édesapját, társamat, kedvesemet, barátomat, s olykor az agyamra menő, kötözködő férfiállatot! De én így szeretem!
Persze anyáéktól megint több cuccal távoztunk, mint amennyivel mentem, de ezen már meg sem lepődök. Mindig felpakolnak valamivel, mindig van valami meglepetésük. :-)
Vasárnap: d.u.  volt kolléganőim, Mariann és Barbi látogattak meg. Olyan hirtelen összejött a találka az invitálásomra, hogy el sem hittem, hogy ilyen egyszerűen megszervezzük. Csináltam krumplisalátát meg göngyölt virslit, hogy mégis meg tudjam kínálni a csajokat valamivel, de házi süteményre már nem volt energiám. Fél 3 körül értek hozzám és nagyon örültem, mert most végre nem rohantak, sokáig beszélgettünk, nevettünk. Nagyon aranyosak volta, hoztak egy gyönyörű fényképtartót (és persze 2 doboz bonbont is, nyami), amibe a Kicsi képeit tehetjük majd negyed évente. Jó volt látni őket, felidézni az irinyis szép időket:-) Nagyon régen találkoztunk már. Több ilyen alkalom kellene, jó volt kikapcsolódni velük.
Hétfő: reggel NST, ettem egy kiflit és ittam, annyira ügyes mindig Kicsi Gyönyörűnk, szépen mozgolódik, amikor kell:-) Már most nagyon jó baba, szófogadóan viselkedik, ahogy megbeszéljük, minden úgy van:-) Annyira erősen dobogot a kicsi szíve, azt hittem szétrobban a műszer, teljesen elnyomta a mellettem ülő csajszi kisbabájának szívhangját. Kicsit aggódtam, mert szinte megállás nélkül mocorgott és néha úgy beindult a szivecskéje, mintha kb. 5 kávét ittam volna. De a szalagon 120 és 160/perc közé estek az értékei, szép egyenletes EKG jött ki. Még a nővérke, aki rámtette a mérőműszert is megjegyezte, hogy tökéletes. Nagy pangás volt a kórházban, ilyenkor "szeretek" menni, még ha várni is kell, de legalább nyugiban, tömeg nélkül tehetem. Egy asszisztens idősebb nő pötyögött a gépen a terhesambulancián, megkérdeztem, hogy megkaphatom-e a laboreredményemet. Ami megvolt, azt kinyomtatta nekem. Jött az ügyeletes doki is nemsokára, rendben találta az NST-t, ami felől kétségem sem volt. Vérképzőt szedjek. Mondom persze, szedem a Maltofert, hisz' tudom, hogy vashiányos állapotban vagyok. Milu kiment a kocsiba aludni, míg várakozni kellett, totál kész volt. Én a konzultáció után vártam egy negyed órát, majd felhívtam a dokimat, hogy az újabb NST-t kérhetném-e szerdára, hogy tudjunk személyesen találkozni, mert elvileg egész héen szabadságon van. Persze-jött a válasz, így szerdán fél9-re kértem újabb időpontot NST-re. Hazaértünk, csnátam egy kis lencsefőzeléket, este pedig sós stanglit, hogy Milu is tudjon bevinni valamit, ha már éjszakás műszakban kell szilvesztereznie.... Pindurka be volt pörögve egész nap, meg olyan teltségérzetem volt, puffadtam, nem éreztem jól magam. Igaz tele is faltam magam és kólát ittam, édességet ettem... a vérnyomásom is 134/87 volt, majd pár perc múlva 118/79. Nem is éreztem magam még ilyen gyengének, fáradtnak. Este Milu elment dolgozni, én Zsuzsához átugrottam kicsit, ha már szilveszter van. Gondoltam, hogy bemegyek anyáékhoz is, de megmozdulni sem volt kedvem.
10-re lettem készen egy kis sós stanglival, amiből Milu vitt éjszakára, majd áttrappoltam Zsuzsához a szomszédba. A kicsi már aludt. Beszélgettünk jó sokat, éjfélkor ittunk kölyökpezsgőt, felhívtam Milut, a szüleit és anyáékat. Fél 2-ig bírtam az ébrenlétet, utána jöttem haza.
Kedd: Milu reggel jött, elmesélte a BC-s szilveszteri "élményeit", majd én kis pihi után kieltem az ágyból. Csináltam egy kis kekszes golyót, meg rántott húst.
Krisztike barátnőmmel beszéltem telón kb. 1 órát, majd átmentünk Milu szüleihez újévet köszönteni.
