26.

Kezdem a csütörtöki nappal (okt. 11): Annyira jó volt végre itthon ébredni, nagyon jól aludtam a saját ágyikómban, annak ellenére, hogy egyre nehezebben férek el kényelmesen éjjelente a hasamtól, de imádom ezt az állapotot és sokszor azt kívánom, bárcsak tartana örökké. Na jó, ez kissé erős túlzás, de arra gondolván, hogy belépek az utolsó trimeszterbe, nemcsak örömmel, hanem a hamarosan vége-érzéssel is eltölt. Persze maradjon még sokáig a kis Pindurkánk odabent, de egyben már epekedve várom a nagy találkozást is. Szóval nagyon kettősek az érzéseim a cél előtt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy újra - most már talán kissé szerencsésebb formában, mint 2010-ben - átélhetem a várandósság csodálatos érzését, a babám létezését, mocorgását, a pozitív pillanatokat, a készülődést a fogadására, a Vele kapcsolatos összes gondolatot, vágyat, álmot és megvalósulást, a kibontakozó anyaságot, a párom gondoskodó, örömteli pillantásait, ahogy csodálattal figyeli növekvő pocakomat, ahogy érdeklődik közös Gyermekünk minden megnyilvánulása iránt, ahogy részese akar lenni ennek az egész folyamatnak, ahogy ő maga is mindeközben apává kezd válni... Imádom a család támogatását, a barátok érdeklődését, azt, hogy mindenki annyira várja már Csöppünket, türelmetlenül, izgatottan...

Pénteken Milu, a szülei, sógorom, sógornőm és a kicsi Lalika leszedték a rengeteg almát a fáinkról. Én kímélve voltam, pihentem. Milu elkezdett a szín alatt is pakolászni, mert hétfőn lomtalanítás, így "pár" felesleges tv-keretet, panelt, régi számítógépet, gépházat stb. kukazsákba gyűjtött. Igaz, azt mondta nincs látszatja, hogy bármitől is megszabadult volna, de a tudat, hogy ennyi lommal is kevesebb van a portán, "megnyugtató":-)

A lomtalanítási akció ára az volt, hogy a járólapozás ismét elmaradt, de én, az örök optimista még mindig reménykedek hogy talán majd a következő hétvégén...

Hála Istennek  spájzból és a hátsó szobából is kipakolta az oda nem illő dolgait, így végre már be lehet menni mindkét helyiségbe anélkül, hogy bármilyen nyomtatóban, tv-ben, alkatrészben felbotlana az ember. A spájzot nagyjából rendbe is tettük, még a polcokat kell letörölgetnem. Az alma egy része is bekerült a kis helyiségbe, a többi anyósomékhoz a verembe került, sógornőmék is vittek haza belőle, remélem sikerül áttelelteni az egész mennyiséget azokból a finomságokból, kár volna, ha tönkremennének.

A szombati nap is elment a rendezkedéssel, főztem kicsit, meg kissé felszínes takarításba kezdtem, mert még semmi értelme mélyreható erőfeszítéseket tennem ez ügyben, úgyis lesz még kis por... 

Vasárnap Anyucikám jött ki egy csomó finomsággal, megkértem arra is, hogy hozzon a cukrászdából egy kis csokitortát... mindig az jut elsőként eszembe, ha édességre gondolok... ja és amúgy mindig édességre gondolok... :-) 

Aznap délután Szilvi barátnőm hívott, hogy kiszaladnának meglátogatni. Természetesen örültem, csak a piszok és rendetlenség miatt vonakodtam kicsit a találkozástól, de felkészítettem őket az állapotokra és így talán nem volt olyan zavaró számukra a retek... kaptam tőlük szülinapomra egy nagyon szép ajándékot: egy várandósnaplót. Végre nemcsak virtuálisan lesznek meg a gondolatok, képek, hanem tényleg kézzel fogható módon is. Meg egyébként is imádom a kézzel írt dolgokat, így már csak rá kell vennem magam, hogy néhány sort rögzítsek majd abba a szép könyvbe is. 

Sógornőmék nem voltak itthon a hétvégén és találtam egy cetlit a kapujukban, amikor mentem át kutyaetetésre. Az új védőnő hagyott nekik egy üzenetet tel. számmal. A leírtakat továbbítottam az illetékeseknek:-)

Hétfőn fel is hívtam a védőnőt a cetlin hagyott számon, hogy végre megérdeklődjem, hogy a munkarendje ugyanaz lesz-e, mint az előző védőnőnknek volt. Nem teljesen és még elég képlékeny a dolog, lehet, hogy ő csak ideiglenesen lesz a körzetben. De megbeszéltük, hogy még aznap felmegyek Horvátra hozzá és legalább megismerkedünk, megtárgyaljuk a legfontosabbakat. Így is lett. Szimpatikus volt a hölgy hangja és a találkozáskor a személyisége is. Határozott, ügyes, kedves, közvetlen (annak ellenére, hogy nem tegeződünk), gyors, precíz. Szívesen venném, ha ő maradhatna, szerintem jól járnánk vele. Vizeletet nézett, vérnyomást és súlyt mért, szívhangot hallgatott, haskörfogatot jegyzett. Bármennyire is iparkodott, egy óra hosszát simán eltöltöttem nála, Milán meg már türelmetlenkedett, ugyanis csúszik a kupplung, így nem engedett fel Horvátra egyedül, várt a kocsiban. Kb. 50 percig bírta:-) Még egész jól bírta a Drágám. 

