Ma vagyunk kereken 27 hetesek:-) Azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne, ha az éveim száma volna "csupán" ennyi, vagy 5 évvel máris fiatalabbnak érezném magam:-) Pedig már a 27 év is húzós. Szerintem:-)
Kezdem a 26hét +1 nappal: Milu délutános volt, délelőtt főztem, délután pedig sógornőmékhez mentem át. Összeszedte az "induláshoz" szükséges babacuccokat Lalikáról, 56, 62 és 68-as méreteket, nagyon örültem, hogy ennyivel is kevesebb utánajárás és persze kiadás. Nem mintha sajnálnám drága Kiscsibénktől a jót, de óriási segítség, hogy nem kell mindent megvennünk. A babaruhák nagyon szép, megkímélt állapotban vannak, szerintem csak át fogom vasalni őket, mert Zsuzsa annak idején kimosva, kivasalva tette el nejlonba+dobozokba, valamelyik még érezhetően illatos. Teljesen átszellemültem ezektől a kis holmiktól, annyira várom már, hogy édes kicsi Prüntyőkét láthassam bennük...
Egyre jobban közeleg a nap, és én hajtanám, de egyben meg is állítanám az időt... a visszaszámlálás mostmár tényleg megkezdődött,már csak 91 nap... el sem hiszem, hogy már mennyi van mögöttem/mögöttünk... emlékszem, az elejét megelőző időszakra, mikor minden hónapban csalódottan vettem tudomást arról, hogy egy lélek sem akar édesanyjának választani engem, szó szerint minden csöppnyi élet kifolyt a kezeim helyett a lábaim közül és egyre szomorúbb lettem. Miért nem érdemlek meg én is egy kisbabát? Miért nem érdemeljük meg, hogy szülők legyünk? De aztán csak kiválasztottak lettünk. Újra. Telve várakozással, reménnyel. Azóta is. Jött az első 3 hónap. Csak megmaradjon, benn maradjon. Aztán a 12 hetes UH: csak ne legyen semmi rendellenesség, túl vastag nyakiredő, miegymás. Majd a 16. heti AFP. Újabb pár hét aggodalom. Ezt követte az érzés, hogy csak a felén legyek túl. A 20. hét után megnyugszom kicsit. Persze közben volt még egy 18. heti UH is. Ami szintén vízválasztónak minősül. Majd következett a 24. hét. Istenem, 2010-ben is kb. ennyi hetesen kerültem be a kórházba. A babona dolgozott azért bennem. De igyekeztem leküzdeni. 1 hét után "szabadon is bocsájtottak a börtönből". Agyban dől el (sok)minden.
És most a szépen hangzó 27. Már a babák 85%-a megmenthető ilyenkor. De persze ez is csak átfutott az agyamon. Nem időzök el ilyen gondolatoknál. Főleg, hogy leszámítva a kisebb bőrfeszüléseket a hasamon teljesen jól vagyok:-) Nincs alhasi- és derékfájdalom. Már csak 3x1 Mg-t szedek naponta. Néha 1-et simán elhagyhatnék. De biztos ami biztos. Azért még az a jövő heti 28. lesz kicsit necces. Merthogy 2010-ben... akkor... vége volt. Mindennek. Na de mit agyalok én ilyeneken? Hiszen most minden rendben, pocim nő, a Kicsikém is nő és ráadásul egy igazi kis Nő:-), mozog, rendetlenkedik:-), lakás ha nehezen is, de alakul. Szóval minden oké odabent. Pozitív gondolataim vannak. Mindez csak ilyen tombolnak-a-hormonok miatti kis idétlenkedés. Szerintem.