Délután anyáék ugrottak ki apával, uncsitesóm 2 szatyor ruhácskát küldött velük. Ezek már többségében 80-as mérettől felfelé vannak, így sok gondom nem lesz a későbbiek folyamán sem. 
Manócska rúgkapált szinte egész nap és egész fájdalmasan is néha, de imádok felszisszenni az effajta "szenvedésre". Már rendesen kidugja a kis lábikóját vagy térdét vagy könyökét a hasamon, én meg megbirizgálom neki, ha elkapom. Imádom!
Szerda: betöltött 37! El sem hiszem. És kezdek irtózatosan pánikolni. Na nem a szülés miatt, hanem hogy minden a helyén legyen, mire kell. Milu hazajött reggel, picit pihegett, majd elindultunk Miskolcra. Most picit később, mint általában, fél 9-re volt időpontom. Ettem a kocsiban egy banánt és sós stanglit, meg persze kb. fél liter vizet ittam meg. Milu kint maradt a kocsiban, hogy szunyókáljon picit. Rátett a morcos néni az NST-gépre és  éreztem, hogy nem lesz ezúttal nagy mozgás odabent... az első NST, ami nem sikerült túl fényesen. Vagy 3 mozgást tudtam rögzíteni a nyomógombbal, közben jött a dokim is, rápillantott a szalagra és mondta, hogy valamit csináljak, ébresztgessem Töpörtyűt telefoncsöngéssel vagy ilyesmi... óóó, de:-) Elkértem a morcinénitől a táskámat, hogy igyak kicsit, meg volt nálam egy dugiszaloncukor. Erre mondja, hogy NST előtt kell enni-inni. Ugyanolyan flegma stílusban reagáltam, hogy bizony nem jövök el sosem úgy, hogy ne zabálnék valamit. Ugyanis nekem sincs nagy kedvem ismételgetni az NST-t, ha nem jó. Mondta, hogy a doki vissza fog küldeni egy ilyen szalaggal, úgyhogy menjek egyek még valamit és ha mozog, menjek vissza. Na az automatából gondoltam kihalászok egy Dörmi Kismackót, csokisat. Az eredmény meglett. Már ott ültem az előtérben, kb. 10 percet vártam és a morcinő hívott is újra. A stílusán eléggé finomított és nem az ülős géphez, hanem a fekvőshöz tett. Az picit kényelmetlenebb, de Csöpikének kellemes lehetett, mert úgy beindult, hogy már túl jó lett a szalag:-) Áh, nagyon örültem:-) Az értékek szuperek voltak, csillogott az arca a mukfurc asszisztensnek is és próbált kommunikálni velem. Kedvesen!
Beírattam magam péntekre, de mondta, hogy mehetek hétvégén is (akkor nem kell előjegyzés), majd ahogy az orvosom elrendeli. Rendben. Milunak elmeséltem, hogy megtréfált Csöppünk, majd átmentünk a főépülethez kocsival, mert a dokim a genetikán volt. Beadtam a papírom és nem sokkal ezt követően hívtak is be. Jó kedvében volt a doki és meglepően kommunikatívnak bizonyult. :-) Remélem nem olvassa a blogomat és próbálja kompenzálni a sérelmeimet:-) Kaptam választ a kérdéseimre, türelmes volt. Meg is vizsgált, van egy kis gyulladás, írt fel kúpot meg tablettát. Még nincs meg minden eredményem a közelmúltból, de majd pénteken rákérdezek. Ugyanis péntekre írattam be magam NST-re és az orvosom flowmetriára is elküld. Végeztem, Miluval hazajöttünk, én elkezdtem tenni-venni, ő elaludt.
Nagyon gányul érzem magam 1-2 napja, a nyelőcsövem ég, jön fel a gyomorsavam, ennek ellenére állandóan éhes vagyok. Pindurka mocorog, egyre  fájdalmasabbakat rúg, nyújtózik. Nem jó már sem ülni, sem állni, sem feküdni. Sok mindent és hosszú időn keresztül nem tudok csinálni, mert bekeményedek, elgyengülök. Néztem a vérnyomásomat is,fájt a fejem, de elcsesződött a mérő, így a kis csuklósra váltottam, mutatott 134/94-et is, de kiderült, hogy rosszul tartom a kezem. A javított változatnál már csak 114/79 volt. Mindegy, a 90/60-hoz képest ez is magas, de a terhesség vége felé ez természetes. A délután folyamán kifertőtlenítettem a kiskádat, mostam, vasaltam, pakolásztam. Ismét egyedül maradtam itthon. Milu éjszakás.
37. heti képek (nagyon fáradt voltam már itt, mert ugye a fotózás mindig estére marad...):

37. terhességi hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/37#your-baby