Nagymamám is felhívott estefelé telefonon, aranyos volt, bár az utóbbi időben volt némi összetűzésünk. De ha látni akarja a dédunokáját, jobb, ha jól viselkedik:-)

Ja, Hencsi barátnőm ismét alkotott nekem. Köszönöm Drága ezúton is!!! Kissé gyors a tempó, de szembetűnő aminek szembe kell tűnnie: 

Kedd: végre eljutottam a fogászatra. Kezdtem a röntgenen, majd átmentem a dokimhoz. Egy középiskolai osztály is volt egy másik dokinál, szóval iszonyat hangzavar uralkodott, áldottam az eget mikor eltakarodtak, meg még sokan mások is fellélegeztek. Csend lett ugyanis. Amúgy egy fiatal picsa volt a kísérőjük, hajat rázni tudott, de rendet tartani nem. Egyetlen egyszer hallottam, hogy a diákokra szólt, a fegyelmezés hatott is  kb. 10 mp erejéig. Utána minden kezdődött elölről. Legszívesebben osztottam volna a kölyköket, de nem tehettem. Gondolom a páciensek ismételten kialakítottak egy csodálatos képet a pedagógustársadalomról az "élmények" után...

A tejfogam mögött nincsen másik, így ha az íny, ami tartja, feladja a szolgálatot, nem fogok mosolyogni... legalábbis amíg valami műfogat annak a helyére nem tetetek... a doki be sem ültetett a székbe, csak gyorsan bepecsételte az asszisztens a kiskönyvembe, hogy nincsen góc és ennyivel el is bocsájtottak. Még beszaladtam egy kis vásárlásra és rohantam haza, mert Milu ment délutánra. 

Szerda: nagyon vártam ezt a napot, mert  ismét láthattam a kis Drágaságomat UH-n. Mivel Milum délutános volt, nekem pedig 4-re volt időpontom, így anyát kértem meg, hogy jöjjön velem. Ő szívesen tette ezt, el is kéredzkedett hamarabb a munkahelyéről és ragaszkodott hozzá, hogy bejöjjön velem a rendelőbe, mert igazából 30 évvel ezelőtt nem nagyon adódott lehetősége arra, hogy igazi U-t lásson és már  nagyon kíváncsi volt. A dokis tali előtt el kellett intéznem a nyelvvizsgára való jelentkezésemet is. Novemberben próbálkozok ezzel a rohadt angol szóbelivel, de most egy másfajta vizsgát próbálok ki, remélem már sikerül végre, mert ha most nem, akkor a Pici miatt nem tudom mikor tudok ismételten próbálkozni. Sajnos eléggé ellustultam az utóbbi időben, ez meglátszik a tanulási kedvemen is, így ismételten csak a szerencsémben bízom... 

Na de hagyjuk is ezt, vissza a Babócához: 

Épp, h. 4 órára odaértünk, egyetlen egy pár volt előttünk, így nem kellett sokat várnunk. A dokim ismételten kedves és türelmes volt, minden kérdésemet feltehettem, ő válaszolt, majd alaposan megvizsgált. Anya is odajöhetett és végre átélhette a technika egyik vívmányának, az UH-nak a csodálatos mivoltát:-)

Kicsi Lánykánkat isteni érzésvolt megint látni, mozgatta pici kezét, lábát, elfordította a fejecséjét. Még a doki bácsi is megdícsérte, hogy nagyon szépen fejlődik és milyen kis szép, szabályos arcocskája, fejecskéje van. Olyan jól esett. Remélem gyönyörű baba lesz, de ami még ennél is fontosabb, hogy egészséges legyen.

A méretei is megfelelnek a korának, becsült súlya kb. 825 g. Mindjárt 1 kilós a kis Tünemény! Nagyon büszke vagyok rá. 

Említettem a dokimnak a puffadást és hogy én talán a tejtermékek evésével hoznám ezt kapcsolatba. Azt mondta akkor hanyagoljam a tejet, joghurtot, sajtot keményet és lereszelt állapotban nyugodtan ehetek. Étkezzek  fehérjedúsan, de közben meg diétázzak. Ez a következőt jelenti: sok hús (pulyka, csirke), húsleves, párolt zöldségek, semmi cukor, édesség, csak csapvíz vagy ásványvíz... tea meg kávé se... hát, lehetetlen, hogy be tudom tartani ezeket a szigorú kritériumokat, úgyhogy néha bűnözni fogok, de igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni.Nagyon örültem, hogy minden rendben a Kincsünkkel. Megköszöntem neki mindent és jöttünk haza. 

Nagymamám épp nálunk volt, így végre tudtunk személyesen is találkozni és nem nekem kellett felvánszorognom a 3. emeletre hozzá:-) Az egész estét anyáéknál töltöttem, mert Milut megvártam, míg letelik a műszakja. Jött értem. Ő is boldog volt, hogy jó hírekkel távoztam a dokitól aznap.

26. hét:
http://www.pampers.hu/hu_HU/pregnancy-calendar/week/26#your-baby