Na menjünk tovább:-) Ja, amúgy a hormonjaimmal most tényleg van valami. Ingerlékeny vagyok. És lustaaaaaaaaaaa!!! Bár utóbbi nem tudom, hogy hormonfüggő-e. :-)
26+2: Hmm... kényes téma. A vashiányomra Maltofer-t szedek. Ez a terhesség ténye mellett még brutálisabban lelassítja a (vég)bélben végbemenő folyamatokat. Remélem nem fogok hamarosan aranyérrel küszködni. Eszek Korpovit-ot, aszalt szilvát, iszok sok folyadékot. Aztán gondoltam csinálok egy kis desszertet. Tejbegrízt. Jót tett. Az emésztőrendszeremnek is:-)
26+3: 10 órára mentem angolra. Nagyon gázul működtem közre aznap. Szégyenletesen rossz voltam, nem jöttek a gondolatok. Novemberben megyek vizsgázni. Nem tudom milyen esélyekkel... bár már nagyon örülnék, ha sikeresen túl lennék az egészen. Főleg, hogy legközelebb januárban lesz vizsga, de ugyebár akkor én szülök.:-) Szóval nem fogok ilyen hülyeségekre ráérni. :-D
Sógornőm hívott, hogy óvakodjunk tőlük, mert Kislali valószínűleg bárányhimlős. Bár én már átestem ezen, Milán veszélyeztetett. Meg én is óvakodtam azért mindenesetre. Biztos ami biztos.
Még angol után felugrottam anyáékhoz, itthon pihi volt, Milán kezdte aznap az éjszakást.
26+4: Kiderült, hogy Kisszomszédom mégsem himlős, csak úgy összecsipkedte a szúnyog, hogy hatalmas kelések alakultak ki pici karján, testén. Én nem láttam. Kora délután felköszöntöttük sógoromat, akinek szülinapja volt. Ettünk tortát, persze mondanom sem kell, hogy előtte mákostészta volt az ebéd nálunk...
Délelőtt Csilla barátnőmmel megbeszéltem, hogy estefelé meglátogat. Nagyon örültem, mert olyan ritkán találkozunk, mióta Egerbe elkerült. Villámtakarítás volt a program délutánra. Kis barátnőm csiniben nyomta fél 6 felé, mikor is megérkezett. Az anyukája küldött feketeerdő tortát--> nem volt elég édesség aznapra, muszáj volt enni a Schwarzwälderből is. Csilla a finomságon kívül egy kis ajándékcsomagot is hozott, amiben a következők voltak:
-bonbon (legszívesebben azt is megkóstoltam volna még aznap:-))
-testápoló nekem
-kiskabát Pindurkánknak (annyira édes lesz benne)
-Bartos Erika: Bárányfelhők c. gyerekverses kötete-ami külön öröm volt számomra, mert nagyon hasznosnak találom. Cuki kis rímek, szép rajzok. Igazán kedves ajándék. Nekünk. Ezúton is köszönjük!!!
Mivel régen találkoztunk, volt miről beszélni. Amúgy is imádom a csajt, mert - ugyan jó kis cserfes, de - annyira élvezetesen tudja előadni a dolgait, hogy egy pillanatig nem unatkozik mellette az ember.
Közben Milán elment éjszakára, de Csilla még maradt picit. Ahogy a párom beért melóba, hívott, hogy nagy a köd, Cs. vigyázzon hazafelé. Barátnőm ennek hallatán igencsak beparázott, így rávettem, hogy aludjon nálunk, majd hazamegy reggel, amikor lát is valamit. Így is lett. Még dumálgattunk, majd elszenderedtünk.
26+5: Cs. egy kávé után hazament. Milu fél2-ig aludt... pedig állítólag melóban is pihengetett. Igaz meg is van most fázva kissé, lehet legyengült valamelyest. Csak így megint nem halad semmi itthon... no comment.
Apa kiszaladt egy kis töltött káposztával. Milu unszolásomra lefestette végre a kimaradt csöveket, ablakot a fürdőszobában.
Ja és amúgy gyönyörű idő volt, igazi szép ősz.
26+6: Milu megkezdte a nappalos műszakot. Anyáék kijöttek fél 12 körül, legnagyobb meglepetésemre szüleimen kívül nagymamám is megjelent. Persze megpakolva minden földi jóval:-) Apa kiásta a zöldséget, anya segédkezett, mi mamával pedig krumplipürével töltött lángost készítettünk. Hmmm... nagyon fincsi lett.
Milu hazajött és mivel nagyon elfáradt, pár perc kommunikáció után le is pihent. Este azért kapott tőlem egy-két keresetlen megjegyzést.
Egész héten az éjszakák azzal teltek, hogy a szúnyogokat kellett hajkurászni a hálószobában. Nem tudom, hogy honnan jött be annyi mindig, de legalább 3-4 moszkítót/éjszaka sikerült elkapni. Persze tele vagyunk csípéssel és továbbra is kísért a zümmögés, ugyanis 1-1 betéved mindig. Volt sz. riasztónk is, de sehol nem találom természetesen. Így marad a puszta kéz vagy a rongydarab, amire saját vérünk rajzolódik, mikor sikerül elejteni 1-1 jóllakott kis köcsög vérszívót.
Remélem Kisbabó nem vesz észre semmit a szervezetemben megcsappant vérmennyiség miatt:-)
27+0: Éjjel nem aludtunk, többek közt a szunyák végett, meg nekem mostmár egyre nagyobb gondot jelent a kényelmes alvás. Hihetetlen mennyire nem tudok elhelyezkedni, hogy jó legyen. Így hajnalban keltem Milánnal és elkezdtem a felhalmozott vasalni valót eltüntetni. Meg újabbakat is termelni, ugyanis mostam is.
Kicsi babám egész nap nagyon élénk volt, szinte alig éreztem a nap folyamán hogy nem érzek semmit:-) De így jó ez. Imádom, mikor mozgolódik. Napról-napra erőteljesebbek a kis rúgásai, még most jól viselem:-) Ma Bryan Adamst hallgattunk, tetszett Bébikének is.
Ennél tuti táncolt odabent:
Ennél pedig meghitten egymáshoz/egymásba bújtunk:
Igaz ez szerelmes dal, de hát abszolút alkalmazható kicsi Bambínánknál is, hiszen imádjuk.
Anyósom délután hozott fincsi ebédet. Gyümilevest és sült csirkecombot krumplipürével. Nyami.
Zsuzsa meg - mivel almaszezon van - almáskaláccsal lepett meg. Nagyon jó dolgom volt ma is főzésügyileg.
Milu megint itt hortyog mellettem. Köhög, gyengélkedik, de nem venne be v.mi gyógyszert, az meg, hogy elmenjen orvoshoz, szóba sem jöhet. Kikészít. Én még jól bírom, az immunrendszerem jobb, mint újkoromban.
Ha felébred csináltatom vele a képeket. Hacsak el nem alszom addig én is...
Pocakgombóc :) Szép vagy,nagyon!
VálaszTörlésNálunk is szúnyogszezon van, ezren vannak,pedig szúnyogháló van mindenütt...Csóri Manci szívja meg mindig, volt nap,amikor az arcán öt csípés volt!!!Pedig átnézek én is mindig mindent....
Köszi Drágám!:-) Hehe, remélem leszek még nagyobb gombóc, bár már így sem túl könnyű... És Titeket nem szeret a szúnyog, csak Zizit?
VálaszTörlésSzia, Hencsitől jövök, és olvasom, hogy gondot okoz a Maltofer.
VálaszTörlésEgyszer én is szedtem ezt, és nekem sem esett jól, próbáld ki helyette a Ferrocomptot, kicsit kíméletesebb, nekem legalábbis jobban bejött, nem okozott szorulást (annyira).
Rendben, köszi, majd megemlítem az orvosomnak, amit ajánlottál. Bár régebben a Neo-ferro-folgammát szedtem és az sem volt jó, szóval lehet, hogy minden vastartalmú készítményre így fogok reagálni:-)
Törlés